Azt, hogy Orbán Viktor mennyire régen elveszítette a politikai érzékét, semmi sem mutatja jobban, mint hogy Magyar Péter tartotta az első bejárást a Karmelitában 2026. május 16-án, és nem Orbán 2019-ben. Fél óra az új miniszterelnök társaságában a régi tanyáján, folyosók, tanácstermek és teraszok között vándorolva, és az ember a fejét fogja, hogy mekkora ziccert hagyott ki ezzel Orbán. Olyan elképesztő csúnya – sőt az Új Nyíltság jegyében mondjuk ki: kurva ronda – ülőgarnitúrája volt ugyanis, amivel a magyar lakosság 87 százaléka kapásból azonosulni tudott volna.

Újfajta intimitás mindenkit eltaposó operatőrökkel

Romantikus elképzelésekkel érkeztem szombaton késő reggel a Karmelita elé, a Magyar Péter által meghirdetett sajtóbejárásra. Egy reformkor-geekkel fogom bejárni Orbán egykori munkahelyét! Én ismerek varjútartót, tájékozódási búvárt és olyan horgászt is, aki, ha foglalt mind a két keze, a szájába veszi a csontkukacokat, meg egy fickót, aki Magna Hungáriából Etelközön át ellovagolt a Vereckei hágóig, szóval a legkevésbé sem tartok a fura hobbik űzőitől, de előző este azért kicsit készültem Degré Alajosból. A randi összejött, az intimitás kevésbé: kilenckor már annyi az tévés és videós stáb a Karmelita előtt, ahányan a vereség utáni első Fidesz-tüntetésen voltak a Szabadság tér sarkán: 80-100.

Első bejárandó célpontunk tehát a Karmelita, miközben indításnak megtudjuk, hogy utána együtt meg fogjuk nézni a szivarszobás Rogán-minisztérium és a Belügy épületét is. Egyből érződik, hogy a tiszások realista emberek, akik a való életből jönnek: már a nulladik percben azon kezdenek izgulni, hogy a stábok ne tegyenek kárt az értékes festményekben. A tévéoperatőrt tényleg onnan lehet megismerni a temetésen, hogy ő állt rá a halott mellkasára a nyitott koporsóban, mert onnan jobb szögben lehet venni az özvegy könnyeit. De honnan tudja ezt az operatőrcsordát személyesen terelgető Pósfai Gábor belügyminiszter?

Már induláskor feltűnik, hogy gájdunk, a miniszterelnök, a magyar politika Eminemje, aki bármikor le tud tolni magáról egy önéletrajzi motívumokban gazdag háromórás freestyle-t, ezen az első állomáshelyünkön nagyvonalúan megosztozik a mikrofonon a Várkapitányság két, az épület sztoriját jól ismerő munkatársával. De ez lényegében a küszöb átlépésének pillanatában érthetővé válik: a Karmelita pont nem az az épület, amit megállás nélkül csepülni lehetne a hivalkodó luxusa miatt.

Drágának drága volt, de ez nem látszik rajta. A terek nagy része igen egyszerű: keresztboltíves mennyezetű folyosók, fehér falakkal, világos kőpadlóval és baromi randa kortárs világítótestekkel, amiken az sem segít, hogy spangli alakúak.