79 éves korában meghalt Balás Eszter szobrászművész.
Az 1947-es születésű, budapesti Balás a Kisképzőbe járt, majd ‘72-ben végzett a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán. 1976 és 79 között Derkovits-ösztöndíjas volt és megkapta a Római Magyar Akadémia ösztöndíját is. Később tanított is a Képzőn.
Kísérletező volt, játékos, gyakran ironikus és vicces. Bejátszotta az egész pályát, az érméktől és kisplasztikáktól a monumentális köztéri szobrokig. A legmerevebb időkben is könnyedség és szellemesség sugárzott a munkáiból. Laza, jó keze volt, de a munkái nem a formai bravúrokról, hanem érzelmi-szellemi kérdésekről szóltak.
A kísérletezés és a személyesség jegyében habzsolta a legkülönfélébb alapanyagokat is, a bronztól és kőtől a márványon, a terrakottán és gipszen át a műanyagokig.
Jó megfigyelőként kiváló portréi voltak, egyik specialitása a geometriai testekkel kombinált portré volt, ami sokakban az egyiptomi szobrászat hatását idézte fel. De voltak teljesen absztrakt munkái is. Jó pár köztéri alkotása is van, például a balatonfüredi Bibó István-szobor.
1994-ben Munkácsy-díjat kapott.