A spanyolok gúzsba kötötték és simán megverték a franciákat

A két évvel ezelőtti Európa-bajnokság után ismét egy nagy torna elődöntőjében találkozott a világ két talán legjobb válogatottja, a spanyol és a francia. 2024 óta mindketten sokan erősödtek, így egyáltalán nem volt túlzó arról beszélni a mérkőzés előtt, hogy ez egyfajta előrehozott döntő. A spanyolok az egész tornán egyetlen gólt kaptak, a franciák viszont az ezt megelőző hat meccsükön 16 gólt vágtak.

Az első félidő azonban az előzetes várakozásokhoz képest megdöbbentő spanyol fölényt hozott. Luis de la Fuente csapatának minden egyes játékosa türelmes, határozott, pontos és kellőképpen kemény volt, aminek eredményeként a spanyol csapat kibillenthetetlenül stabil volt. Az egész tornán tökéletesen játszó Laporte vezetésével a védelem totálisan semlegesítette a rettegett francia támadósort (ezúttal Olise-Barcola-Mbappé-Dembelé), míg a túloldalon voltak hibák és balszerencse.

Saliba teljesen egyedül lesérült, de ennél is nagyobb kárt okozott Digne, aki a tizenhatoson belül felszabadításhoz készülődve nem vette észre a közeledő Lamine Yamalt, így a labda helyett a spanyol támadót rúgta derékon. Olyan egyértelmű tizenegyes volt, hogy még a francia balhátvéd sem tiltakozott. A büntetőt a 22. percben Oyarzabal magabiztosan vágta be, hiába vetődött jó irányba Maignan kapus, innentől kezdve pedig a szünetig a spanyolok csak egyre magabiztosabbnak, a franciák pedig egyre impotensebbnek tűntek.

Ez az impotencia a második félidő elején bénultságba csapott át, amikor a franciák azzal szembesültek, hogy hiába kellett volna gólt rúgniuk, Unai Simón kapujának a közelébe sem tudtak kerülni. A tanácstalanságot viszont a spanyolok azonnal kihasználták, amikor az 58. percben Porro Dani Olmóval kényszerítőzött, majd a jobbhátvéd higgadtan gólt lőtt. A franciák nagy szerencséjére a következő spanyol támadásban Lamine Yamal lesről indult, mielőtt gyönyörű gólt lőtt volna a teljesen talajt vesztett Digne mellől.

Az első minimálisan veszélyes francia lövésre egészen a 67. percig kellett várni, amikor Mbappé távoli próbálkozása megpattant Cucurella lábán, és alig kerülte el a spanyol kaput. A második félidő reklámszünete előtt a franciák mintha elkezdtek volna feléledni, de a spanyolok rendezték soraikat, és a meccs végéig nemhogy a győzelmük, de a hálójuk sem volt igazán veszélyben. A franciák néhány gyenge, távoli lövése semmiféle problémát nem jelentett Unai Simón számára, a spanyolok pedig hol pontos passzokkal, hol szabálytalanságokkal, hol időhúzással simán tartották a kétgólós előnyt.

Két évvel ezelőtt a spanyolok csak 2:1-re nyertek, és lényegesen jobban megszenvedtek a franciákkal, mint ez a 2:0 során. Előrehozott döntőről túlzás beszélni, de akárki nyeri a másik elődöntőt szerdán, ez az elképesztően magabiztos 90 perc után a vasárnapi meccsen Spanyolország lesz az esélyesebb, akár Argentína, akár Anglia az ellenfél.