Vége a tacskók és a rókák értelmetlen kínzásának, Gajdos László betiltatja a kotorékozást Magyarországon

Gajdos László miniszter kezdeményezi a kormánynál a kotorékozás betiltását Magyarországon, amit facebookos videóban jelentett be. Az élő környezetért felelős miniszter szerint „ez a legkegyetlenebb vadászati forma, aminek nincs helye a 21. századi Magyarországon. A föld alatti viadalban megsérül a róka is, megsérül a kutya is, és biztos, hogy elpusztulnak a kis rókák.” Gajdos szerint ezt nem engedhetjük, „ilyen kegyetlenül nem lehet vadászni már Magyarországon”.

A kotorékozás azt jelenti, hogy kutyát – jellemzően tacskót, esetleg kistermetű terriert – engednek a róka vagy borz járatrendszerébe, ahonnan vagy kikergeti az eredeti lakót, vagy nem. Utóbbi esetben összecsapnak a felek, és összevissza harapdálják egymást. Ha a vadász hallja, hogy a kutyája egy helyben ugat a föld alól, fogja magát, és felülről kiássa, majd megöli a rókát. De van, hogy addigra már kinyírta a kutyát a róka. Vagy fordítva.

A kotorékozás egészen különös leágazása a vadászatnak, hiszen itt a vadász az esetek egyik felében semmit sem lát abból, ami történik, és ilyenkor nem is ő végez a zsákmánnyal, hanem a kutyája. Az is egyedi benne, hogy nemcsak a zsákmány, de a vadászkutya is gyakran megsérül.

A kutya súlyos sérülése annyira gyakori, természetes része a folyamatnak, hogy eleve emiatt tenyésztették ki a az alapverziónál sokkal harapásállóbb, szálkásszőrű tacskót és a hasonló szőrzetű kis terriereket. Emiatt van például olyan aranyos, nem egyforma hosszúságú szőrzet a szálkásszőrű tacskók fején: az orr, a pofák és a szemek környéke az a rész, amit a leggyakrabban tud megharapni a védekező zsákmányállat. Kotorékozáskor alap a kutya-elősegélycsomag, előre egyeztetni kell állatorvossal, hogy bármikor riasztható legyen a vadászat közben, és a kutyára föld alatti helymeghatározót kötnek.

Az egész meglepően hasonlít az egész világon tiltott és súlyos büntetésekkel sújtott, lényegében mindenki által állatkínzásnak tekintett kutyaviadalokra, csak itt az egyik szereplő róka vagy borz, a felek szűkebb helyen esnek egymásnak, és a történteket perverzek sem látják.

Mióta a nagyközönség komolyabb figyelemmel követi a kotorékvadászatról szóló híreket, az érintett vadászok kommunikációja is változott, és egyre inkább úgy igyekeznek keretezni a módszert, hogy az kizárólag a zsákmányállat kotorékból történő kikergetését célozza, hogy a vadász utána kíméletesen, vagyis tűzfegyverrel végezzen a zsákmánnyal. Ez azonban gyakran nem így történik. Amikor a kölykeit védi az anyaróka, nem szokott elszaladni, hanem addig harcol, amíg bírja.

A kotorékvadászat komoly edzésmunkát igényel, egyszerű és egyre bonyolultabb műkotorékokkal. Kezdetben csak a tacskóval vagy terrierrel, előbb-utóbb pedig élő rókás edzésekkel. Ezek úgy zajlanak, hogy a ládába dugott rókát és a kutyát rács választja ugyan el, de a kutya tíz percen keresztül ugat tombolva a róka pofájába

A módszernek két járulékos, de annál barbárabb következménye van a rókákra és a borzokra nézve. Kotorékozni eleve csak vemhes vagy nemrég fialt zsákmányállatokra szoktak. Az anyaállat megölése után a kölykei – vagy benne, vagy a kotorékban – mindenképp elpusztulnak. A speciális kotorékebek kiképzői között pedig vannak olyanok, akik otthon, élő kölykökön és felnőtt rókákon edzik a tanítványaikat. Maga a legális edzés is virtigli állatkínzás: ilyenkor egyetlen, rácsos oldalú ládába zárt rókára egymás után három kutyát is ráengedhetnek.