„Teljesen más stratégiával kellett volna ennek nekimenni” – mondta a kampányukról Orbán Balázs, majd ott folytatta, ahol április 12-én abbahagyták

A Különutas Youtube-csatornán volt Hoppál Hunor és Móna Márk vendége Orbán Balázs, a volt miniszterelnök volt politikai igazgatója, a Fidesz történelmi vereségéhez vezető kampányának kampányfőnöke. A beszélgetés éppen ezzel a kampányfőnöki munkával kezdődik, azzal a műsorvezetői felütéssel, hogy mindenkinek furcsa volt Orbán Balázs kampányfőnökösködése, hiszen őt „nem egy gyakorlati embernek ismerte meg a jobboldali közösség”.

Ő ugyan bizonyos értelemben gyakorlati embernek tartja magát, de a kampányfőnöki munka nem az volt, amiért nagyon megőrült volna – legalábbis erre utalt, ahogyan erre visszaemlékezett. „A dolog úgy alakult, hogy Orbán Viktor azt kérte, hogy valakinek ezt a feladatot le kéne vezényelnie, menedzselnie kéne a kampányt.” De hogy mennyire volt ehhez kedve bárkinek a Fideszben, arról a válasza folytatása árulkodott: „Bárki jelentkezett volna rá, szívesen átadtam volna, nem jelentkezett senki.”

Hogy miért veszítettek?

„Sajnos az derült ki a végén, hogy a stratégiai helyzetértékelés, ami már jóval korábban megszületett, az nem volt helyes. Utólag látva teljesen más stratégiával kellett volna ennek az egész dolognak nekimenni, nem kilenc-tíz hónappal előtte, hanem lehet, hogy egy-két évvel előtte”

– mondta erre, hozzátéve: amikor őt felkérte Orbán Viktor a kampány vezetésére „kilenc-tíz hónappal voltunk a választások előtt, már elég egyértelmű volt, hogy milyen felállással megyünk neki a kampánynak”. Később arról is beszélt: „szerintem az őszinte szembenézésnek az ideje van”, de aztán nyomban „össze kell szedni magunkat, és össze kell kapaszkodni, mert a liberális önkény az nem kampányduma volt, az van”.

Már a liberális önkényről szóló szavai is jelzik: ahhoz képest, hogy szerinte teljesen más stratégia kellett volna, a beszélgetés folytatásában csak addig jutott, ameddig április 12. előtt is: van a „nemzeti oldal”, az úgymond patrióták és vannak a brüsszeli érdekek kiszolgálói („brüsszeli szuperállam”), a kampányban a Fidesznek egy tiszás „hazugsággyárral” kellett megküzdenie (miközben valójában a NER-propagandáról derül ki sorozatosan, hogy nem létező tiszás adó- és megszorítási tervekről hazudtak). Szerinte a Tisza egy önkényre épülő párt, míg Magyar Péterről egy helyen azt mondja:

„valójában egy Fidel Castro-ivadék, aki egyszerűen a személyiségéből adódóan teljesen méltatlan a miniszterelnöki tisztségre”.

Azt mondta, a választásnak azért a hárommilliós szavazatszámmal mentek neki, hogy „ha '22-ben ránk szavaztak 3 millióan, akkor... ennél alacsonyabbra lőni az már önfeladás”. Ő úgy kalkulált, hogy „kettő és fél millió szavazatunk nagyjából lesz, még ha kicsit emelkedik is a részvétel, akkor nekik is lesz 2,5-2,7 millió”. Aztán viszont este hétkor már tudta, mi a helyzet: „miután látszódott, hogy a részvételi adat magas marad, én számítottam arra, hogy nehézségek vannak, és én 7 óra 10 perckor mondtam, hogy hát a dolog egészen egyértelmű, úgyhogy menjünk haza”.