Lótuszinvázió fenyegeti a Holt-Tiszát

A magyarországi vizek őshonos vízi ökoszisztémáira veszélyes indiai lótusz jelent meg aSzolnoknál, az Alcsi Holt-Tiszán a stégek közvetlen környezetében, feltehetően valaki szándékosan telepítette be a növényt- közölte a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kötivizig).

Az indiai lótusz (Nelumbo nucifera) a magyarországi természetes vizekben nemkívánatos, idegenhonos. Ázsiából származik és agresszív terjedésével veszélyezteti az őshonos vízi ökoszisztémákat. Gyorsan terjed, hatalmas levelei és vastag, akár karvastagságú gyöktörzsei vannak, amikkel sűrű monokultúrákat alakít ki. Az iszapban mélyen húzódva még a vastag jégpáncél alatt is képes átvészelni a téli hideget.

A növény kiszorítja az olyan védett vagy értékes őshonos magyar növényeket, mint a fehér tündérrózsa, a tündérfátyol vagy a vízitök, és radikálisan átalakítja a sekély tavak, holtágak életfeltételeit. Ezért tilos természetes vizekbe, holtágakba vagy védett tavakba lótuszt ültetni, mert kiszorítja az őshonos növényfajokat.

A Kötivizig minden stégtulajdonost arra kér, hogy ha a növény megjelenését tapasztalják, jelezzék az igazgatóságnak, illetve terjedésének megakadályozásában működjenek közre.

Az igazgatóság felhívta a figyelmet arra, hogy a bérlő köteles betartani a terület használata során a természet és a környezet védelmét szolgáló jogszabályokat, hatósági előírásokat. A védett természeti értéket jogellenesen nem veszélyeztetheti, károsíthatja, nem pusztíthatja el és tevékenységével a védett természeti terület állapotát, minőségét nem veszélyeztetheti, rongálhatja, abban kárt nem okozhat. A bérlő vállalja, hogy jogellenes magatartás esetén mindennemű felelősség, illetve az illetékes hatóság által előírt kötelezettség őt terheli.

Az Invazív faj megjelenése, szabálytalan telepítése esetén a mentesítés feltételeinek biztosítása érdekében indokolt esetben az igazgatóság az érintett partszakaszon a bérleti szerződéseket felmondhatja.

A leghatékonyabb védekezés a lótusz gyöktörzseinek és hajtásainak teljes kiásása.

Mivel a növény az iszapban megbúvó gyökerekből újraindulhat, a gyérítést és a maradványok folyamatos ellenőrzését évekig ismételni kell, magjai akár 1300 évig is megőrzik csíraképességüket. (MTI)