Fürcht Pál a végrehajtásokat vizsgáló bizottság előtt

Toroczkai: az elmúlt években biztos voltak olyan feljelentések, amiket volt, vagy hivatalban lévő végrehajtó tett a rendszer ellen. Ő azt hallotta, hogy ezeket az ügyeket jegelték, és egy év elteltével se tud róla, hogy bárhová mentek volna. Tud-e arról Fürcht, hogy ez politikai befolyás miatt történt?

Kiss Máté Zsolt: hány ember ismeri meg a lehallgatások jegyzőkönyveit, ki dönti el, hogy mi legyen az akta része?

Gyöngyösi: ki döntött 2022-ben arról, hogy a Nagy Ádámhoz vezető szálakat elkülönítik?

Ballát arra kéri Toroczkai, hogy a javaslatát inkább küldje el emailben.

A volt és jelenlegi politikusok esetében a bizottság kérje már be az általuk (Varga, Gulyás, Rogán) elmondott jegyzőkönyveket, amiket Magyar Péter hangfelvételes feljelentése után készítettek. Kéri Toroczkait, hogy döntenek ebben.

Molnár Zoltán teljesen el van képedve Ballán, hogy a végrehajtások helyett ezzel van elfoglalva. Szerinte április 12-én arra szavaztak a magyarok, hogy elég az efféle politizálásból.

A sajtótájékoztatón tanúvallomásokat ismertetett, ezekről ma sem mondana mást. Több nyomozási irat is volt, mert azokat az ügyben érintetteknek ki kellett adniuk. Éppen ezért nem lehetett olyat csinálni, hogy csak úgy kihúzzák mindegyikből ugyanazon részeket. Technikailag gyakorlatilag lehetetlen lenne megoldani. Nem ő adta Varga és Rogán szájába, amit mondtak. Ha a tanúk nem mondtak igazak, akkor a vádiratba sem az igazságba kerül. A sajtótájékoztatón ő csak ezeket a bizonyítékokat ismertette.

Tóni, Ádám és Barbara? Ez a mondat egy kicsit vesszőfutás volt az elején, hogy ki merik-e mondani Rogán Antal nevét. Egy bizonyos orvos mondta ezeket a neveket egy koncesszióról. Ez azért került a nyomozati iratba, hogy bemutassák a bírónak, van még mit nyomozni. Aztán kiderült, hogy nincs semmi látnivaló. Akkor utalt volna ez a felvétel bűncselekményre, ha az orvos megkapta volna a koncessziók, de ilyen koncessziót, közbeszerzést se ő, se a sajtó nem talált. Egy 12 éves whisky-t ajánlott fel annak, aki megtalálja ezt a koncessziót. Ha meg sem kísérelnek valamit, az nem is számíthat bűncselekménynek. A megállapodás csak előkészület, ebben az esetben nem büntetendő. Csak akkor lenne az, ha megteremtették volna a lehetőséget a bűncselekmény elkövetésére a koncesszió kiírásával. Ismét elmondja: a rendszert nem ők tudták volna nyomozóhatóságként megváltoztatni, hanem a parlamenti képviselők. Nem állította, hogy minden egyes végrehajtó visszaélt a hatalmával, bűncselekményt követett el. Ezután Lóránt ügyvéd úr kér szót, de három tartózkodás mellett nem kapja meg.

Toroczkait a politikai szál érdekli. Völner lett volna a legmagasabb rangú személy, aki részt vett a visszaélésekben? Akkor ki az a sokat emlegetett Tóni? Ha nem is Varga Judit, más kormánytag érintettsége nem merült fel?

Gyöngyösi: ha a rendszerszintű problémák ismertek voltak, hogy tudott tovább működni a rendszer? Kit terhel ezért jogi felelősség?

Balla: megerősíti, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal kezdte el az egész ügyet? Szerinte életszerű, hogy pont ők akarták megállítani az ügyet? Konkrétan rákérdez a sajtótájékoztatón elhangzottakra, ő is a korábbi kormánytagok érintettségét firtatja, főként a Magyar Péter és Varga Judit közötti beszélgetésről kiszivárgott hangfelvétellel kapcsolatban.

Ő büntetőjogász, ezért nem tudja, hogy maffiának lehet-e nevezni a végrehajtókat, mert az nem büntetőeljárási kategória. Konkrét politikai nyomásból annyit érzett, amennyit elmondott. Nem tudta, hogy „fentről” ki szólt le, mert elsősorban a problémát akarták megoldani és az ügyet továbbvinni. A NVSZ hatóköreinek elvételéről nem tudja, hogy az politikai nyomásnak minősül-e. Akkoriban nem hozzá tartozott a védelmi szolgálat előkészítő eljárása, tehát arról többet nem tud mondani.

Tisztázza az SMS-gate-et: Magyar Péternek nem írt, meg nincs meg a száma. Emlékei szerint Magyar ezt tisztázta is. (Balla itt belebeszélt valamit.) Szerinte eljárás alá vont állampolgárként vannak a miniszterelnöknek jogai. Nagyon meglepné Fürchtöt, ha ezt a fajta nyilatkozatot várta volna tőle a miniszterelnök. Akár hazugságvizsgálón is vállalja, hogy se Rogán, se az emberei nem jártak be hozzájuk bármit is kihúzni az iratokból.

Hogy hazudott-e a sajtótájékoztatón? Nem tudja. A beszédtémák korlátozása nem bűncselekményt, nem kellett visszautasítania a 17 oldalas forgatókönyvet. Nyilván akkor nem azt mondta el, mint amit most, az igazmondás kötelezettsége alatt, akkor viszont az ügyészi testület nevében beszélt. Ezért nem mondaná törvényellenesnek: törvényes volt, hogy utasították. A képviselők feladata eldönteni, hogy jó-e ez a törvény. A saját felelősségéről azt mondja: szándékos jogszabálysértést nem követett el. Az erkölcsi felelősség nem a beosztottaké, hanem a vezetőké, ezt vállalja, érzi ő is. Nem csinált mindent jól. Ha az ügyészség vezetője ezt nem gondolja át, akkor garantáltan a jövőben is lesznek hasonló hibák.

Először mindenki felteszi a kérdését, felváltva az ellenzékiek és kormánypártiak.

Toroczkai azt kérdezi Tomin Szilviáról, hogy mint a KNYF vezető főügyésze, tapasztalt-e konkrét kormányzati nyomásgyakorlást, ami akadályozta a Schadl-Völner ügy felderítését? Miért kellett Tomin Szilvia? Hogy kell elképzelni ezt?

Molnár Zoltán (Tisza): tett-e Fürcht bármilyen lépést, hogy a befolyásolást jelezze, feljelentést tegyen, vagy megpróbálja megakadályozni?

Balla György (Fidesz): akkor Magyar Péter hazudott Fürcht SMS-éről? Vagy most hazudik Fürcht? Mondjon neveket, ne használjon olyan kifejezéseket, hogy „föntről szóltak”, meg hogy „valamilyen államtitkár”. Szerinte nem kellett volna Tomin Szilvia a folyamatba, csak az, hogy Fürcht végezze a munkáját.

Kiss Máté Zsolt (Tisza): Fürcht igen fontos szereplő volt az ügyészségen, ezért kíváncsi, hogy mit tett, mit nem tett. Lehetséges-e, hogy úgy töltötte be a pozícióját, hogy semmiféle személyes felelősség nem terhelte?

Gyöngyösi István (Tisza): ne felejtsük el, hogy hol volt Fürcht az elmúlt négy évben. Nem érzi, hogy felelősség terheli, és hogy elmaradt a rendszerszintű megoldás?

Fürcht egyben fog válaszolni a kérdésekre.

Haladéktalanul, legkésőbb jövő héten. Ehhez a minősített adatok titokgazdájától kell felhatalmazást kérniük, akinek kilétét Fürcht szintén csak zárt ülésen lenne hajlandó elárulni. Jönnek a további kérdések.

Hogy hiteltelenítsék a nyomozást, ebben is bent volt egy végrehajtó. Schadl ennyit szeretett volna elmondani, többet majd zárt ülésen.

Ám ők rejtegették a hiteles másolatokat, mert paranoiások lettek. Volt, hogy a nyomozástól független ügyész páncélszekrényében dugdosták őket. A szóbeli mellé írásbeli megerősítést is kért az anyagok megsemmisítésére. Elvileg most is ott vannak valamilyen páncélszekrényben.

Volt egy alügyészük, aki egy titkosszolgálattól érkezett, ő is részt vett a Schadl-Völner ügy nyomozásában, adatot is dolgozott fel. Aztán azt közölte, hogy ő elmegy az egyik titkosszolgálathoz, magas beosztásba, osztályvezetőként. Később a kollégái jelezték, hogy olyan jelentéseket nem volt hajlandó aláírni, amiket ő végzett el. Ezután kaptak a Felettes Ügyészségtől utasítást, hogy őszig fejezzék be a nyomozást. A vezetékneve Szathmáry volt.

Olyan utasítást is kaptak, hogy a hiteles másolatokat is meg kell semmisíteniük, mert az indoklás szerint olyan személyes adatok is vannak köztük, amik nem tartoznak az eljáráshoz.

2022-ben megjelent nála egy szolgálat embere, és közölte vele, hogy nem lenne jó, ha a nyomozati iratok egyes részei kikerülnének. Meg is ígérte neki, hogy semmi olyan nem fog kikerülni, ami nem tartozna a nyomozás irataihoz. A választások után, a nyomozás vége felé. A szakszolgálatok ekkor átkerültek a Miniszterelnökség felügyelete alá. Innentől kezdve csak a titkosszolgálat hallgathatott le, ugyanez történt a rejtett figyeléssel. Ez nehezítette a dolgukat, „megcsappantotta a lehetőségeinket”.

Meg lehetett oldani, hogy kívülállók lehetnek végrehajtói pozíciók, képzett szakemberek helyett. Egyre inkább az nyert bizonyosságot, hogy Varga Judit a visszaélésekről semmit sem tudott, a végrehajtói területet átengedte másnak. Az is felmerült, hogy őt is bevonják a nyomozásba, de ezellen döntöttek, mert ez rosszul vette volna ki magát, hiszen ő politikus volt. Volt elkövető, aki annak örült, hogy Vargából nem lett köztársasági elnök.

Minősítettek, amit lehetett, nem akarták, hogy idő előtt bármi kiszivárogjon. Ismét 2007-2008-ban érezte magát, mert azt látták, hogy a végrehajtás során továbbra is van lehetőség az árverések manipulálására. Az, akinek győznie kellett az árverésen, leadta a licitét, utána leállíttatták az informatikai rendszert, többek között ilyen is volt. Továbbra is egymással küzdő érdekcsoportokat látnak.

Egy bírónőt a politika segítségével akartak kirúgatni. Ez nem sikerült. Akadnak itt olyan minősített adatok, amiket csak zárt ülésen mondana el. Azt is látták, hogy Schadl politikai hatalomra tört, államtitkár, vagy helyettes akart lenni. „Egyébként a szirénája már megvolt az autójára.”

A parlamenti vizsgálóbizottság előtt beszélő volt főügyész Fürcht Pál a Schadl-Völner ügyről is beszélt. Már a Központi Nyomozó Főügyészség kötelékeiben találkozott az üggyel. Onnan indult az előkészítő eljárás, hogy egy priuszos ember a NAV-ot próbálta befolyásolni, ezzel kezdtek el foglalkozni ők. Ez az ember kapcsolatban állt a végrehajtói kar elnökével, Schadl Györggyel, akiről pedig megtudták, hogy egy államtitkárral (Völner Pállal) is kapcsolatban áll. Megfigyelték, ahogy egy zacskó gazdát cserél Schadl és Völner között, ezt közokiratban rögzítették.

Ezután kereste meg Fürcht Pált a Nemzeti Védelmi Szolgálat vezetője, Tomin Szilvia tábornok, aki azt közölte vele, hogy fentről olyan utasítást kapott: ebből az ügyből nem lehet semmi, a Völnerrel kapcsolatos ügyet le kell zárni. Dühöngtek, beszélgettek, és arra jutottak, hogy ezt nem lehet megszüntetni. Végül arra jutottak, hogy mindketten felhívják Ibolya Tibor fővárosi főügyészt, és megbeszéljék, mit tegyenek. Az lett a megoldás, hogy a fővárosi nyomozóügyészség részéről Végh Tamás fog feljelentést tenni, így indult az egész eljárás.

De végül nem rúgta ki senkit, csak átcsoportosítottak. Amikor Tomint csoportosították át gyerekvédelmi területre, ő ásta ki Juhász Péter Pál ügyét is, tehát nélküle ebből se lett volna botrány. Egy politikus számon is kérte Ibolya Tibort, hogy miért tett feljelentést, ő azt válaszolta, hogy nem akart bűnpártolást elkövetni. Őt később le is váltották.

Egy lehallgatott egyetemi tanár egy lehallgatott feltételen arra kérte a csalót, hogy legalább ne egy üres lapot adjon be. Amikor Fürcht elkerült a Nyomozóügyészségről, el is veszítette ezeket az ügyeket, a bírósági utóéletüket nem is ismeri. Ha valaki közhatalmat végez vállalkozóként, akkor szerinte természetes, hogy szeretne jól is élne. De nem az ügyészség feladata volt meghatározni, hogy jól van-e ez így.