„De ez a Ronaldo nem a hegyekben, hanem maximum a tassi Maki falatozóban tartott kéthetes edzőtábort, ahol, a hely neve ellenére, élő ember nem falatozott soha, maximum ha véletlenül egyben lenyelte a kupicát.” Így nyitottam meg Hecker Péter parádés kiállítását, amit te is megnézhetsz.

Hozzáértők szerint képzőművészetről csak hozzáértők írhatnak. De mi bebizonyítjuk, hogy épp ellenkezőleg! És olyan összefüggésekre mutatunk rá két most nyílt kiállítás között, amelyek talán össze sem függnek!

Hecker Péter bombaformában, a megnyitón Szily László próbálja tartani vele a lépést.

A mi lakásunkban sokáig nem volt tévé. Volt viszont egy vágóhídról szerzett lókoponya ötcentis átmérőjű lyukkal a feje búbján, ahol a mészáros agyoncsapta a lovat a szöges kalapácsával. Ez csendéletekhez használták a szüleim, mármint nem a véres kalapácsot, hanem a lófejet.

A Budapesten született, de több mint 60 éve New Yorkban élő, 93 évesen még ma is alkotó Agnes Denes már akkor a természet és ember kapcsolatáról gondolkodott művészetében, amikor ez még közel sem volt ennyire felkapott téma. Júniusig elejéig látható az ökológiai szemléletű művészet úttörőjének életművét bemutató kiállítás a Szépművészetiben.

Öt éve egy frankfurti Van Gogh-kiállításon a legtöbb figyelem egy üres képkeretnek jutott. A festményt, amit 1911-ben kiállítottak benne, előbb elkobozták a nácik, majd „megkérdőjelezhető körülmények között” cserélt gazdát két bankár között. Aztán felbukkant a történetben egy zűrös japán üzletember, egy még zűrösebb osztrák, adótartozás, százmillió dolláros adósságok, hamvasztással fenyegetés és egy hallgatag olasz család is.

A 250 éve született Caspar David Friedrich festményein a táj meghódíthatatlan, az ember soha nem fogja otthon érezni magát benne. A városból érkezett vándorok megváltásra várnak.

Művészeti ásatás a biológiai, geológiai és kulturális örökséggel való elszámolásra.

Zsidó származású magyar túlélők, szemtanúk és áldozatok holokauszt előtti, alatti és utáni műveit mutatja be a Magyar Nemzeti Galéria. Így ábrázolták az ábrázolhatatlant.

Géczi János dekollázsokkal tölti meg a Műcsarnokot, az érdeklődők a feltakarás folyamatát is megnézhetik.

A gyűjteményt kezelő alapítvány próbálja megállapítani, hogyan és kiktől kerülhettek a művek a gyűjteménybe.

A Budapest Street Photography Collective tagjai évek óta fotózzák a budapesti utcákat. Munkáikból mostanra állt össze egy album, a bemutató mellé tematikus streetfotó-hetet is szerveztek.

Röviden: Leccót.

Csörgő Attila Inverz kartográfia című kiállítása olyan pillanatnyi együttállásokat mutat be, amik képesek megingatni azt a nézőpontot, amiből a körülöttünk lévő világra tekintünk.

A nácik szerint az elfajzott művészet irtandó. A Godot Galéria szerint követendő.