Kockáztatott és csúnyán rajtavesztett a válogatott

magyar válogatott
2021 szeptember 03., 17:07

Az Európa-bajnokság után érthetően mindenki komoly izgatottsággal várta a tornán ezüstérmes Anglia elleni vb-selejtező. Marco Rossi csapata a kontinenstornán megmutatta, hogy a legerősebb válogatottak ellen is versenyképes taktikai érettségével és magas fokú szervezettségével. Így szinte mindenki reménykedett az újabb bravúrban.

A magyar válogatott egy félidőn át hozta is a már-már megszokott, stabil védekezésre építő alapjátékát, ám ahogy egyre bátrabban próbáltak játszani a második félidőben, úgy indult be az angol gőzhenger. Végül ez lett a Rossi-éra talán leggyengébb 45 perce, négy bekapott góllal.

photo_camera A két csapat kezdőtizenegye néhány jellemző mozgással.

A nem egészen két hónapja befejeződő Európa-bajnoksághoz képest a két edző sem az alapfelfogáson, sem a megszokott kezdőcsapaton – a kényszerű módosításokon kívül – nem nagyon változtatott. Rossinak a legkomolyabb fejtörést Nagy Ádám eltiltása jelentette: a Bristolból Pisába szerződő középpályás erényei szinte egyedülállóvá teszik a a jelenleg magyar felhozatalban, ugyanis ő amellett, hogy lelesett labdáival a védekezésből is jócskán kiveszi a részét, nyomás alatt is képes higgadtan megjátszani a labdát elsősorban a Szalai-Sallai párost keresve, így remekül indítja a magyar kontrákat.

Az ő hiányában az olasz mester az ebben gyengébb, inkább sokat dolgozó Schäfer-Kleinheisler kettőshöz nyúlt a pálya centrumában, akik mellé Szoboszlai segített be, így váltva a 3-5-2 és 3-4-3 között. Rajta kívül Botka Endre pótlását kellett megoldani, az ő helyén a nyáron Oroszországba szerződött Kecskés Ákos kapott szerepet a védelemben. Southgate nem változtatott az Eb-n többnyire jól működő kezdőjén, egyedül a fiatal Saka került ki, és a tornán inkább szupercsereként funkcionáló, azóta angol rekordért a Manchester Citybe igazoló Grealish kezdett a balszélen, és a döntőre elővett 3-4-3-mat is dobta, ehelyett ismét egy négyvédős rendszerre szavazott.

Az angoloknak éppen a balszárnya volt a dominánsabb. A válogatottban kezdőként szereplő Bolla Bendegúznak minden igyekezete ellenére nem is feltétlen volt jó meccse: az idén a Grasshoppershez került szárnyvédő a nehéz körülmények között végül négy faulttal és egy sárga lappal zárt, hogy aztán Rossi le is kapja a második félidő derekán. A sokszor aszimetrikusan, Shaw-t magasra tolva, Walkert pedig szinte harmadik középhátvédnek visszahúzba építkező angoloknak az első félidőben éppen ilyen mögé kerülések után voltak csak lehetőségeik, még ha ezek többnyire alacsony minőségű átlövések is voltak – a komoly labdabirtoklási fölényükből így csupán négy lövést tudtak kisajtolni, amik közül egyik sem talált kaput.

photo_camera Az első félidő legjellemzőbb angol támadási sémája, ahogy a Grealish-Shaw-Mount hármas próbál a védelem jobb oldala mögé kerülni, ahonnan aztán beadásokat és visszatett labdákat küldhet a tizenhatoson belülre és annak előterébe.
photo_camera A Grealish-Shaw-Mount hármas kombinál már a tizenhatoson belül, hogy aztán Grealish visszagurítson Kane-nek a második hullámba, amit csúnyán fölé lő az angol csatár.

A mérkőzés után Rossi is kiemelte: az első félidőben a csapat szokottan jól védekezett, és a tizenhatoson belül alig engedett levegőt az angol támadóknak; ráadásul néha letámadni is kimerészkedett a csapat az ellenfél térfelére, kilépve az egyébként félpályán meghúzott blokkból.

Emellett azonban Nagy hiányában a magyar csapat csak nagyon elszórtan tudott veszélyes kontrákat vezetni az agresszíven presszingelő, és az átmenetek levédekezésében – sokszor szándékoltan defenzív labdabirtoklásai, illetve a labda mögé pakolt játékosok száma miatt – egyébként is kiemelkedő angolok ellen, így az első játékrészt mindössze egyetlen lövéssel (Szoboszlai szabadrúgása) zárta, amit épp egy magasan megszerzett labda előzött meg.

photo_camera Az angol támadók az esetek többségében három-három ellen támadták le a magyar középhátvédeket, a két szélső ráadásul igyekezett a szárnyvédőket zárni fedezőárnyékukkal. Mount többnyire Kleinheislert vette fel, ám a Nagyot pótolni igyekvő, így mélyebben helyezkedő Schäferre Phillips helyett inkább Kane figyelt; amivel azonban néhányszor megnyílt az út Orbán előtt.

A már említett módon Walker – néha Rice, vagy Phillips is betöltötte ezt a szerepkört – visszahúzásával 3-2-5/3-1-6-ban építkező angolok most sem igazán engedtek veszélyes kontrákat, hasonlóan az Eb-hez, vagy éppen az előző két vb-selejtezőhöz, ahol összesen engedtek 0,13 xG-t (várható gólt) a szintén kontrákra építő albán és izlandi válogatott ellen; ráadásul a letámadásukat is képtelen volt átjátszani a magyar csapat, így maradtak a sokszor céltalannak tűnő felívelések Szalaiék irányába.

Az angol presszingre így többnyire nem volt válasza a magyar csapatnak, ráadásul a felívelt labdák után sem nagyon sikerült összegyűjteni a lecsorgókat. Talán épp emiatt Willi Orbán egyre többször próbált fellépni a középpályára, segítve a labdakihozatalokat.

photo_camera Ez például még az első félidő, ahol Orbán labda nélkül fellépve az angol letámadás első vonala mögött kéri el a labdát a szorult helyzetben lévő Bollától.

A második játékrészre éppen ez lett a magyar csapat veszte: a felállt fal ellen tanácstalan angolok az egyre bátrabban játszó magyar válogatott ellen értékes kontra lehetőségekhez jutottak, amiket aztán kíméletlenül ki is használtak. Beszédes, hogy ahogy a második félidőre lett többet a csapatnál a labda (30% helyett nagyjából 40%-ban) úgy engedett is a csapat jóval több lövést (az első félidei 4 helyett 8-at).

Ezt emelte ki Marco Rossi is a meccs után: ahogy próbált egyre többet focizni és labdát tartani a csapat, úgy nyíltunk ki hátul, főleg labdavesztéseket követően – gyakorlatilag ilyen szituációból jött az első két gól, illetve a harmadikat megelőző szöglet is.

photo_camera Az első gól előtt látszik a magasan helyezkedő Orbán, illetve a labdavesztéséből kibontakozó kontra, amit tanárian játszottak le az angolok.
photo_camera 3. gól: itt a magasan labdát vesztő Bolla – és a szintén fent ragadt másik öt magyar támadó – helyén indul Grealish, hogy aztán kiugrassa Kane-et. A ziccert még védte Gulácsi, a szöglet után érkező Maguire-fejest már nem.
photo_camera Ebből ugyan gól nem lett, de látványosan rendezetlen a hátrányban feljebb lépő magyar védelem, ami mögé Sterling indul be veszélyesen.

Az eredmény így végül csúnya lett, a második félidőt nézve azonban teljesen megérdemelt. Az első kapott gólig a csapat a szokásos arcát mutatta, de aztán úgy szaladt bele a késbe, mint talán a 2016-os Eb-nyolcaddöntő óta (Magyarország – Belgium 0-4) egyszer sem. Nagy Ádám hiányában a csapatnak más eszközökhöz kellett nyúlnia és kockáztatnia a remekül funkcionáló angol presszing ellen, ám ezek nem váltak be, ráadásul az eladott labdákat kíméletlenül megbüntette kontrázva az angol válogatott.

photo_camera 2. gól: a Rossi által említett szétcsúszó csapatrészek egyértelműek, óriási a szakadék a védelem és a támadósor között, a szerepkörben még új Schäfer megjátszhatatlan (ő zárt egyébként a legtöbb sikeres passzal, 47-tel). Szalai indítását Phillips lesi le, hogy utána Mount indítsa Sterlinget, akinek a beadását befejeli Kane.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.