Az oroszok nem boldogok az ukrajnai háborútól, de továbbra is készek folytatni azt. Tudják és érzik, hogy nagyon magas árat fizetnek mindenért, ennek ellenére tartanak ki a hadi cselekmények támogatása mellett.
Az oroszok nem boldogok az ukrajnai háborútól, de továbbra is készek folytatni azt. Tudják és érzik, hogy nagyon magas árat fizetnek mindenért, ennek ellenére tartanak ki a hadi cselekmények támogatása mellett.
Lényegében azt is megállapították, hogy csak lúzerek szavazták meg egyből.
A miniszter véletlenül nem a roskadozó magyar, hanem a német költségvetést elemezte.
Már tudjuk, mit gondol Valerij Zaluzsnij főparancsnok. Az ukránok villámháborús kísérlete kudarcba fulladt. Ahhoz, hogy képesek legyenek a megerősített orosz védelem leküzdésére, átfogó haditechnikai és kiképzésbeli változásokra van szükség. Ez viszont nem megy egyik napról a másikra.
Az államtitkár a 2 perces villámelemzésében „megdöbbentő adatokat” sorol a svéd „mintademokráciáról”.
Ma már közhelyszámba megy, hogy az oroszoknak volt idejük felkészülni az offenzívára, de vannak más okok is. A nyugati kiképzés önmagában nem csodafegyver, az ukrán hadsereg csak korlátozottan képes összfegyvernemi műveletekre. Ezenfelül súlyos logisztikai problémákkal is küszködik.
Furcsa lenne, ha a nagyszabású ellentámadás alkalmából váltak volna ostobává hirtelen. A műveletek első szakasza utáni stratégiaváltás, az azóta megfigyelhető konzisztencia és a fokozódó eszkaláció mutatja: az ukrán vezetés hisz a sikerben, az orosz vonalak áttörésében.
A június elején indult ukrán ellentámadásról egyre több értékelés jelenik meg, amelyek csalódást keltőnek írják le az eddigi eredményeket. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes áttekinteni, hogy valójában mit tudunk, és mit nem.
A puccs véget vetett a Wagner csoport és a Wagner-modell működésének abban a formában, ahogyan eddig ismertük, de már nem az a kérdés, hogy mi lesz Jevgenyij Prigozsinnal és serege maradványaival, hanem az, hogy mi fogja betölteni a helyüket az érdekeit érvényesíteni igyekvő orosz állam eszköztárában.
Bár képest lett volna rá.
Az ukrán hadsereg létszámban, morálban, felkészültségben, felszerelésben és fegyverzetben is fölényt élvez a megszálló orosz erőkkel szemben, mindezt azonban hiba lenne a siker automatikus garanciájának tekinteni.
A reguláris szárazföldi haderő kivérzett a háború első 15 hónapjában, óriásiak a veszteségek élőerőben és technikában, manőverező védekezésről szinte szó sem lehet. Ám a légierő és a flotta szinte teljesen ép, rakéták és robotrepülőgépek vannak bőven, kettős orosz stratégia várható a küszöbön álló ukrán ellentámadással szemben.
Nem beszélve az asztmáról, allergiáról és légzési problémákról.
A 2014 óta orosz ellenőrzés alatt álló Donbaszt aligha próbálhatják elsőként visszaszerezni az ukránok, a Krímet annyira sem, a Zaporizzsja megyében futó melitopoli vasút jelentősége viszont hatalmas. Az oroszok is tudják ezt, és készülnek a támadásra.
Oroszország gazdasága a szankciók ellenére nem fog összeomlani, a modern fegyverek és a kvalifikált katonák azonban fogynak. A Nyugat már nem hagyhat fel Ukrajna támogatásával, a kombinált erőfölény így valószínűleg érvényesül majd. Elemzés.