Sokkal jobban le van maradva a magyar egészségügy más országokhoz képest, mint a rendszerváltás idején

A rendszerváltáskor történelmi esély adódott arra, hogy Magyarország az egészségügy területén is „nyugatosodjon”, de több mint harminc év távlatából már jól látszik: a fejlődés üteme jelentősen elmaradt attól, amit a lehetőségek kínáltak, ez pedig emberéletekbe került és kerül a mai napig – derül ki Orosz Éva professor emerita, MTA-doktor, egészségügyi közgazdász-szociológus A felzárkózás kudarca című, a Lege Artis Medicinae folyóiratban nemrég megjelent, kétrészes tanulmányából, amit a hvg360 foglalt össze.

Az elemzésekből kiderült, a 2020-as években a lemaradásunk az egészségügy területén már nagyobb volt, mint a rendszerváltás idején. Az egészségügyi közkiadás GDP-arányos részesedése 2022-ben már jóval alacsonyabb volt, mint az 1990-es évek elején. Ez egyedülálló trend, hiszen más országok egyre inkább prioritásként kezdték kezelni az egészségügyet, Magyarországon viszont nem történt meg ez a szemléletváltás, az ilyen hosszabb távon eredményt hozó reformok nem jelentenek választási kérdést a magyar kormányok számára.

Orosz arra jutott az elemzésében, hogy

a 2015–2019 közötti ötéves időszakban Magyarországon az elkerülhető halálozások száma 234 ezer volt.

Ha a csehek színvonalát elértük volna, akkor 86 ezerrel, ha pedig a lengyelekét, akkor 72 ezerrel kevesebb halálozás történt volna.

A várható élettartamot tekintve is hasonló trend figyelhető meg, a legnagyobb romlás a középkorú magyar férfiak egészségi állapotában történt.

A 40 éves korban várható élettartamuk az 1980-as évek végén 5,1 évvel maradt el az EU14-átlagtól, a 2010-es évek végén már 6,9 év volt a különbség. A cseh negyvenes férfiakhoz képest ugyanebben az időszakban a rendszerváltás előtt csak egy évvel voltak rövidebbek a magyarok életkilátásai, a 2010-es évek végén már 3,5 évvel.