Furcsa leírni, de a pillanatnyi forma alapján nem tűnt esélytelennek a magyar válogatott Olaszországban a Nemzetek Ligája 2. fordulójában. A magyar csapat a legutóbbi öt mérkőzéséből csak egyet veszített el, négyet megnyert, a legutóbbit kiváló játékkal Anglia ellen, míg az olaszok 6 meccsből csak egyet tudtak nyerni, és – ahogy mi is – lemaradtak a világbajnokságról.

Aztán elég hamar kiderült, hogy a magyar válogatott olasz kapitányának lett igaza, aki az angolok elleni bravúros győzelem után azt mondta, hogy „az Anglia elleni győzelem abból a szempontból nem segít, hogy ezek után Olaszország biztosan nem veszi félvállról a meccset. Korábban talán volt rá esély, hogy a csoport többi csapata azt gondolja, Magyarországot biztosan legyőzik valahogy, most viszont biztos vagyok benne, hogy a vetélytárs odateszi magát ellenünk”.

Cesenában az olaszok jóval motiváltabban kezdtek ellenünk, mint pár nappal korábban az angolok, frissebbnek is tűntek, Mancini több helyen változtatott a németek elleni kezdőn. Nálunk Rossi csak a kapuban cserélt a kezdőn, egy korábbi ígéretét betartva Gulácsi helyett Dibusz kezdett.

Ami az angolok ellen működött, a labdás játék, az olaszok ellen nem igazán. Ritkán tudtunk támadást vezetni több pontatlan átadás csúszott közbe. Szoboszlainak volt egy ígéretes helyről elvégzett szabadrúgása, ami egy olasz játékos kezéről vágódott le a 16-oson belül, de nem ítélt büntetőt a bíró. Sallainak volt még egy lövése, nagyjából ennyivel összefoglalható a magyar támadójáték az első féidőben.

A túloldalon viszont az olaszok könnyedén kerültek lövőhelyzetbe, különösen Spianzzola élt Negóval szemben. Semmi meglepő nem volt abban, hogy Barella a 30. percben nagy góllal szerzett vezetést. A szünet előtt Pellegrini előbb gólt akart rugatni a fiatal Gnontóval, de a becsúszó Nego szépen mentett a kapu torkában, aztán a 45. percben Politano csapta be nagyon Szalai Attilát a jobb szélen, a passzát Pellegrini értékesített, ezzel lett 2-0, nem érdemtelenül az olaszoknak. Sokszor lassúnak tűnt a magyar védelem az olaszok támadókhoz képest.

Aktívabban kezdett a szünet után a magyar csapat, de ez nem tartott sokáig, jött egy olyan tíz perc a meccsen, amin mintha nem is edzőmeccsen, hanem edzésen passzolgattak volna az olaszok a magyar védők között, óriási mázlival úsztuk meg gól nélkül. Rossi cserélt, Fiola Attila és Styles Callum jött be Nagy Ádám és Négo Loic helyett. Fiola remek csere volt, három perccel később elment a jobb szélen, a nem túl jó beadását pedig Nicola Mancini szerencsétlenkedte be a saját kapujába úgy, hogy a közelében nem volt magyar játékos.

Az olaszok a második félidő közepétől látványosan visszavettek, simán kézben tartották a meccset, a magyar válogatott próbálkozott, de nem voltak fergeteges rohamok ezek.

Az utolsó percekre lehetőséget kapott a magyar válogatottban a mindössze 17 éves Vancsa Zalán. Ha pedig valaki arra kíváncsi, hogy a lelátón ott volt-e Orbán Viktor, akkor a válasz: igen.

A magyar válogatottnak két forduló után 3 pontja van, szombaton Németországgal játszunk Budapesten.

Olaszország–Magyarország 2-1 (2-0)
Cesena, vezette Schärer (svájci)
Olaszország: Donnarumma – Calabria, G. Mancini, Bastoni, Spinazzola (Dimarco, 75.) – Lo. Pellegrini (Locatelli, 66.), Cristante, Barella (Tonali, 84.) – Politano (Belotti , 75.), Gnonto, Raspadori (Zerbin, 84.)
Magyarország: Dibusz – Lang, Orbán, Szalai A. – Nego (Fiola, 58.), Nagy Á. (Styles, 58.), Schäfer (Vancsa, 87.), Nagy Zs. (Bolla, 81.) – Sallai R., Szoboszlai – Szalai Á. (Ádám, 87.)
gól: Barella (30.), Pellegrini (45.), illetve Mancini (61., öngól)