Ki szólhat bele esetleg a végén a továbbjutásba az előzetesen tuti favoritnak elkönyvelt Portugália-Uruguay-párossal szemben? Nagyjából ez volt a Dél-Korea-Ghána meccs tétje, különös tekintettel arra, hogy az egyik nagymenő, Uruguay, az első körben hiába volt jobb, csak 0-0-át játszott Dél-Korea ellen. Ghána első próbálkozásra, nem függetlenül a Ronadónak ajándékozott kamutizenegyestől, 3-2-re kapott ki Portugáliától.

A koreaiak ezzel együtt kiválóan védekeztek mind az öreg - Cavani, Suarez - mind a fiatal - Nunez - uruguayi sztárcsatárok ellen, ami az elvileg a támadójátékára építő Ghánának erős figyelmeztetést jelentett. Mivel mindkét csapat utolsó csoportmeccse keménynek ígérkezik - a koreaiak Portugália, Ghána pedig Uruguay ellen fejezi majd be - mindkettőnek ez a meccs kínálta fel a továbbjutáshoz elengedhetetlen győzelem megszerzését. De kettejük közül azért Ghána helyzete volt a melegebb, hiszen Koreának nemcsak eggyel több pontja volt az összecsapásuk előtt, de ők a végén azokkal a portugálokkal játszanak, akiknek a mai, Uruguay elleni partijuk függvényében talán már 6 pontjuk lesz és akkor nyilván tartalékolni fognak, míg a dél-amerikaiak az utolsó körben életre-halálra harcolhatnak. Korea vereség esetén sem eshetett volna ki már ma, míg Ghána igen.

A dél-koreai kezdő:

Kim Seung-gyu, Kim Moon-hwan, Kim Min-jae, Kim Young-gwon, Kim Jin-su, Jung Woo-young, Kwon Chang-hoon, Jeong Woo-yeong, Hwang In-beom, Son Heung-min, Cho Gue-sung

Vagyis a kommentátorok nagy örömére Paulo Bento mester ismét az ötfős Kim, Kim, Kim, Kim, Kim védelmet küldte fel. Oké, ez igazából 1+4, mert az első Kim a kapus volt. Az összeállításból az persze nem derülhetett ki, hogy a nagy sztár Son Heung-min továbbra is a lábadozó-kiégett formáját mutatja-e majd.

A ghánai kezdő:

Lawrence Ati-Zigi, Tariq Lamptey, Daniel Amartey, Mohammed Salisu, Gideon Mensah, Thomas Partey, Salis Abdul Samed, Mohammed Kudus, Andre Ayew, Jordan Ayew, Inaki Williams.

Otto Addo mester három helyen változtatott és látványosan támadóra hangolta a négy védővel felálló csapatát, a két Ayew testvérrel, Willams-szel és Kudus-szal és mögöttük Thomas Partey-val. Most kiderülhet, hogy a Baszkföldön született, a baszk-spanyol fociiskolában felnőtt Williams mit tud nyújtani Ghánának kezdő középcsatárként.

A valóság ehhez képest

A meccset mindkét csapat élénk iramban kezdte, a 4. percben Korea vezette az első támadást, egy ghánai szabadrúgás utáni kontrából, szépen passzolgattak a jobb szélen, de a laposan középre lőtt labda pontatlannak bizonyult.

Az első félidő első fele egyértelműen a kelet-ázsiai csapaté volt. A sorozatos szögleteik után többször alakult ki izgalmas káoszhelyzet, de ezen kívül is annyit birtokolták a labdát és olyan magasa támadtak le, hogy a ghánaiak támadósorához sokáig el sem jutott a labda, még akkor sem, amikor visszaléptek érte. Az első 20-22 percben Korea szinte megállás nélkül tuszkolta előre a labdát, a rövidpasszos labdafelhozatal után legtöbbször oldalról a 16-oson belülre lőtt labdákkal próbálkozva.

A 21. percben egy ritka ghánai akciószerűség közben a törlesztés jelleggel hátracsapó Amartey talán pirosat úszott meg egy sárgával.

Aztán jött a focikommentátorok kedvence, a FÖT, vagyis a Futball Örök Törvényszerűsége? Hát inkább a vakvéletlenbe oltott mázli. A 24. percben Ghána szabadrúgáshoz jutott a bal oldalon, az ötösön belülre ívelt labda valaqhogy négy berobbanó ghánai közé pottyant, összevissza pattogott, majd Salisu közelről bekotorta. Bár az első ismétlésen úgy nézett ki, mintha az egyik Ayew kezéről pattant volna elé, a gólt rövid csekkolás után megadták. Később többször megismételték, így még meglepőbb az ítélet. André Ayew ugyanis közelről egyértelműen a saját kezére fejelte a labdát. Kispályás focin én is azt mondanám, hogy mit képzeltek, nem volt szándékos, de a hivatalos fociban mostanában a támadó játékosok bármilyen kezezését le szokták fújni. Most nem tették (0-1).

Bár továbbra is inkább Korea kezdeményezett, a meccs ezután kissé kiegyenlítettebbé vált. Annyira, hogy a 34. percben Jordan Ayew remekül vette észre a felfutó Kudust, szépen ívelt a fejére vagy 30 méterről, az Ajax játékosa pedig simán a rövid sarokba csúsztatott. A második ghánai kapuralövésből a második gólt szerezték ezzel. Ayew olyan tökéletes labdát adott, hogy minden bizonnyal akkor is gól lett volna, ha Kudus nem tud kicsit belecsúsztatni (0-2).

A két bekapott gól csak pár percre szontyolította el a koreaiakat, akik a félidő hajrájában újra pörögtek, mint a rokka, bár veszélyt továbbra sem jelentettek. A hosszabbításban ehhez képest Ghána pontrúgásból megszerezhette volna a harmadikat: egy balról beívelt szöglet a rövid saroknál felugró Partey válláról pattant centikről centikkel mellé.

Különös félidő volt. Korea többet birtokolta a labdát, folyamatosan nyomult, a játékosaik többsége sprintben közlekedett, mégcsak nem is elképzelés nélkül, hanem inkább szervezettnek tűnő módon, rövid passzokkal előrehaladva, ám a kapura a világon semmi veszélyt nem jelentettek. Jellező, hogy hat lövést eresztettek meg, de ezek közül csak kettő tudott egyáltalán mellészállni, négyet ugyanis már azelőtt blokkoltak a ghánai védők. Ghána cserébe kettőt is lőtt, mind a kettőt a Crystal Palace-es Jordan Ayew hosszú labdái után.

A második félidőre Ghána már sokkal nagyobb önbizalommal jött ki, ezért a játék kapásból kiegyenlítettebben indult. Egy közepesen veszélyes ghánai lövés után Korea az 53. percben mutatta be az első igazán veszélyes és egyben fociszerű akcióját: ekkor ügyes passzsorozat végén Cho remekül fejelt a rövidre, Zigi kapus azonban csodás védést mutatott be. Árulkodó, hogy ez volt Dél-Korea első kaput eltaláló lövése ezen a világbajnokságon.

Aztán az 58. percben eredményt hozott az eddigi, mérsékelten élvezhető koreai darálás: a frissen beállt Lee Kang-In tökéletes bal oldali beadását a védője mögül perfekt ütemben kibújó Cho kábé ugyanonnan fejelhette, mint az előbb, de most már a kapuba (1-2). Korea eddig aktív volt, de most mintha egy országúti versenybiciklista vérét itták volna: még hevesebb darálásba kezdtek és 3 perccel később egy szintén balról, magasan jövő beadást a fejkirály Cho 3-4 védő között felugorva bólintott közelről a kapuba (2-2). Ezek nem a ghánai védelem pillanatai voltak, a közönség pedig hisztérikusan tombolt.

De érezni lehetett, hogy tuti nem ez lesz a vége. Nem is lett! A 68. percben kifejezetten szép ghánai akció futott középen, majd a bal oldalon. A laposan, tökéletesen középre tett labdát a végig borzasztóan játszó Inaki Williams ezerszázalékos ziccerben várta a tizenegyespont táján, de akkora váratlan lukat rúgott, hogy ezzel totál kiiktatta a koreai védelmet, az érkező Kudus pedig lapos, erős ballábas kapáslövéssel visszaszerezte a vezetést Ghánának (2-3). Ez volt az afrikaiak harmadik kapura menő labdája a meccsen. A pörgés azonban nemhogy folytatódott, hanem magasabb fokozatba váltott!

A 75. percben a torna legösszettettebb szabadrúgás-kombinációja után (2 sorfal állt egymás mögött, egy-egy biztosító emberrel), Korea majdnem kiegyenlített, de Zigi kapus óriásit védett.

A 84. percben egy jobbról érkező labdának mindenki mellérúgott a ghánai 16-oson belül, de a bal oldalon érkező Kim fölébombázta. Egyszerűen fantasztikus volt ez a félidő! Amellett, hogy ennél pörgősebben képtelenség játszani ennyi időn keresztül, alapvetően a tervszerűség sem hiányzott egyik csapat játékából sem.

A 90. perc után volt olyan periódus, amikor a labda vagy fél percig a ghánai tizenhatoson belül pattogott és a védők egymás után voltak kénytelenek blokkolni a koreai lövéseket. De ez a tízperces ráadás eleje volt csak, így elvben akár több fordítás is belefért ekkor.

A hosszabbítás ötödik percében Korea megint beköltözött az ötös előtti területre, folyamatos helyzetek után végül Cho lőhetett közelről, balról, de Zigi hatalmasat védett. Korea szinte betolta ekkor a kapujába Ghánát, akik intenzív kásozvédekezéssel reagáltak, Lee Kang-In pedig olyan mesterien tett-vett és akkora változást hozott, hogy az ember nem értette, Bento mester miért nem rakta a kezdőbe. A hosszabbítás összesen 11 perce olyan volt, mintha 1,4-szeres sebességen néznél valami videót.

Ez olyan király meccs volt, hogy a lefújás után is parádés jelenetek következtek: Bento mester, a koreai szövetségi kapitány annyira kiborult azon, hogy Taylor játékvezető a tökéletesen indokolatlan, ám megszakítás nélkül végigrohant 10 perces hosszabbításra csak további 1, végképp indokolatlan percet rakott rá, hogy a pályán támadt a bíróra, így sikerült kiállíttatnia magát.