Képesek lesznek-e pont a portugálok ellen összeszedni magukat az előző két vébé nagy felülteljesítői, az időközben szépen megöregedett uruguay-iak? Képes lesz-e egy Ghánánál sokkal szervezettebb és erősebb válogatott ellen is gólokat szórni a lelassult Ronaldóval megterhelt Portugália? A hétfő esti meccs előtt a két csapat egy rakás kérdést tett fel. A szórakozni vágyó nézők előzetes félelmeit csak növelte, hogy Uruguay felállása bunkerfocit sejtetett.

A portugál kezdő:

Diogo Costa; Cancelo, Dias, Pepe, Nuno Mendes; Neves, Carvalho, Bernardo Silva, Bruno Fernandes; Felix, Ronaldo.

Vagyis a sérült Danilo helyére a veterán Pepe, Guerreiro helyére Mendes, míg a középpályára William Carvalho került be. Ronaldo mindig kezdő Santos mesternél, hiába mennének szinte biztosan többre a gyors, fiatal és éppen kivirágzó Leaóval, aki az első meccsen beállt és gólt lőtt. De így legalább megfigyelhetjük, ki megy többre az utolsó vébéjén a Nagy Duóból: Messi vagy Ronaldo.

Az uruguay-i kezdő:

Rochet; Gimenez, Godin, Coates; Varela, Valverde, Bentancur, Vecino, Olivera; Nunez, Cavani.

Alonso mester a jelek szerint 3 középső védős rendszerre szavazott, a védelemben ezért Coates váltotta Cacerest és Varela Pellistrit. Elől a két veterán közül az legutóbb kezdő Suarez maradt ki és Cavani kezdett. A felállás arra utalt, hogy Uruguay talán rombolásra készül és arra aspirál, hogy Godin majd befejel egy szabadrúgást vagy Valverde lába úgy sül el 25-ről, ahogy idén a Real meccsein sorozatban történt.

Előzetesen kissé fenyegető gondolat volt, hogy bár egy győzelemmel Portugália már tovább is jutna, a döntetlen igazából egyik csapatnak sem lenne rossz abban az értelemben, hogy ebben az esetben is mindkettő sorsa saját kezében maradna az utolsó csoportmeccsre. Amikor Portugália Dél-Korea, Uruguay pedig Ghána ellen fog játszani.

Ehhez képest a valóságban

A himnuszokat szokás szerint Uruguay nyerte, a hosszú, tisztán instrumentálius bevezető utáni intenzív ordibálással, de ez bármelyik ellenféllel szemben így szokott történni.

Rövid tapogatózás után a harmadik percben Uruguay-é volt az első lövés Oliveira révén, de jóval fölé ment. Az ellenakció során Ronaldo magas ívben fejelte vissza középre a labdát, amit Carvalho a levegőből bombázott fölé. Vagyis az első három perc rácáfolni látszott a félelmekre.

A folytatás is, ez a meccs ugyanis valamivel élvezetesebben indult a brazil-svájcinál: ha lehetőség adódott, mindkét csapat előremerészkedett, ha nem is parádés összjátékkal. Bónuszként az uruguay-iak a legelejétől lelkesen tapostak, öleltek és rugdosódtak.

Az első negyedóra végén Joao Felix került majdnem-helyzetbe, de a tizenhatos vonaláról leadott lövésébe beleléptek. Ronaldo az elején tompának és lassúnak tűnt, de amikor bemutatott 3 felesleges átlépős cselt, a fél lelátó sikoltozni kezdett.

A meccs olyan rohamtempóban laposodott el, a 19. percben már valahogy természetesnek tűnt, hogy Bruno Fernandes bedobásra rúgott egy szögletet. Uruguay eddigre annyira hátravonta az erőit, hogy abszolúte életszerűtlennek tűnt, hogy labdaszerzés után bármire is menjenek az ellenfél kapujától vagy hatvan méterre állomásozó egy-két emberükkel.

Az első félidő közepére a meccs Uruguay elképzelései szerint alakult: ők jól betömörültek, amire a portugálok futás nélküli passzolgatással reagáltak, kiszámítható eredménnyel. A dél-amerikaiak taktikája logikus volt, bár nem túl rokonszenves, a portugáloké pedig kiszámítható, mert Santos mester passzív, kockázatkerülő edző.

Aztán a 32. percben Bentancur elindult középen a saját térfeléről, a labdát nyílegyenesen keresztülvezette a portugál védelem közepén, majd a fantasztikus szóló végén csippentés helyett a kétségbesetten kirontó kapus lába között próbálta ellőni, sikertelenül. Ekkor mutatkozott meg, milyen fontosak a fociban a pszichés elemek: az irtózatos meccs egycsapásra élvezetes, pörgős összecsapássá alakult át. A tempó duplájára ugrott, a passzok totojázás nélkül követték egymást és bár igazi ziccert senki sem tudott kialakítani, az egész legalább formát öltött.

A több helyzet miatt jobban megmutatkozhatott a portugál sztárok önzősége: Fernandes, Felix és Ronaldo passzolás helyett egymás után lődözték el az ígéretes labdákat 20-30 méterről, vagy a védők blokkjába, vagy, ha úgy alakult, a saját, elől kószáló csapattársaikba.

Az első félidő úgy ért véget, hogy csak Costa kapus eszméletlen bravúrja miatt nem vezetett Uruguay, miközben kevésbé konzervatív taktikával Portugália akár szét is szedhette volna őket.

A második félidőre nézve eleve fenyegető volt, hogy a 42. percben sérülés miatt le kellett cserélni a portugál Mendest, csapata egyetlen tagját, aki be mert vállalni egy 25-30 méteres sprintet ami során egyébként 10 métert vert a védőjére. Az első félidő meglepetésembere Bentancur volt, akinek a szólója után volt még egy kapura lövése is. Ő védekező középpályás, ráadásul a közvetlenül a védelem előtt cirkáló típusból, de a Tottenhamben idén váratlanul gólokat is kezdett lőni. Uruguay reménykedve jöhetett ki az öltözőből, hiszen eddig a pillanatig a vébén egyetlen kapura menő lövést sem engedtek a két ellenfelüknek.

A második félidőt Uruguay kőkemény szabálytalanságokkal kezdte: Nevest Vecino rúgta le csúnyán, hogy a bírói sípszó után a már sárga lapos Olivera is felvágjon egy portugált, de megúszta szóbeli feddéssel és a bírói síp mutogatásával.

A játékrész első rendes sprintjét egy, a pályára szivárványszínű zászlóval berohanó néző mutatta be. A félidő első épkézláb portugál akciója pedig az 52. percben futott végig a pályán, de Silva passzát a bal szélen felfutó Joao Felix csak az oldalhálóba tudta lőni.

Aztán az 54. percben Bruno Fernandes adott be balról, Ronaldo középen felugrott, de úgy tűnt, hogy nem ér a labdához, ami a rosszul helyezkedő kapus mellett a kapuba tekeredett. Ronaldo javára legyen mondva, hogy amikor Oliveira megkérdezte tőle, hogy beleért-e, jól látható “fingom sincs”-gesztussal reagált. A gólt végül Fernandes kapta és az ismétlések szerint Ronaldo tényleg nem ért bele, bár innentől kezdve arra utaltak a gesztusai, hogy már magának szeretné beíratni a gólt. Amiben amúgy feltétlenül volt szerepe, hiszen ha nem ugrik fel, a kapus ezt minden bizonnyal könnyedén megfogja. (1:0)

3 perccel későbbi Cavani egy az egyben maradt volna az eleve lemaradó Pepével, ha higgadtan levesz egy felívelt labdát, de elhirtelenkedte a lehetőséget. A gól után szerencsésen megélénkült a meccs, most már Uruguay is próbált focizni. Pellistri és De Arrascaeta beállításával gyorsan be is hoztak két futballképes embert a támadó harmadba. Santos mester erre a villámgyors Leao becserélésével reagált.

Ekkor az iráni bíró vette át a főszerepet, amikor egy 30 másodperces őrült szakaszon belül három látványos műesés után intett továbbot. Az őrjöngő áldozatok mindhárom esetben egy másodpercen belül gyógyultak meg!

A 73. percben Cavani helyett Suarez állt be. A 75.-ben a vele együtt becserélt Maximilano Gomez egy labdát állítás nélkül, gyönyörű mozdulattal lőtt 18-ról a bal oldali kapufára. Ez volt Uruguay harmadik kapufája két meccsen. Két perccel később oldalsó szabadrúgás után Suarez két méterről lőtt az oldalhálóba, majd még nagyobb dél-amerikai ziccert maradt ki: De Arrascaeta lépett ki egy tökéletes ütempasszal, majd amikor át akart csippenteni a kifutó, tehetetlen kapuson, a földbe rúgott. Ezek tényleg Uruguay percei voltak, nyomtak, mint Landerer. Csak azt nem lehetett érteni, hogy eddig miért nem próbálkoztak ilyesmivel, ha egyszer Portugália ellen is képesek rá.

A Realban idén góllövővé előlépett Valverde itt a 86. percben lőtt először kapura, elég sokkal fölé. A VAR és a bíró a 90. percben tizenegyest adtak Portugáliának. Egy hanyatteső védő a talajfogás előtt beleütött Bruno Fernandes labdájába. Máshová nem tudott nyúlni, az egészet csak akkor tudta volna elkerülni, ha képes levitálni, de ez most tizenegyest ért. A poén az, hogy a FIFA vonatkozó szabálykönyvében éppen egy ilyen szituáció fényképével illusztrálva magyarázzák, hogy ha az eleső védő támaszkodó vagy támaszkodásra lendülő kezét érinti a labda, az nem tizenegyes, ha a másik kezét, akkor igen. (2:0)

Fernandes totyogott, a magasba szökkent, aztán profin begurította a büntetőt. A 98-dikban meglehetett volna neki a mesterhármas, de közelről, éles szögből a kapusba lőtt. Egy perccel később középről, a 16-os vonaláról lőtt kapufát.

Ezzel Portugália már tovább is jutott a legjobb 16 közé, Uruguay még nem esett ugyan ki, de nehéz helyzetbe hozta magát. Amikor Portugália ilyen jól kezdett egy vb-t, eddig mind a kétszer a legjobb 4 közé jutott. A “jobb” ezúttal csak a számszerű eredményre vonatkozik. A meccset ugyan megmentette a második félidő, de Portugália ma kevesebb volt a válogatottját alkotó tehetségek összességénél. Uruguay rokonszenves, technikás csapat maradt, de hasonló helyzetben van, mint a kiöregedett, generációváltás határán álló belgák.