Akinek csak egy fél perce van: a jobb játékosokból álló, rutinosabb és támadásban sokkal tudatosabb Hollandia simán, de csöppent sem unalmas meccsen verte a 16 között az Egyesült Államokat és jutott elsőként a negyeddöntőbe.

Előzmény és várakozás

A történelem alapján nem lehetett kérdés, hogy ki a katari világbajnokság első nyolcaddöntőjének, a Hollandia-Egyesült Államok meccsnek a esélyese. Hollandia négyszer állt már dobogón világbajnokságon (igaz, a négy érmükből egyik sem arany), az amerikaiak legjobb eredménye ehhez képest egy 8 közé jutás 2002-ből. De ezen a vébén azért a papírforma nem valami olyasmi, amire érdemes feltenni vagyonokat.

A Katarban nyújtott eredményeik alapján előzetesen szoros meccsre lehetett számítani, Gakpo-góllal. Mindkét csapat megőrizte a veretlenségét a csoportban, a hollandokat azonban számos kritika érte. A megszokott 4-3-3-as felállással szakító van Gaal-csapaton a látványos játékot kérték számon.

A szoros meccsek bajnoka pedig az Egyesült Államok: az előző 13 meccsük ha nem volt döntetlen, legfeljebb 1-1 góllal dőlt el erre vagy arra. Ezen a vébén három meccsen összesen 2 gólt rúgtak, 1-et kaptak.

Ami a meccs előtt jó hír volt az amerikaiaknak: ott volt a kezdőben az Irán elleni győztes gól megszerzése alatt megsérülő Pulisic. A Chelsea játékosa az amerikaiak eddigi összes - vagyis 2 - Katarban lőtt góljában benne volt: az egyiket lőtte, a másik előtt ő passzolt.

Ehhez képest az első félidőben

Az amerikaiak kezdtek lendületesebben. Pulisic már a harmadik percben óriási helyzetbe került, nem sikerült lesre állítani, mert Blind beragadt, az amerikai támadó azonban közelről a holland kapusba lőtte vagy Noppert védett, ahogy tetszik.

Az eleinte kissé zilált tűnő hollandok aztán stabilizálták a védelmüket, és a 10. percben elől is villantak. Kontrából indultak meg, Dumfries a jobb szélről vissza gurított a második hullámban érkező Depayhoz, aki magabiztosan belőtte a labdát. (1-0)

A hollandok ezután kontroll alatt tartották a meccset. A félpályáig hagyták passzolgatni az amerikai védőket, ha itt nem sikerült megállítani őket, akkor megtették a 16-osnál. Egészen a 40. percig nem tudtak újra helyzetbe kerülni az amerikaik, akkor viszont pár percben belül többször is, mégis, a hollandok szereztek újabb gólt. Mesteri találat volt, 20 passzból felépítve, a vége pedig nagyon hasonlított az első gólhoz: Dumfrieshez került a labda a jobb szélen, visszagurította középre, ahol ezúttal nem Depay, hanem Blind érkezett, de ugyanolyan magabiztosan lőtte be a pazar passzt. (2-0)

Az első félidő volt a világbajnokságon a hollandok messze legjobb félideje ezen a vébén, ha megszerezték a labdát, gyorsan váltottak támadásba, az ősszel sokági sérült és a Barcánál parkolópályára tett Depayon látszott, hogy kezd visszatérni az önbizalma, a jobbszélen Dumfries pedig tarthatatlan volt. Mindezt úgy, hogy a hollandok eddig mindhárom vébémeccsen gólt szerző Gakpo helyzetbe sem került.

Második félidő

Mindkét edző cserélt, meglepő módon van Gaal kettőt is: lehozta de Roont és Klaassent, jött Koopmeiners és Bergwijn. Az amerikainál Berhalter belátta, hogy nem a vébé legnagyobb húzása volt az addigi egy percet sem játszó Ferreirával pótolni támadásban a sérült Sargent. És jött inkább az a Gio Reyna, akinek az apja, Claudio a 20 évvel ezelőtt történelmi sikert, a 8 közé jutást elérő csapat tagja volt.

Az amerikaiak tudták fokozni az első félidő tempóját, sokkal veszélyesebbek voltak támadásban, miközben a hollandok játéka is gólveszélyes marad, Gakpo is életjeleket kezdett mutatni.

Depay aztán majdnem az amerikaiakat segítette gólhoz, a 75. percben, úgy adott haza, hogy nem nézett fel, Wright lecsapott a labdára, elhúzta a kapus mellett, de a lövését óriási bravúrral szögletre mentették. Az ebből érkező szögletnél a 76. percben megintcsak lett volna lehetősége Depaynak felszabadítani, de rosszul döntött, az amerikaiakhoz visszakerült a labda, Pulisic középre lőtte, Wright sarkán furcsán, nagy ívben pattant fel a labda, és behullotta a hollandok kapujába. (2-1)

Olyan rövidzárlat jött a hollandoknál, amilyenből a japánok azonnal meg szokták rúgni a másodikat is, de a belekesedő amerikaiaknak ez nem sikerült, sőt, a hollandok ismét kétgólosra növelték az előnyüket a 81. percben. Az amerikai védelem megint elváltotta magát, Blind a bal oldalról átívelt az egyedül maradó Dumfriesnak, a meccs legjobbja pedig a két gólpassza után maga is gólt szerzett (3-1).

Esélytelennek tűnt, hogy innen felálljanak az amerikiak, szépíteniük sem sikerült.

A hollandok az eddigi legjobb teljesítményüket nyújtva kerültek a legjobb nyolcba, ahol az argetin-ausztrál meccs győztesével találkoznak. Dumfrisnél jobb meccse (1 gól, két gólpassz, számos pazar átadás) pedig nem nagyon volt még senkinek ezen a vébén.

Az észak- és közép-amerikai szövetség ezzel elköszönt a világbajnokságtól. 2026-ban náluk lesz a világbajnokság, USA-Kanada-Mexikó megosztásban. Mexikó hosszú idő után nem jutott a 16 közé sem. A két, fiatalokra építő csapat közül Kanadának voltak jó villanásai, az Egyesült Államoknak több is, egyedüliként jutottak a csoportból a 16 közé.