Legalább egy meglepetéscsapat lesz a 2022-es világbajnokság negyeddöntőjében, miután kedden Marokkó 120 halál unalmas és gólmentes perc tizenegyesekkel verte a torna előtt a végső győzelemre is esélyesnek tartott spanyolokat. Az észak-afrikaiak most már egyértelműen a katari vébé meglepetéscsapata, négy meccsen egyetlen gólt kaptak, és az is egy öngól volt.

A 2022-es világbajnokság hetedik nyolcaddöntőjében két olyan válogatott csapott össze, amelyek négy évvel ezelőtt a csoportkörben találkoztak, és akkor 2-2-es döntetlent játszottak. Az, hogy most a legjobb 16 közt játszhattak egymással, elsősorban az észak-afrikaiak számára jelentett előrelépést. A marokkóiak ugyanis 1986-ban játszották eddigi egyetlen meccsüket világbajnokság egyenes kieséses szakaszában.

A katari tornán eddig is a marokkóiakat kísérte a talán legnépesebb és leglelkesebb szurkolótábor, és ez csak fokozódott keddre. A stadionba benyomulni próbáló kisebb tömeget a katari rendfenntartóknak kellett visszaszorítania. Bent a nézőtéren előbb a spanyol himnuszt, majd az ezúttal világoskékben játszó spanyol válogatott szinte minden labdaérintését is füttykoncert kísérte.

A marokkói kezdőcsapatban nem voltak meglepetések, a túloldalon viszont Luis Enrique húzott két meglepőt. Jobbhátvédnek Marcos Llorentét küldte pályára, elől pedig Dani Olmo és Marco Asensio mellett nem Morata, hanem Ferran Torres kapott helyet.

Maga a meccs viszont pont úgy kezdődött, ahogy arra számítani lehetett: spanyol labdafölénnyel, de elképzelés és veszély nélküli passzolgatással a középpályán. A csoportkörben is nagyon masszív marokkói védelem, amely eddig egyetlen öngólt kapott csak, ezúttal is rendkívül hatékonynak bizonyult.

Az első félidő egyértelműen az eddig lejátszott nyolcaddöntők leggyengébbike volt. A néhány félszívű marokkói ellentámadás mellett a játékot csak a magához képest is agresszív Gavi szabálytalanságai és kamikaze-bátorságú közbevetődései színesítették.

A meccset a pálya bal oldalán kezdő Pedri a játékrész második felében áthúzódott jobboldalra, ami valamit élénkített a spanyolok játékán. A labda közelebb vánszorgott Bounou kapujához, de mérsékelten veszélyes helyzet is csak akkor alakult ki, amikor a spanyol támadók ráijesztettek a lábbal nem túl ügyes marokkói kapusra. A túloldalon Unai Simón lábbal nem hibázott, viszont a félidő utolsó perceiben több marokkói beíveléssel sem tudott mit kezdeni. Ezek közül az egyik meg is találta Boufal fejét, de a marokkói nem tudta eltalálni az őrizetlenül hagyott kaput.

A második félidőre mintha hangyányival lelkesebben jöttek volna ki a spanyolok, de két-három tempósabb támadásocskájuk után a marokkói védelem rendezte sorait, és ezzel a játék vissza is tért megszokott, agyzsibbasztóan unalmas kerékvágásába. A spanyol balszélen a Gavi-Hakimi különmeccs hozott egy kis izgalmat, de miután Luis Enrique lehozta a Barcelona fiatal középpályását, már ezt sem lehetett élvezni.

A 60. perctől már egyértelmű volt, hogy a marokkóiak nem csak a spanyolok játékát fojtják meg, hanem az időt is húzzák minden elképzelhető eszközzel, leballagó cserékkel és csigalassan elvégzett kapukirúgásokkal. A játékrész második félideje a legelkötelezettebb futballbarátok türelmét is próbára tette, hiába passzolgattak a spanyolok valamivel közelebb a marokkói kapuhoz, mint korábban, semmiféle említésre méltó jelenetet nem láttunk.

A gyors egymás utánban négyet is cserélő marokkóiak a 90. perchez közeledve mintha kicsit gyorsítani akartak volna a játékon a friss emberekkel, aminek köszönhetően vezettek néhány mérsékelten ígéretes kontrát. A rendes játékidő két legnagyobb helyzetére végül a második játékrész hosszabbításában került sor. Először az ezúttal lábbal ügyetlen Unai Simón adta majdnem oda a labdát egy marokkói támadónak, majd Bounou-nak kellett kitornáznia egy veszélyesen a kapuja felé tartó spanyol beadást.

A hosszabbítás első 15 perce volt a meccs messze legizgalmasabb periódusa. Talán a spanyolok lettek elszántabbak, talán a marokkóiak fáradtabbak, mindenesetre ebben a játékrészben többet volt a labda Bounou kapujának közelében, mint az előző 90 percben összesen. A gyors Balde és Ansu beállításával Luis Enrique egyértelműen a sokasodó marokkói hibákat akarta kiaknázni, de a legnagyobb helyzet mégis a marokkóiak előtt adódott. Az egyedül kiugró Cheddira azonban közvetlen közelről Simónba passzolta a labdát.

A hosszabbítás második félidejére viszont ismét leült a játék. Az egyre fáradtabb marokkóiak estek-keltek, amikor pedig talpon voltak, leginkább az időt húzták. A spanyolok játékában pedig egyre több volt a pontatlanság. Előbb az egyik oldalon Cheddira, majd a másikon Morata nem hozott ki semmit ígéretesen induló támadásokból. A 123. percben Sarabia kiszorított helyzetből még rúgott egy kapufát, majd jöhettek a tizenegyesek.

Marokkó kezdhette a büntetőpárbajt, Sabiri higgadtan begurította. A 118. percben a tizenegyesrúgásokra beállított Sarabia csak a kapufát találta el. Ziyech bevágta az elvetődő Simón helyén középre. Carlos Soler tizenegyesét kivédte Bounou. Benoun hasonlóan gyenge lövését Unai Simón simán hárította. Busquets sem akart lemaradni, az ő tragikusan rossz tizenegyesét is védte Bounou. Hakimi pedig egy panenkaszerű ejtéssel becsapta Unai Simónt, így Marokkó 3-0-ra nyerte a tizenegyespárbajt, és bejutott a legjobb nyolc közé.

Ezzel az eredménnyel Spanyolország 2018 után ismét egy tragikusan rossz nyolcaddöntő után, tizenegyesekkel búcsúzott a világbajnokságtól. Két ilyen katasztrófa után valószínűleg nem csak szövetségi kapitányt kell cserélni, hanem a lassan 15 éve változatlan játékstílust is újragondolni.

Marokkó a legjobb 8 között a Portugália-Svájc meccs győztese ellen próbálhatja meg azt, ami afrikai csapatnak még soha nem sikerült: bejutni a legjobb négy közé. Képesek lehetnek rá.