Nagyon reméltem, hogy a Story Gálán, ami egyébként tegnap volt, valami érdekes is történik, és nem szégyenkezve kell eljönnöm majd, hogy egész este nem csináltam semmit, csak megettem 10 darab Rigó Jancsit, mert ingyen volt, de arra azért nem számítottam, hogy végül Schmuck Andorral szemben kötök ki egy fehér bőrkanapén, és olyan fontos témákról beszélgetünk majd, mint a bulvárújságírás, a hit és a tudomány kapcsolata és az igaz szerelem.

Igazából csak azért mentem oda hozzá, hogy megkérdezzem, miért van ennyi közös képe Fodor Zsókával, nem járnak-e esetleg, és ha igen, akkor azokat a képeket, ahol magányosan üldögél, csak ironikusan tölti-e fel. Mielőtt leírnám, mi erre a válasz, beszúrok ide három képet Kozsóról, Lagzi Lajcsiról és Berki Krisztiánékról, mert mindannyian pont ugyanolyan vidáman nevetnek a világ legunalmasabb buliján.

Szóval Zsóka és Andor nem járnak, de 15 évvel ezelőtt egy Story Gálához hasonló eseményen odament hozzájuk egy újságíró, és akárcsak én, megkérdezte őket, honnan ismerik egymást, mire Andor azt felelte: Zsóka az anyukám! Pedig nem is az anyja, érted, mekkora poén! Zsóka meg nem hiába ment színésznőnek, azonnal vette a lapot, az újságíró bevette a trükköt, majdnem megírta valamelyik bulvárlapba, a két médiahekker meg azóta a markukba nevetnek. Mondjuk ahogy utólag utánakerestem az interneten, ez egy igazi ezer éves sztori, csak én vagyok olyan fiatal, hogy eddig nem ismertem, de nem baj, hogy beszéltünk róla, mert ehhez kapcsolódóan Andor elmondhatta, hogy most éppen szingli, ennél szinglibb nem is lehetne, a szinglik életét éli. Három krézis, teljesen bekészülős kép jön.

Már nem emlékszem, hogy jutottunk el idáig, de kiderült, hogy Schmuck Andor a legromantikusabb ember a világon, mert egyszer csak azt mondta: „Kíváncsi vagy, miről szól az igaz szerelem? Tedd ide a kezed”, és kinyújtotta a tenyerét, én meg nyilván rátettem a sajátomat, mert kíváncsi voltam. „A szerelem két egymáson fekvő tenyér. Lehet, hogy a másik veszi el az övét, lehet, hogy te veszed el a tiédet, megszorítani sosem szabad” – mondta Andor.

A megható, katartikus hangulatot Andor gyorsan feloldotta egy hűvösebb hasonlattal, hogyha már a szabadságnál tartunk, a templomok is azért hagyják nyitva az ajtajukat, hogy az emberek maguk dönthessék el, bent maradnak-e. Andor még azt is megosztotta, mit gondol az emberiség, a hit és a tudomány kapcsolatáról: ez a vita akkor dőlt el, amikor felszerelték a legelső villámhárítót egy templom tornyára.

Ezen a tanulságos beszélgetésen kívül a Story Gálán csak egyetlen említésre méltó dolog történt, és az ez a felhajtott gallér volt:

Azokkal a szavakkal búcsúzom, amik Lagzi Lajcsi fiának arcáról is leolvashatóak: „Micsoda őrült este volt! Jövőre ugyanekkor, ugyanitt!”