Még nincs három éve, hogy átadták a 4-es metrót, de már olyan koszos, mintha legalábbis évtizedekkel ezelőtt épült volna. Így valahogy:

Az óriási belterű állomások burkolatait vastagon takarja a fekete por, pormacskák kergetőznek a traverzeken, a látszóbetonból készült falak embermagasságig olyanok, mint egy gyilkosság helyszínei: ujjlenyomatok mindenhol. Két héttel ezelőtt jártuk be mind a tíz vadiúj állomást Botos Tamás kollégával, és amíg én bámészkodtam, ő körbefotózta őket.

Keleti pályaudvar

Békaperspektívából – ahonnan egyébként a legtöbb turistafotó is készül – még nem is minden állomáson feltűnően rossz a helyzet: itt, a Keletiben alulról nem nagyon látszik semmi zavaró, de ahogy a mozgólépcső felrepíti az embert a földszintre, előtűnik a mocsok.

Ezek a felületek feltetően az átadás óta nem láttak porszívót.

Első pillanatban egyébként azt hittem, a világosszürke betont tarkázó fekete foltok a belsőépítészeti dizájn elemei, aztán rájöttem, hogy az bizony nem neoavantgarde festészet, hanem simán a kosz:

Fene tudja, honnan jön ez a feketeség. Valószínűleg nemcsak a város leheli be az állomást: az alagútból is érkezik, a vonatok menetszelével, és nyilván a nagy felületek is szórják magukból a részecskéket.

II. János Pál pápa tér

Amint az ember szeme megszokja a krómozott felületeket – tapasztalataink szerint ezek tiszták voltak, lehet persze, hogy csak az utasok kezétől –, és felnéz, szinte rázuhan az érzés, hogy egy évszázadok óta elhagyott kriptában ácsorog. A mocskos beton egyáltalán nem kelt olyan barátságos látványt:

Ez a mocsok kenődik bármire és bárkire, aki hozzáér a falhoz:

Rákóczi tér

Ez volt az egyik legtöbbet emlegetett állomás, invenciózus megoldása, a FÉNYCSŐ miatt, amelyet a kinti napfény hivatott levinni a mélységbe. Így működik (téli napállás volt ugyan, de delelőre járt a nap, felhők nem voltak az égen):

Szóval ennyi ide-oda terelgetés után a NAPFÉNY végül a mozgólépcsők egyébként kivilágított aljába érkezik, így a fénysugárból semmi sem látszódik. Legalább nem vakul meg az utas, cserébe az egész szerkezet remek porfogó, és nehezen tisztítható:

A kosz mellett a Rákóczi téren már feltűntek komolyabb problémák is. 2,5 évvel az átadás után babapiskótaként ázik át a peronszinten a födém, és feltűnik az első OSB-lap is, ami egy kitört üvegű fényfalat takar el:

Mivel különbözik egymástól mindegyik állomás, az egyedi megoldások miatt annak az üvegfelületnek a cseréje három hónapja nem sikerül. (Az üveglap nem vandalizmus miatt tört meg, izzót cseréltek mögötte és megroppant, amikor visszatették.)

Kálvin tér

Ekkorra már azt hittük, nem tud minket meglepni semmiféle koszmennyiség, aztán megérkeztünk a Kálvin térre. Alulról még csak-csak jól néz ki:

Felülről más volt a helyzet. A nehezen elérhető felületek feketélltek a mocsoktól, ami az állomás kialakításának köszönhetően szépen belátható volt szinte minden pontjából a létesítménynek.

Itt már életerős porcicákat is láttunk, amik az univerzum legelemibb törvénye szerint keltek életre a mindenféle szöszből, ragadós pihékből és bolyhokból. Nézzék ezeket a portigriseket:

Fővám tér

A Kálvin téri állomásnál már csak egy bonyolultabb szerkezetű állomás van. Ez a Fővám tér, ahol a 2-es villamos vonala miatt kellett megtörni az állomásszerkezetet, ezzel megduplázva a koszolodó felületeket. Így még szépnek mondható:

Így már nem annyira:

A rengeteg szöglet, és látványos megoldás pedig remek otthont adott itt is a porcicáknak és a pókoknak, az csak a hab volt a tortán, hogy a lift sem működött éppen.

Gellért tér

A legtöbbet fotózott állomás a Gellért téri, feltehetően az impozáns mozaikborítása miatt. Áder János köztársasági elnökről is itt készült fotó, ő valószínűleg még nem látta, amit most mi.

Eltelt 2,5 év, ázik a peron, a vízkő mintákat csorgat a mozaikra, hogy a koszról már ne is beszéljünk. Itt is remekül látni, hol kéne végre már egy jóízűt porszívózni.

Móricz Zsigmond körtér

Ha valami koszos, világítsd meg valami erős színnel, és máris kevésbé zavaró! Egyedül itt a Móriczon nem olyan zavaró a retek, de ennek nem a porszívózás, hanem a falak fényfestése az oka. Ahová nem jutott erős, színes fény – például az egész peronszinten, ott lehangolóan integetnek vissza a falakról a koszvirágok.

Újbuda-központ

Ez ugye a metró legfölöslegesebb állomása, hiszen még gyalog is gyorsabban odaér az ember a Móriczra, mint metróval, de nem ezért nem takarítják: már-már dizájnelemnek hinné az ember a márványos fekete mintákat, amikor eszébe jut, hogy Budapesten bóklászik egy metróállomáson.

Bikás park

Erről a képről senki sem mondja meg, hogy egy vadiúj metróállomáson készült:

Számomra az egyik leglehangolóbb állomás volt ez, bár az is látszik, hogy ennek az állomásnak az élvezeti értéke erősen évszakfüggő. Amint kilombosodnak az új park fái, számos csúnyaságot eltüntetnek és remélhetőleg tavaszra az összetört üveget is kicserélik, ami persze mit sem von le a belül fellelhető kosz sportértékéből:

Kelenföldi pályaudvar

Túránk végállomásán, a Kelenföld vasútállomáson egy kicsit fellégezhettünk: itt annyi utas volt már, amennyivel az egész szakaszon nem találkoztunk, és ez valahogy elviselhetőbbé tette a koszt is, amiből itt a sűrűbb beépítettség miatt kevesebb is látszódott.

Nemcsak mi próbálkoztunk ujjlnyomatok gyűjtésével: láthatóan a felfelé mozgólépcsőző utazóközönség is megpróbálta ujjal vagy éppen kabátjának szegélyével letakarítani a szürkéllő-feketéllő falakat:

Ki fogja mindezt feltakarítani és kijavítani? Következő cikkünkben válaszolunk.

Fotók: Botos Tamás, közreműködött: Bucsky Péter