Bár még van egy kis idő a hivatalos átadóig (a gyalogosok számára megnyitották, kisebb munkákat még végeznek rajta, de a választásokig meglesz), egyre jobban látszik, hogy milyen lesz a megújult Vörösmarty tér, úgyis mint az ország egyik legismertebb és mindenképpen legturistásabb tere. Most már igazából csak az utcabútorok egy része hiányzik róla, így a lényeges változások többsége jól felmérhető.

Ezek nem feltétlenül rosszak, de eléggé egy irányba mutatnak: hogy a teret hónapokra elfoglaló, irtózatos bódévárosnak még jobb legyen.

Ez a leginkább ott érhető tetten, hogy az oroszlános kutat kipaterolták a térről és sarokba állítva, a Harmincad utca torkolatába helyezték át.

Ennek térszervezés szempontjából semmi értelme. A kút népszerű eleme volt a térnek mindig is, és olyan ponton állt, ahol - a Vörösmarty adottságaihoz képest - volt elég hely, vagyis nem blokkolt semmilyen közlekedési útvonalat. Nem is került messze a korábbi helyétől, de annyira azért igen, hogy az ember már ne a tér részének érezze, csak a környékének. Ki nyert ezzel?

A bódésok.

A korábban magasból készült felvételeken tökéletesen látszik, hogy lényegében ez volt a tér egyetlen olyan szakasza, amit nem tudtak teljesen elborítani a bódék, idén karácsony előtt viszont hála istennek már faltól falig érhetnek.

A bódésok a tér középső részének megújulásával is jól jártak. Eltűnt ugyanis a jellegzetes vaskerítés, ami a szobor körüli zöld magot elválasztotta a tér kövezett részétől. Mivel a legnagyobb, éttermi áron zsírt áruló melegkonyhás etetőbódék itt, a belső szigeten szoktak elhelyezkedni, nekik ezentúl sokkal kényelmesebb lesz.

A középső szekció egyébként ígéretesen néz ki. A legmarkánsabb vizuális elemek itt a fák alatt elhelyezkedő, szigetszerű, világos kőperemmel ellátott, gyeppel fedett magasított ágyások, amiknek a peremén üldögélni lehet majd.

De a tér felületre legnagyobb részét nem ezek, hanem a térkő teszi ki.

Maga a galaxiskarként kavargó, pixeles mintázat működő ötletnek tűnik, ám már most látszik, hogy a lerakás minősége borzalmas.

Nincsenek még egészen készen, így elméletileg elképzelhető, hogy a világosabb szakaszokon gondosan szétfolyatott, a kövezetbe látszatra mélyen beszivárgott olajos szennyezést el tudják távolítani, az pedig biztos, hogy a fugákba a most ott látható csikkek és szemét helyett más anyagot dolgoznak bele, mert ez a munka már folyik is.

A kövezet jelenleg organikusan hepehupás, ami az illetékeseknek is feltűnhetett, mert ottjártamkor egy munkás lelkesen püfölte a talajt egy hatalmas gumikalapáccsal, vagyis akár ezen a fronton is elképzelhető némi változás az átadóig, bár az eléggé életszerűtlen, hogy egyetlen gumikalapácsos fickó biliárdasztalt varázsoljon a mostani káoszból.

De az már nem tűnik könnyen megoldható ügynek, hogy a teret a jelek szerint éjjelente Fogtündér gonosz rokona, a Térkőtündér látogatja,

aki szokáshoz híven minden este leharapja valamelyik kőlap sarkát. Így a téren körbejárva tucatjával találtam törött sarkú köveket.

Ezt az esztétikai problémát azonban felesleges hiszti lenne túlértékelni: a járófelület nagy részét az év nagy részében úgyis bódék fogják elfoglalni, így a törötten lerakott kövek úgysem fognak látszani.

Azt, hogy a hely most úgy néz ki, mintha csak leszórták volna rá a térkövet a platóról, felfogható persze botrányos kontárságnak is, de szerintem jobban járunk, ha a megújult Vörösmarty teret úgy fogjuk fel, mint egyetlen nagyszabású szobrot, a kétezertízes évek korszellemének emlékművét.

Időről időre felmerül valamilyen neten terjedő fotóról, hogy az „a mai kor egyetlen képben”. Egy világváros kiemelt pontja, amit úgy burkoltak le, hogy a régi, „szakértő” elitnek nem osztottak lapot, hanem olyan a kövezet, mintha te vagy én raktuk volna le, sokkal többet elmond a populista hangulatról, mint bármilyen virális fotó.