• Ami jó az új Millenárisban: mesterséges dombok + más térélmények, sokféle ülő-, fekvő és beszélgetőhely, fetrengésre szabadon használható gyepfelületek, parádés kisebb növények, remek cserjék, meglepően nagy fák.
• Ami rossz: a negyedét elfoglaló indokolatlan autópálya/reptéri kifutó/alakulótér, a felesleges betonépületek.
• Ami jó is meg rossz is: a zölddel befuttatott gigantikus vashíd.

„Libanoni cédrus” – mutat rá egy meggyőzően kinéző fára Dé:nash rapper, a 444 külsős faszakértője. „Olyan, mint amit a Csontváry-képen körbetáncolnak.”

„Micsoda szakértelem” – suttogom egy európai értelemben vett demokrata szavazó naiv átszellemültségével, miközben észreveszem, hogy a fa tövéhez kis névtáblát tűztek. Elolvasom, mi áll rajta: „AMERIKAI MOCSÁRCIPRUS”.

Dé:nash-sel egyrészt azért találkoztunk a 113 éves építkezés után végre átadott Új Millenárison, hogy visszaadjam neki a fülhallgatóját, amit a nálunk tartott házibuliban vesztett el, miközben a kertben a testével védelmezte a részegektől a csajom japán juharját. Másrészt azért, mert kapásból tudta, hogy japán juhart védelmez, amin erősen csodálkoztam, míg ki nem derült, hogy kalandos élete során dolgozott egy kertészetben is, és ő a magyar hip-hop-szcéna legnagyobb növénybuzija.

Harmadrészt azért, hogy ha már van faszakértőnk, életszerű helyzetben teszteljük le vele Budapest elmúlt évtizedeinek legnagyobb zöld beruházását. Mert a Liget-projekt ennél jóval nagyobb ugyan, de itt, a Margit Körúti Örökdugó és az Eddigi Millenáris közötti területen, a korábbi minisztériumi épület, majd a parkoló helyén vadonatúj, sosemvolt zöldfelületet hoztak létre.

Az új parkra az a legjellemzőbb, hogy a fent vázolt projekthez képest a cédrusos felsülés után egyetlen további növény névtábláját sem néztük meg, annyira belelendültünk a beszélgetésbe, először az új domb hátsó, játszótérre néző pázsitján, aztán a dombtető napozóágyain, végül a Mamut felőli bejárat melletti füves lejtőn, hogy négy órán át be se álljon a szánk.

Következtetés egy mondatban:

a Széllkapu néven is futó Új Millenáris Magyarország legjobb, közpénzből elkészített dumálóhelye lett, egyben az ország első 3D-s közparkja, ahol a nálunk sosem látott, szellemes és látványos megoldások váltakoznak megmagyarázhatatlan húzásokkal, de az összhatás mindenképpen klassz.

Kicsit részletesebben:

Nem sok helyet ismerek, ami ennyire mást ígérne kívülről, mint amit odabent talál az ember. A Kisrókus utca felől például kifejezetten ijesztő megközelíteni Budapest új közparkját. Innen ugyanis előbb egy olyan, megfélemlítő hatású, gigantikus beton gyalogosbejárat nyílik, mintha odabent egy hetvenezres stadion várna.

Utána pedig egy hasonlóan nyomasztó méretű mélygarázslejárat tátong. A Kisrókusból a Margit körútra kiérve először fellélegzik az ember, mert a sarkon nyíló bejáratot kifejezetten bravúrosan oldották meg. A benti park itt ugyanis kitüremkedik Budapest legkipufogógázszagúbb körútjának a járdájára.

Ezen a részen csak a sok pad elhelyezése tűnik feleslegesnek, hiszen itt kábé annyira kellemes érzés leülni, mint egy autópálya elválasztó sávjában. Ezután, a Mamut felé haladva tovább megint elég rondán alakul a helyzet a betonfallal.

Majd a BNV-főbejáratot idéző kapuval és Kurva Nagy Felesleges Épülettel:

Aztán a börtönhangulatú biciklitárolóval:

Odabent azonban egészen más a hangulat, hála istennek.

Az Új Millenáris alapvető térélményét az adja, hogy ez az első olyan közpark Magyarországon, ami, bár teljesen sík területre épült, mégis erősen 3D-sített. Amennyiben egy nagy és több kisebb mesterséges domb tagolja, nem is beszélve a négy emelet magas növényhídról.

A dimbes-dombos kialakítás egy rakás gyakorlati előnnyel jár. A Margit körút felőli dombok nemcsak ülő- és heverőhelyeket kínálnak, de hatékonyan meg is szűrik a körút istentelen zaját. A körben emelkedő talajszint miatt a közparkhoz mérten azért nem óriási terület nagyobbnak érződik, a felhasználó pedig, bárhol haladjon, üljön, álljon vagy feküdjön, több növényi zöldet kap a látóterébe, mint sík elrendezés esetén. Nem is beszélve arról, hogy mivel a terület alatt mélygarázs van, lapos kialakítás esetén a vékony talajréteg miatt nem tudtak volna igazán nagy, faszerű fákat ültetni, így viszont annál inkább.

A park két, vizuálisan és színvonalilag is élesen elkülönülő részre oszlik. A Margit körút felőli negyede olyan, mint valami véletlenszerűen kimetszett darab egy nagyvárosba bevezető autópályaszakaszból: nyomasztóan nagy lekövezett rész, rideg betonépületekkel és látványos, de felesleges egyéb építményekkel. A park további háromnegyedének remek minőségét tekintve kár minden négyzetcentiért, ami ide jutott. Az, hogy ekkora felületet köveztek le, funkcionálisan sem érthető. A kialakítás olyan, mintha a Margit körúton a Duna irányából hatalmas gyalogos tömegek szokták volna megközelíteni a Mamutot, illetve a Széna és a Széll Kálmán teret.

Ezen a kövezett részen látható a kisebb gyerekeket láthatóan azonnal függővé tevő fürdőszökőkút, illetve itt áll az a három jókora, gombaszerű izé is, amik elég jól néznek ki ugyan, mégis az az ember érzése, hogy kizárólag a hatásos Instagram-fotók miatt kerültek ide.

A Térkő Egyházának alakulóterén kívül azonban szinte minden baromi jól sikerült. A parkba érkező felhasználó rengeteg lehetőség közül választhat. Ejtőzhet óriási és kisebb napozóágyakon, ülhet vagy heverhet a fűbe, illetve a füves domboldalakon elhelyezett hosszú padszerűségekre és székekre is. Választhat olyan pontot, ahonnan a park centrumát látja a fákkal és a mesterséges tóval, de olyat is, ahonnan a környékbeli házakra nyílik kilátás, sosem tapasztalt szögekből. Elhelyezkedhet mások társaságában, de ha egyedül vagy kisebb csapatban intimebb közegre vágyik, találhat olyan zugokat is, ahol a társaságán kívül senki sem fog bekerülni a látóterébe.

Egy városi parkban a júzerek szempontjából három praktikus dolog igazán fontos: legyen elég árnyék, könnyen lehessen pisilni és inni. Az első itt a relatíve nagy fák miatt eleve megvan, a zölddel befuttatott fémhíd alatt pedig konkrétan a város leghűvösebb árnyas-zöld terei nyílnak. Brutális kánikula esetén különösen fel fog értékelődni ez a rész, ahol szerencsére megfelelően sok padot is elhelyeztek. Pisilni olyan vécében lehet, mint egy frissen épült, menő stadionban lennénk – nem véletlenül található a vizesblokk az arénakapu-szerű bejáratnál, az azonban szemétség, hogy a dolog pénzbe kerül, az ajtót nyitó automata ráadásul csak 100 forintos érmét fogad el. Ha nincs olyanod, összevizelheted magad vagy berohanhatsz a Mamutba. Inni pedig sok helyen lehet venni a környéken. Innivalót elvileg nem volna szabad bevinni, csak odabent venni, de ez annyira ellenszenves és életszerűtlen szabály, hogy nyilván soha senki se fogja betartani.

Egy park leginkább talán arra való, hogy a városi embernek legyen olyan helye, ahol kellemesen tud csak úgy kinézni a fejéből. Az Új Millenáris erre a célra tökéletesen alkalmas. Itt aztán tényleg nem spóroltak a növényzettel. Feltűnő, hogy milyen szellemesen válogatták össze a maximum térdig érő fedő- és aljnövényzetet, bátran nyúlva a látványos díszfűfélékhez, köztük a hatásos posztokat eredményező, úgynevezett Instagram-fűhöz. Fából is széles és jó vegyes a választék, és én még nem láttam friss parkot ilyen méretű példányokkal.

Az egész park legmegosztóbb építménye a függőkerteket hordozó fémhíd. Dé:nashnek ez baromira tetszett, nekem elsőre kevésbé. Másodjára már sokkal jobban megbarátkoztam vele. Az alapvetően elég csúnya, a de a sok zöld miatt azért életvidám szerkezet létének alapvető értelme az, hogy a parkban tartózkodók elől kitakarja a Kárpát-medence egyik legcsúnyább épített emlékét, vagyis a Mamutot. Illetve hogy elvonja a tekintetünket az alatta elterülő hatalmas, ronda, lekövezett felületről.

A Híd legfelső emeletének Körút felőli vége egyben kilátó, amihez üvegliften is fel lehet jutni. Ez a magyar építészettörténet legőszintébb kilátója, mivel egyetlen funkciója, hogy soha nem látott szögből tekinthessük meg a Margit Körúti Örökdugót.

Dé:nash abszolút kedvence a nagy domb tetején található napozóágyas rész volt, amit én is nagyon bírtam. Itt heverészve ugyanis egyszerre élvezhetjük a minket körbevevő növényzetet, illetve a környék házainak szokatlan szögből feltáruló látványát, az autók teljes kicenzúrázása mellett. De irtó kellemes rész az is, ahol ez a nagy domb átfolyik a régi Millenárisba az új játszótérnél. Itt mesésen puha gyepen hallgathatjuk az újdonsült haverunk stoppolós sztoriját arról, amikor a szerb építőmunkások meglátták, hogy a telefonján egy függőágyban fekvő meztelen férfi a háttérkép, és satufékezés után annak ellenére kidobták az autójukból, hogy ő megpróbálta angolul elmagyarázni nekik, hogy „No sex, friends!”.

Az egészen biztos, hogy az építészeti és szerkezeti megoldásai miatt a Szélkapu a legambiciózusabb újonnan épült budapesti közpark. Istentelen sokba került, de ez legalább látszik is rajta. Kicsit kevesebb betonnal, sokkal kevesebb kővel és kiszolgáló épülettel még jobb is lehetett volna, de annak, aki sokat jár a Moszkva tér környékén, így is szebb lesz tőle az élete.