Bár a Bazilika melletti Október 6. utca a főváros legdrágább éttermeivel van tele, az itt álló társasházakban is találhatók olyan önkormányzati tulajdonú szükséglakások, amiknek nagyon alacsony a komfortfokozata, és évtizedek óta nem volt bennük felújítás. Október 6-án az V. kerületi önkormányzat egy ilyen lakáshoz kért kilakoltatást (hivatalosan: kiürítést) a 67 éves Dr. Kovács Zsuzsa ellen, aki korábban kódexkutató volt az MTA Nyelvtudományi Intézeténél, néhány évig a Lyoni Egyetemen is tanított, de 45 830 forintos nyugdíja mellett tartozása halmozódott fel.

Zsuzsát annak ellenére küldték hajléktalanszállóra, hogy a múlt szerdán az V. kerület fideszes polgármestere, Szentgyörgyvölgyi Péter is megszavazta azt a fővárosi határozatot, amiben a kerületek vállalták, hogy felfüggesztik a folyamatban lévő kilakoltatási eljárásokat, mivel „a jelenlegi válsághelyzetben morálisan igazolhatatlan az utcára tenni önkormányzati bérlakások bérlőit, még akkor is, ha élethelyzetük miatt fizetési késedelembe estek”. Szentgyörgyvölgyi a kilakoltatást annak ellenére sem akarta felfüggeszteni, hogy Menhely Alapítvány, a Hálózat Alapítvány és a Város Mindenkié aktivistái felajánlották az önkormányzatnak a pár 100 ezres tartozás azonnali kifizetését, ha megújítják Zsuzsa bérlői szerződését.

„Az önkormányzat tartozását sózták a nyakamba, mert itt előttem 7 évig nem lakott senki.”

A nő évek óta vitában áll az V. kerület vezetésével. Pár évvel azután, hogy 2013-ban beköltözött, arra hivatkozva mondták fel a lakáshasználati szerződését, hogy 260 ezer forint fűtési tartozása van. Csakhogy erről a bíróság 2018-ban jogerősen kimondta, hogy jogszerűtlen volt, mivel a tartozás még a Zsuzsa beköltözése előtti időkből származik. Ennek ellenére a belvárosi önkormányzat nem újította meg a közben lejárt szerződést, ezért továbbra is „jogcím nélküli lakáshasználóként” kezelték, akitől jóval magasabb lakáshasználati díjat lehetett követelni.

A Belváros országgyűlési képviselője, Csárdi Antal is felhívta Szentgyörgyvölgyit, hogy állítsa le Zsuzsa kilakoltatását, egyben felajánlotta, hogy később is segítene a nőnek, de a polgármester azt válaszolta, nem hajlandó rá. „Azt mondta, »Tóni, te most az itt élők ellen politizálsz, mert a szomszédok ki vannak rá akadva és eláztatta az alatta lakót«” - mesélte Csárdi, aki csütörtökön szintén ott volt az aktivisták élő láncában. Őt is a rendőrök távolították el a lakás elől. A képviselőnek a házban lakók nem számoltak be ilyen konfliktusokról.

„A kilakoltatás leállítása egyszerre tenné lehetővé, hogy Szentgyörgyvölgyi Péter ne szegje meg a múlt heti vállalását, amit a Fővárosi Önkormányzatban tett, hogy az önkormányzat ne szegje meg a törvényben vállalt kötelezettségét a hajléktalanná válás megelőzésének a biztosításával kapcsolatban és azt is, hogy az önkormányzat azonnal egy összegben a kintlévőségének teljes egészéhez hozzájusson” - mondta a rendőri felvezetéssel érkező végrehajtóknak Misetics Bálint, a Város Mindenkié aktivistája.

Kérésére a kilakoltatás megkezdése előtt még a végrehajtó is elkérte Csárdi Antaltól Szentgyörgyvölgyi Péter telefonszámát, hogy a felfüggesztés lehetőségéről kérdezze, de többszöri próbálkozás után a polgármester emberei csak annyit üzentek neki, hogy nem változtattak az álláspontjukon, továbbra is ragaszkodnak a nő kilakoltatásához. Ezen a ponton átadták a terepet a Készenléti Rendőrség embereinek, akik a következő három órában egyesével cipelték le az összekapaszkodott képviselőket és aktivistákat.

Először a párbeszédes Tordai Bencét vitték le, akinek eltörték az ujját, majd Jámbor Andrást a lábánál fogva húzták le a lépcsőről. Miközben a sokkolóval is felszerelt rendőrök a lépcsőt blokkoló aktivistákkal birkóztak, a többiek kórusban skandálták, hogy

„Ne legyetek kegyetlenek!” és „A kilakoltatás kegyetlenség, a polgármester hazudott!”.

A lépcsőházat betöltő skandálásról a felső emelet Airbnb-lakásainak külföldi lakói először azt hitték, hogy az akció az előző napi tanártüntetéseknek valamiféle folytatása lehet. Az utóbbi hetekben az AVM aktivistáinak a DK-s vezetésű 18. kerületben és momentumos vezetésű Újpesten is sikerült megakadályozniuk egy-egy kilakoltatást, de a Belvárosban ez nem működött.

Miközben a rendőrök a tiltakozókat hordták le a cselédlépcsőn, az V. kerület sajtóosztálya azzal próbálta menteni a helyzetet, hogy eljuttatott a szerkesztőségünknek egy közleményt, amiben forintra pontosan leírták, Zsuzsa mennyivel tartozik nekik, valamint milyen panaszai voltak a közös képviselőnek vele kapcsolatban. De hangsúlyozták, hogy „a lakáskiürítési eljárást nem csupán a felgyülemlett díjhátralék tette elkerülhetetlenné, hanem az is, hogy a bérlő hozzáállását az együttműködés teljes hiánya jellemzi, valamint a közösségi együttélés legalapvetőbb szabályainak sem tesz eleget, ezáltal megkeserítve a társasház lakóinak mindennapjait”. Hogy ez mennyire tükrözi a lakóközösség általános véleményét, azt nem tudni. Volt olyan is, aki Zsuzsához járt franciául tanulni.

De az AVM-nek az önkormányzat egy olyan levelet is küldött, amiből az derült ki, hogy ha voltak is viták, az elmúlt években sem az önkormányzat, sem annak családsegítő szolgálata nem nyújtott semmilyen segítséget Zsuzsának a tartozása és a jogviszonya rendezésében. De olyan cserelakást sem biztosítottak neki, ahol a mozgáskorlátozott nőnek nem kellett volna lépcsőznie.

A rendőrök és a végrehajtók délután 1-re jutottak be Zsuzsa lakásába. Innen az idős nőt a Fővárosi Önkormányzat egyik átmeneti szállására vitték a Magyar Evangéliumi Testvérközösség szociális munkásainak és a Menhely Alapítvány diszpécser szolgálatának segítségével. A belvárosi önkormányzat egy olyan szállásra küldte volna, ahol 3-8 fős szobákban kellett volna laknia, de a civilek közbenjárására végül egy kevésbé rossz intézménybe került. Az egyik aktivista megjegyezte, hogy Zsuzsa lakhatása az átmeneti szálláson még többe is kerül az adófizetőknek, mintha a lakásában maradhatott volna.

A kilakoltatásra indokot adó tartozás összegén a helyszínre kirendelt családsegítő munkatárai is elcsodálkoztak. Azt mondták, akár még segíteni is tudtak volna, ha nem egy nappal korábban értesítik őket. Ehelyett az önkormányzat azzal gondolta rendezni a konfliktust, hogy hajléktalanszállóra küldi a nőt. Az AVM szerint Zsuzsa „kegyetlen kilakoltatására alapvetően rendszerszintű hibák miatt kerülhetett sor: azért, mert a magyarországi társadalompolitikai rendszer semmilyen érdemi védelmet nem nyújt a hajléktalanná válással szemben”.