Petőfi írt Kádárnak egy verset, aminek a címe Orbán Viktor Magyarországa

• 1000 forint a hideg lángos, ha élne, ma lenne 112 éves Kádár János.
  
• Az ország néhai első emberének, ideológiai vezetőjének, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának születésnapját, egyben a szocializmus szerintük dicső évtizedeit a Munkásőr Emléktársaság a 35 éve elhunyt politikus azóta kirabolt sírjának felkoszorúzásával és beszédekkel ünnepelte.
  
• A rendszerváltás óta rosszabbul élünk, a szovjetek a barátaink voltak, 1956-ban fasiszta csőcselék támadt a munkások kormányára és a Népköztársaság törvényes rendjére, és az oroszokkal sincs nagy baj, legalábbis az amerikaiakhoz képest – világosítottak fel a rendezvényen.
  
• Ha a nap legjobb felszólalójának hinni lehet, Petőfi Sándor már szűk kétszáz évvel ezelőtt Orbán Viktorról írt verset, amit Kádár János szelleme közvetített az utókornak.

„Föl, föl, ti rabjai a földnek,
Föl, föl, te éhes proletár!”– töri meg a Fiumei úti sírkert harmonikus csendjét az Internacionálé, amit nagyjából harminc, ősz halántékú egybegyűlt énekel büszkén ezen a kellemes, napos vasárnapon. Sokan piros virággal érkeztek, láthatóan megrendült hangulatban. „Kádár idejében volt elképzelés, volt cél. Nem az alagút végét lehetett látni, hanem az út végét, és onnan tovább is” – foglalja össze később az esemény általános hangulatát a bottal járó, „pedo Fidesz-KDNP” feliratú megkülönböztető mellényt viselő Gyula bácsi, aki másokhoz hasonlóan Kádár-arcképes nyakkendőben érkezett.

„Kádár János a magyar kommunistákkal, az egész néppel együtt a társadalmi, gazdasági és szociális fejlődés új magaslataira vezette Magyarországot, megszilárdította az ország nemzetközi tekintélyét” – idéz Jegor Ligacsovtól az eseményt megnyitó beszédében a munkásőrség egyenruhájába öltözött Sej László, a Munkásőr Emléktársaság szervezője, aki ránézésre egyike annak a nagyjából három jelenlévőnek, aki még nincs hatvan éves. Ligacsov szerint „Kádár János személyében a nagy nemzetközi formátumú politikai személyiség tulajdonságai szerencsésen párosultak az egyszerű munkás bölcsességével, eszmei eltökéltségével és szerénységével.”

„Kedves Kádár János! Eljöttünk a születésnapodra köszönteni, és ahogy illik, virágot is hoztunk neked. Személyesen már nem sokan tudunk eljönni különböző okok miatt, de hidd el, egyre nagyobb és hangosabb a nosztalgia a Kádár-rendszer után” – penget asztrálisabb húrokat Horváth Mihályné Kati néni, a Kádár János Baráti Kör dorogi és esztergomi csoportjának vezetője. Szerinte a Kádár-rendszer gyakori emlegetése nem véletlen, hiszen a rendszerváltás után gyakorlatilag megszüntették a munkásosztályt, és a modern világban azzal szédítenek, hogy szabadság van, és túl sok szó esik az egyén jogairól, miközben mindenki elfelejti a kötelességeit. „Ezért ne csodálkozzon senki, hogy egyre gyakrabban emlegetjük a rendszerváltás előtti időket a Facebookon” – figyelmztet Kati néni. Hirschler Tamás, a Magyar Antifasiszta Liga elnöke is felszólalt, aki szerint Kádár János és követői „az ország geopolitikai kényszerhelyzete miatt is keserves kínok és gyötrődések közepette képviselték az ország és a nép ügyét”.

„Pálfi István elvtársunk Kecskemétről érkezett, jelezte, hogy szeretne néhány mondatot szólni hozzánk. Parancsolj, Pálfi elvtárs!” – vezeti fel az ünnepély legeredetibbnek bizonyuló szpíkerét, egy idősebb, öltönyben érkezett urat Sej. Kati nénihez hasonlóan először ő is egyenesen Kádár Jánoshoz szól. „Az Egyesült Államok 1800-ban alakult, de nem volt olyan elnöke, akinek akkora a nemzetközi tekintélye, mint neked” – kezd bele Pálfi elvtárs, majd ennél is meglepőbb kijelentésekkel folytatja. „Ahogy ők beszélnek Jézus Krisztuson keresztül állandóan az Úristennel, úgy beszélgetek én is Kádár Jánossal. Na most, ugye, Petőfi írt Kádár Jánosnak egy verset, és ő megtanított engem arra, hogy úgy mondjam el nektek, ahogy ő engem arra megtanított. Tehát Petőfi versének a címe: Orbán Viktor Magyarországa.” A verset teljes terjedelmében közöljük:

Magyarország már nem korodbeli.
Bámul itt az idegen.
A dolgozó nép kiáltja: mi nem erre szavaztunk.
A nyugdíjasok sírnak, életükért könyörögnek,
Miniszterek, pártvezérek, felneveltünk benneteket.
A gyerekek éheznek, ennivalóért könyörögnek,
Miniszterek, pártvezérek, van lelkiismeretetek?
Orbán Viktor ígérget, az Úristennel beszélget.
Mit akartok magyarok? Az Úristeneteké vagytok.
Ne nézz le föntről, folyik a könny szemeidből.
(Az ezután következő utolsó sor sajnos nem érthető.)

Az egyre jobban belemelegedő Pálfi szerint „hazudnak az orosz bevonulással kapcsolatban is, amelyhez Kádárnak semmi köze. A párizsi békekongresszuson Németországot a Szovjetunióval szemben 20 milliárd dollár kártérítésre ítélték, és Tajvannak volt egy terve, hogy befektet Olaszország és Franciaország felépítésébe. Na most, amikor az amerikaiak megtudták, hogy mire készül Sztálin, szovjet veszélyre hivatkozva azonnal megszállták a német fasizmus alól felszabadított területeket, és ekkor Sztálin azt mondta, hogy hölgyeim, uraim, a második világháborúnak vége, mit keres az amerikai haderő Európában? Ezért én is megszállva tartom az általam felszabadított területeket mindaddig, amíg az amerikaiak ki nem vonulnak Európából”.

„Köszönjük szépen!” – tesz Hischler elvtárs leheletfinom utalást arra, hogy esetleg ideje lezárni a beszédet, de Pálfi meg se rezzen, teljes erőbedobással folytatja, előkerül Románia, Jugoszlávia, majd Egyiptom. „Az orosz hadtest, amely akkor Romániában állomásozott, jött át hazánk területére, állomásozott a magyar-jugoszláv államhatár mentén, várva a parancsot a továbbutazásra. Na de akkor, amikor ők bejöttek, Nagy Imre volt hazánk miniszterelnöke, nem Kádár János!” Majd eléri a retorikai csúcspontot: „nem szabad feladnunk a harcot! Nem szabad hátrafordulnunk, ha kell, a felelősséget is vállalva. Mert figyeljetek ide! A Duna lefelé folyik, és a Dunához csatlakoznak a sok kis folyók, meg patakok. Mint ahogy a Tisza is csatlakozik most a Dunához, ezért maradjunk meg a Dunának. Köszönöm!”

Az ünnepélyes koszorúzás, majd csoportkép-készítés végeztével a tömeg szétszéled. Sej László és néhányan még maradnak beszélgetni. „Valójában nem a szovjet megszállást ünnepeljük, hanem hazánk nácizmus és nyilas uralom alóli felszabadulását” – fejtegeti Sej. „Nem tartjuk szovjet megszállásnak, amikor itt voltak, szovjetek a barátaink voltak, ezt el szoktuk mondani, sokat adtak Magyarországnak.” Az oroszokat nem azonosítja a szovjetekkel, ugyanakkor neki nagyon szimpatikus Putyin elnöknek és a szovjet vezetésnek az emlékezetpolitikája, azaz hogy „nem tagadják meg a szovjet múltjukat, a Vörös Hadsereget, aminek éppen az ellentéte zajlik Magyarországon. Itt egy történelemhamisító időszakot élünk, míg ott megbecsülik a hőseiket”. Egy fiatalabb, artikuláltan beszélő, de a neve elhallgatását kérő megemlékező szerint a Szovjetunió és most Amerika között nincs különbség: „Állomásoznak itt amerikai csapatok is, akik NATO érdekeket, ezáltal amerikai érdekeket szolgálnak.” Hischler azt mondja: „komoly megjegyzéseim vagy kifogásaim a putyini hozzáálláshoz, de tökéletesen egyetértek vele, és ezer százalékig támogatom őt, mert a mai korban az Oroszország elleni agresszív nyugati fellépés korában egy ilyen vezetőre van szükség, mint ő.”

„Azért '56 a XX. század egyik legnagyobb tragédiája volt. Jó, holokauszt meg világháború, persze, az is” – mondja még el búcsúzóul Sej. „1956-ban az, hogy a magyar ölte a magyart, és az, hogy hazánk, a Magyar Népköztársaság törvényes rendjére és a munkások kormányára támadt rá a fasiszta csőcselék, mert ezt nyugodtan ki lehet jelenteni, ez elfogadhatatlan. Mert azért arról is vannak adatok, hogy milyen volt az összetétele azoknak a felkelőknek, a büntetett előéletű, meg fasiszta múltú, meg különböző fasiszta szervezetekben résztvevő egykori deklasszált elemek, meg nem tudom micsodák, ott ezekben a Corvin közi, meg nem tudom milyen csoportosulásokban jöttek össze, fegyverhez jutottak, ki tudja honnan, és azért rátörtek hazánk törvényes rendjére. Ezt semmiképp nem neveznénk a XX. század legdicsőbb eseményének. '56 egy tragédia volt, a munkásőrség is azért jött létre, hogy még egyszer ez a balhézás ne történhessen meg, hanem béke és nyugalom legyen hazánkban.”