Norvégia eredménykényszer helyett örömre, türelemre és sokoldalúságra épülő sportmodellje világklasszisokat nevelt, köztük a későn érő gólgépet, Erling Haalandot, aki a világbajnokságon már nemcsak a pályán, hanem önironikus hülyéskedéseivel is meghódította a közönséget.