Sakharov Díj

2012. október 30.

A Tel-Aviv- Brüsszel - Teherán háromszög

Úgy látszik az Európai Parlament bicskája is beletörik a zavaros közel-keleti viszonyokba. Félig-meddig a színfalak mögött a múlt héten két közel-keleti téma is parázs vitát váltott ki a képviselők között. Az egyik Izrael, a másik az ősellenség, Irán EU-hoz fűződő viszonya kapcsán.

Az Izraellel kapcsolatos dilemma egy kereskedelmi megállapodás megújítása okán merült fel. Az EU és Izrael közötti kereskedelemben évek óta egyezmény rendezi az ipari termékek minősítésének kölcsönös elismerését. Az ipari termékek alatt ebben az esetben leginkább gyógyszereket, köztük több, az európai betegek számára létfontosságú terméket kell érteni. A gond csak az, hogy a két fél értelmezése Izrael területéről és ezzel összefüggésben a kereskedelmi megállapodás területi hatályáról jelentősen eltér. Izrael szerint a 67-es háborút követően elfoglalt területek is az országhoz tartoznak, következésképpen az onnan származó termékek is az egyezmény hatálya alá tartoznak. Az EU hivatalos jogértelmezése szerint ezek megszállt területek, tehát nem érvényes rájuk az egyezmény. A kereskedelmi kérdés pillanatok alatt politikai vitává alakult. A jobboldal amellett érvelt, hogy Izraelnek joga van arra, hogy saját területét meghatározza. A baloldal szerint viszont az egyezmény elfogadása csak további bátorítást adna Izraelnek arra, hogy a megszállt területeken telepeket hozzon létre. A szerdai szavazáson a jobboldali fölény érvényesült, a képviselők szűk többséggel ugyan, de elfogadták az egyezményt.

Irán kapcsán amiatt alakult ki vita, hogy az Európai Parlament küldjön-e hivatalos delegációt az atomhatalmi babérokra törő közel-keleti országba. A korábbi, meglehetősen szeszélyes Irán-politikával idén szakított az EU, és teljes körű olaj-, illetve gázembargót vezetett be a perzsa országgal szemben. Az európai jobbközép szerint az EP delegáció látogatása rossz üzenetet küld, hiszen megtöri a perzsa hatalom teljes elszigetelésére irányuló amerikai-európai kísérletet. A baloldal szerint a delegáció látogatása politikai támogatást nyújthat az iráni ellenzéknek. Különösen úgy, hogy két börtönbüntetésre ítélt ellenzéki aktivista éppen pénteken kapta meg az Európai Parlament emberi jogi elismerését, a Sakharov Díjat. A képviselők küldöttsége vasárnap indult volna, ám a látogatást lemondták. Az iráni rezsim tájékoztatása szerint az előzetes egyeztetésektől eltérően a képviselők nem találkozhatnak a díjazottakkal, illetve az ellenzék képviselőivel.

2012. október 28.

Diplomáciai konfliktust szült az EP díja

Nasrin Sotoudeh  47 éves, két gyermek anyja, ügyvéd és civil jogi aktivista. A hírhedt teheráni Evin börtönben tölti tizenegy éves büntetését. Jafar Panahi, 52 éves filmrendező, alkotásai szülőhazájában tiltólistán vannak. A cannes-i filmfesztiválon tavaly bemutatott filmjét egy kenyérbe sütött pendrive-on csempészték ki Iránból.

Ők ketten kapták 2012-ben a Sakharov Díjat, az Európai Parlament emberi jogi elismerését. Az Európai Parlament 1999-ben alapította az 50.000 eurós anyagi támogatással és jelentős médiafigyelemmel járó díjat. A korábbi díjazottak között szerepel Nelson Mandela, Kofi Annan és a házi fogságból nemrég szabadult burmai ellenzéki vezető Aung San Suu Kyi is. Az EP képviselők meglehetősen naiv elképzelése az volt, hogy a szombaton Iránba látogató parlamenti küldöttség tagjai találkozhatnak az ellenzék képviselőivel, sőt személyesen adhatják át a díjat a két aktivistának. Az iráni fél, nem meglepő módon, ezt a lehetőséget megtagadta, így az európaiak lemondták az utat. Nem ez az első alkalom, hogy a Sakharov Díj közvetlen diplomáciai incidenshez vezet, az érintett országok menetrendszerű tiltakozásán túl. 2008-ban az Európai Parlament Hu Jia, kínai emberi jogi aktivistának ítélte a díjat, alig néhány nappal azelőtt, hogy az EP küldöttsége Kínába indult volna. A kínai fél azonnal lemondta a látogatást, és a történet éveken át beárnyékolta az Európai Unió és Kína kapcsolatait. Nos, az EU-iráni kapcsolatokon már nincs nagyon mit beárnyékolni…

A díj kritikusai szerint az Európai Parlament az egyedi esetek kiemelésével aláássa a színfalak mögött zajló, az emberi jogi helyzet általános javítására irányuló diplomáciai tárgyalásokat. Az EP szerint azonban a Sakharov Díj és a díjazottak szívszorító történetei ráirányítják a közvélemény figyelmét a szólásszabadságot és a demokratikus alapjogokat korlátozó rezsimekre. Vajon a nyilvános tiltakozás, vagy a politikai nyomásgyakorlás hatékonyabb egy elnyomó rezsim ellen?