„Ha kikerült egy leprás tócsát, sugárfertőzött pocsolyában találta magát, s megint egy tócsában, aztán újra egy pocsolyában, s így tovább a végtelenségig. Fent kormos felhők kergettek nikotinsárga ködöket a hányáslila »mennyeknek kapujában«. A csatornabűzt nem érezte a dögszagtól. Nyuszika háza elől az utolsó busz is elment már vagy tizenhárom éve. Innen, hol a »cukor ecetízű«, s apró szüneteket sem tart a hanyatlás nagy koncertje, »a hidegre való tekintettel«. Sáros volt a koszos mocsok.”