• A MET hatalmasat keresett a földgázon 2011 óta.
• Kellett ehhez a kormány és az állami MVM sok segítsége.
• Az oroszok is benne vannak.
• Miközben a MET sok pénzt fial, addig a vele üzletelő MVM állami támogatásra szorul.

Olyan lehetőséget kapott az államtól egy svájci központtal működő, részint offshore hátterű cég az utóbbi négy évben, ami egészen egyedülálló módon tudta gazdagítani a tulajdonosait.

A MET magyarországi leánya úgy csinált rengeteg pénzt (2012-ben például adózott eredménye közel 50 milliárd forint volt), hogy az állam rendeletekkel és nagyszerű szerződésekkel biztosított számára kivételes helyet a hazai földgázpiacon. Annyira nagyvonalú volt a kormány, hogy három ellenzéki párt (MSZP, Jobbik, LMP) is feljelentést tett az ügyben, többek között hűtlen kezelésért, csalásért és pénzmosásért. A Nemzeti Nyomozóiroda azonban nem talált bűncselekményt, úgyhogy nem indítottak nyomozást egyik feljelentés nyomán sem. Az MSZP már egy éve, az LMP most kérte ki közérdekű adatigényléssel az MVM-től a MET gázüzleti szerződéseit, a pártok a bíróság döntésére várnak.

A machináció, ami megnyitotta az utat

Az nem világos, hogy a KÁT megszüntetése már a MET helyzetbe hozásának része volt, vagy csak egyik következett a másikból, de a történet itt kezdődik.

A KÁT (kötelező áramátvételi rendszer) egy sajátos támogatási konstrukció volt, amelyet a megújuló technológiát használó, illetve a hőt és áramot egyszerre termelő erőművek kaptak. Itt most a KÁT második pillére az érdekes, aminek köszönhetően számos önkormányzat kedvezményes áron vehette a távfűtéshez a hőt. Az elv az volt, hogy ez az úgynevezett kapcsolt termelés, amikor egyszerre keletkezik áram és hő is, környezetbarát, mert hatékonyabban használja fel az energiát. Így a gázüzemű erőművek is bekerültek a kedvezményezettek körébe, és olcsóbban biztosítottak hőt.

A KÁT ára benne volt a rezsiben, beépítették az áramárba, de 2011-ben, hosszas viták után a rendszer kapcsolt termelőkre vonatkozó részét megszüntették. Nagy botrány volt körülötte, például ezen veszett össze a törvényt benyújtó Lázár János frakcióvezető az akkori energetikai államtitkárral, Bencsik Jánossal. Lázár a csatát megnyerte, és 2011 júliusától az áramot és hőt egyszerre termelő erőművek nem kaptak a KÁT-ból, és ezzel nem tudtak tovább kedvezményt adni sok tucat városnak.

A kormány ezért úgy kompenzált, hogy rendeleti úton biztosít olcsó gázt a pórul járt településeknek és intézményeknek. Erre felszabadítottak összesen 585 millió köbméter biztonsági tartalékot a tárolókból. Ezzel meg lehetett úszni a távhő árának emelését több tucat városban, ám a kivett gáz pótlásáról gondoskodni kellett.

Pótolgatunk, pótolgatunk

Nézzük először a tartalékból kivett gáz pótlását, mert ez volt a nagyobb üzlet.

Évek óta Nyugat-Európában a szabadpiacon olcsóbban lehetett gázt venni, mint amennyiért Oroszországból az 1995 óta életben lévő szerződés alapján Magyarországra jön a gáz. (Persze a Nyugat-Európában árult gáz is lehet, hogy szibériai eredetű, az oroszok árképzéséről még lesz szó.)

Az olcsóbb nyugati gáz reményében a kormány hozott egy rendeletet, hogy a tárolókból kivett gáz pótlására ingyen lehet használni a HAG (Hungarian – Austrian Pipeline) nevű, Ausztriát és Magyarországot összekötő vezetéket. Normális esetben a vezeték használatáért a gázkereskedők árverésen versengenek, és az használhatja, aki a legtöbbet fizet érte. Ez egyébként EU-s előírás.

Csakhogy ebben a rendkívüli visszapótlási helyzetben ezt a követelményt ideiglenesen feloldották. Az ellátásbiztonságra hivatkozva, eredetileg egy évre (2011. júlustól 2012. júliusig), aukció nélkül hozzá lehetett férni a HAG-hoz. A kormány igen nagyvonalú volt, a rendeletet aláíró Németh Lászlóné fejlesztési miniszter ceruzája jó vastagon fogott: a KÁT-károsultak javára kivett 585 millió köbméter pótlására 2,9 milliárd köbméter kapacitást rendelt, ennyi gázt lehetett behozni aukció nélkül, vagyis nagyon olcsón.

Ráadásul ezt az egyéves különleges hozzáférési jogot évről évre meghosszabbították, továbbra is az ellátásbiztonságra hivatkozva. A legutóbbi rendelkezés 2015. június végéig érvényes.

Vagyis már 4 éve, évente 2,9 milliárd köbméter, összesen 19,6 milliárd köbméter gázt lehet behozni anélkül, hogy a határon a csőhasználatért versenyezni kellene. Mindezt összesen 585 millió köbméter kivett gáz pótlására hivatkozva. És közben a HAG-hoz nem tudnak mások hozzáférni, a kedvezményes mennyiség ugyanis teljesen lefoglalja a szabad kapacitást. Vagyis azon túl, hogy valakiket a kormányrendelet nagyon jó helyzetbe hozott, még a versenytársakat is eltakarította az útból.

A rendeletben foglaltak szerint gázt aukció nélkül eredetileg két cég hozhatott be. A gáz túlnyomó részét az állami MVM (Magyar Villamosművek) gázkereskedője, az MVMP; és kisebb részét a német tulajdonban lévő E.on. Utóbbi gázüzletágát 2013-ban az állam megvette, és szintén az MVM-hez rendelte, így azóta az MVM az egyetlen kedvezményezett.

Az oroszokkal kötött hosszú távú szerződésen kívüli, tehát annál olcsóbb gázt így most kizárólag az állam tud behozni az országba. Illetve még valaki más is keres ezen. Pontosabban főleg valaki más keres ezen.

Hogy jön a képbe a MET?

Az MVMP az olcsón behozott gáz hasznával tulajdonosát, az államot is gazdagíthatta volna. Vagy adhatta volna olcsóbban a gázt a fogyasztóknak, ezzel is segítve a rezsicsökkentést. De egyiket se tette. Az olcsón behozott gáz hasznát ugyanis a svájci MET Holding magyar leánya, a MET Magyarország Zrt. fölözhette le.

A modell lényege ez:

• A MET egyik leánya, a METI megvette nyugaton az olcsó gázt.
• A gázt az osztrák – magyar határon eladta az MVMP-nek.
• Az MVMP a gázt áthozta a határon, élve az ingyenes hozzáférés lehetőségével, lásd az ellátásbiztonságra hivatkozó, évente meghosszabbított rendeletet.
• Az MVMP még ugyanaznap az áthozott mennyiséget minimális felárral eladta a MET-nek.
• A MET az olcsóbb gázt már szabadon eladhatta Magyarországon.

Az állam tehát a gyakorlatban átengedte a vezetéket egy piaci szereplőnek. Erre utal, hogy a szerződések szerint csak annyi pénzmozgás történt, hogy a MET kifizette az MVM-nek azt a kicsi felárat, amit a határon átszállításért felszámoltak. Ez 2 forint 50 fillér volt köbméterenként. A magyar oldalon az MET által visszavett gáz ára pedig 32 forinttal volt olcsóbb köbméterenként, mint amennyibe a hosszú távú szerződés alapján érkező orosz gáz került 2012-ben.

Az MVM és a MET közötti szerződések egy részét egy ismeretlen tette ki éppen egy éve az internetre, enélkül aligha derülhetett volna ki, hogy mi történik.

És mi lett a tartalékból kivett gázzal?

Ugye az egész ügy azzal kezdődött, hogy a kormány felszabadított a biztonsági tartalékokból 585 millió köbméter gázt, azok megsegítésére, akiknek a KÁT szűkítése miatt drágább lett a távhő. Csakhogy ennek a gáznak egy része szintén a MET-hez került.

Hivatalos indoklás szerint azért, mert az olcsóbb gáz nem kellett senki másnak. A magyarázat szerint mire megjelent a rendelet, ami az olcsóbb gáz felszabadítására kötelezte az MVM-et, addigra már minden távhőcég és egyéb kedvezményezett leszerződött a piacról a neki szükséges éves gázmennyiségre. Az MVM ezután úgy döntött, hogy ha nem tudja a KÁT miatt hoppon maradt fogyasztóknak közvetlenül eladni a gázt, akkor kereskedőknek ír ki pályázatot az olcsóbb gázra.

2013 szeptemberében és 2014 februárjában szocialista képviselők (Kovács Tibor és Józsa István) tettek fel kérdéseket ebben az ügyben Németh Lászlóné akkori fejlesztési miniszternek, és az ezekre adott válaszokból lehet kihámozni, hogy mi történt.

Némethné 2013 szeptemberi válaszában többek között az olvasható, hogy az 585 millió köbméter gázból 270,6 millió köbmétert csak közvetetten tudták a kedvezményezettekhez juttatni. Magyarul a készlet fele kereskedőkhöz került.

Az már egy 2014 februári miniszteri válaszából derült ki, hogy ez a kereskedő a MET volt.

Mindezt a kormány teljesen helyénvalónak találta, hiszen a tartalékgázt a miniszteri rendelet szerint az MVMP-nek ki kellett vennie, és ha nem talált vevőt, akkor logikusnak találták, hogy pályázaton értékesítsék a maradékot, előírva, hogy a kereskedő adja el a KÁT-áldozatoknak a gázt.

Ömlik a pénz, hiányzik a pénz

2012-ben már jól látszott, hogy ki keres ezzel. Míg az állami MVM a gázkereskedelmi üzletágát félmilliárd forint veszteséggel zárta, addig a MET tulajdonosai 55 milliárd forint osztalékot vettek ki a cégből.

Az MVM sokáig az állam egyik legnagyobb pénztermelője volt, ráadásul mindig sok készpénz volt nála. Éppen ezért a 2000-es évek első évtizedében rendszeresen előfordult, hogy ha baj volt, akkor kisegítette a költségvetést is. Visszatérő trükközés volt, hogy az állam az MVM-ből kivett néhány milliárdot, ha átmeneti zavarba került.

Mostanra azonban fejőstehénből pénznyelővé vált a cég. A 2015-ös költségvetésből 18 milliárd forintot különítettek el tőkeemelésre, vagyis most már az MVM szorul az állam segítségére. (Sőt az eredeti javaslat még 50 milliárdról szólt, aztán a költségvetési törvény finomításakor csökkent az összeg.) Az iparági szakértők szerint sokan úgy vélik, hogy ha nem a MET fölözte volna le a nyugatról behozott gáz hasznát, akkor nem szorulna az adónkból segítségre az MVM.

Az állam vesztesége mellett elhanyagolható, de a Mol egyik leánya, az FGSZ is vesztett ezen a konstrukción, mert a HAG vezeték használatáért nem tud évek óta árverést kiírni. Még szerencse, hogy a Mol 40 százalékban a MET tulajdonosa is.

De kik a tulajdonosok?

Ezt nem lehet pontosan tudni, a MET Magyarország Zrt-t vezérigazgatóként irányító Szabó Gergely decemberben a Figyelőnek sem árulta el.

Ami bizonyos: Svájcban jegyezték be a MET Holding Ag-t, amelynek számos leánya van. A holding 40 százaléka a Mol tulajdonában van. 10 százalék a MET ManCo Ag. nevű svájci cégé, amely Lakatos Benjámin érdekeltsége. A 38 éves Lakatos a MET Holding vezetője is, korábban a Mol-nál dolgozott, és Hernádi Zsolt Mol-vezér bizalmasaként tartják számon.

A cég 50 százaléka a WISD Holdingé, amelynek számos egyéb vállalkozás a tulajdonosa, bonyolult offshore-cégháló áll mögötte. Az Átlátszó korábban annyit kibogozott, hogy a WISD mögötti vállalkozások közül van, amelyik Garancsi István, és van, amelyik Nagy György érdekeltsége. Garancsi a Videoton focicsapat tulajdonosa, és egyaránt jó barátja Orbán Viktor miniszterelnöknek és Hernádi Zsoltnak. Nagy Györgyöt pedig már jóideje Csányi Sándor OTP-elnök szövetségeseként tartják számon a hazai üzleti világban. Garancsi a ciprusi Inather Ltd.-n keresztül, míg Nagy a szintén ciprusi Westbay nevű cégen keresztül van benne a WISD-ben.

A WISD harmadik ismert tulajdonosa a Small Valley Investments Ltd., ami a Brit Virgin-szigetekre van bejegyezve. Információink szerint emögött orosz tulajdonosok vannak, és összességében a teljes MET Holdingnak közel 20 százaléka az övék.

A WISD negyedik tulajdonosa a svájci bejegyzésű Deneb Algedi Invest AG., aminek szintén Lakatos Benjámin a tulajdonosa.

Orbán Viktort emlegetik

Idén ősszel egy svájci és egy román lap is arról cikkezett, hogy Orbán Viktor azért utazgat Svájcba, mert talán a MET ügyeit intézi. Több magyar energetikai szakértő is úgy véli, hogy a külföldi lapok által közölt cikkeket figyelmeztetésnek szánta valamelyik külföldi titkosszolgálat, és arról szóltak, hogy figyelik a magyar kormány oroszokkal szőtt energetikai kavarásait.

Már a svájci cikk megjelenése előtt is makacsul élt a pletyka itthon, hogy a MET nagyon fontos a miniszterelnöknek. A társaság az elmélet szerint az egyik legfontosabb része annak az új gazdasági erőcsoportnak, ami a kormányfő körül szerveződik.

Az oroszok is kellettek

2007-ben alapította a Mol azt a céget, amiből mára a MET Holding kinőtt, és amelyben a magyar olajcég kezdetben egyedüli tulajdonos volt. A Mol 2004-ben adott túl gázüzletágán, ám a MET megalapításával fenntartotta a lehetőséget, hogy visszatérjen a gázkereskedelembe.

2009-ben egy belize-i bejegyzésű cég (Normeston) megvette a MET felét, ekkor szálltak be az oroszok. Belize egy olyan közép-amerikai ország, ahol létezik a bemutatóra szóló részvények intézménye. Ez azt jelenti, hogy az kapja meg az osztalékot, aki személyesen felmutatja, hogy nála van a részvény. Bemutatkoznia már nem kell. Hogy a cég mögött oroszok voltak, azt Szabó Gergely, a MET Magyarország vezérigazgatója erősítette meg a Figyelőnek. Azért kellettek az oroszok a cégbe, hogy segítsenek olcsó gázt szerezni: „Mi is abban reménykedtünk, hogy a tulajdonoson keresztül a MET előnyösen szerezhet gázt”. Azt, hogy most a Small Valley-n keresztül vannak oroszok a cégben, egy Mol ügyeire rálátó embertől hallottam.

Ahogy Szabó mondja, az oroszok tudnak olcsó gázt szerezni. Vannak, akik szerint éppen ez a másik lába a MET csodálatos felemelkedésének.

Az oroszok ugyanis hajlamosak a célországoknak a hivatalos, hosszú távú szerződésnél olcsóbban is gázt eladni, és az üzlet bonyolítására külön kereskedőcégeket felhúzni.

Így működik ez a biznisz

A földgázkereskedelem a legjövedelmezőbb üzlet Európának ezen a felén. Mert:

• Rengeteg kell belőle, óriási tételben lehet eladni. Egész kicsi árrés is mesés vagyont hozhat nagyon rövid idő alatt.
• Mivel vezetéken érkezik, ezért nagyon könnyű monopolhelyzetbe kerülni vele: aki hozzáfér a csőhöz, csak az tudja árulni.
• Az állami szabályozás alapjaiban befolyásolja a piacot, aki megszerzi a hatóságok jóindulatát, annak nem kell tartania a versenytársaktól.
• Alig lehet errefelé nem orosz gázhoz hozzáférni, aki jóban van velük, arra aranyeső hullhat.

Errefelé szinte minden gáz Oroszországból jön, ahol a gázkereskedelem állami monopólium, a Gazprom nevű óriásvállalat intézi a kitermelést, a szállítást és a kereskedelmet is. Az oroszok a térség országaival egyenként szeretnek megállapodni a gáz árában, lehetőség szerint minél hosszabb távra. Ezek az úgynevezett hosszú távú szerződések, Magyarország 1995-ben kötött ilyet utoljára, az 20 évre szól, idén nyáron jár le. A folytatásról még nincs megállapodás, és ez is része annak, hogy mostanában nagy a mozgás a magyar gázpiacon.

E hosszú távú szerződések mindig politikai döntések is, sokszor a Kreml és a másik ország kormánya közötti tárgyalásokon dőlnek el. A Gazprom ugyanazt a gáz akár háromszoros különbséggel is árulja, volt amikor Bulgáriának 600 dollárért adtak ezer köbmétert, Belorussziának pedig 167 dollárt számláztak. Nem nagyon van másik olyan termék a nemzetközi piacon, aminek ennyire nincs ára. Senki sem tudja, hogy mennyibe kerül a kitermelés Oroszországban, és az oroszok minden vevőjüknek annyiért adják, amennyit pillanatnyi politikai érdekük diktál.

A vevők kiszolgáltatottak. Magyarországon például a háztartások nagy része gázzal fűt, áramot is nagy mennyiségben fejlesztünk gázból, és az ipar számára is elengedhetetlen. Gáz tehát kell, és alig lehet válogatni az eladók között. Olyan, hogy „olajár” azért létezik, mert ott rugalmasan lehet beszerzési forrást cserélni: az olaj hordóban, tartályokban érkezik, jöhet akárhonnan. Így nagyjából egységes ára van, nem teheti meg azt az eladó, hogy pofára áraz. A vezetékekhez kötött gázszállításnál viszont nem ez a helyzet.

Van olcsóbbért is

Jön tehát az országba az 1995-ben megállapított árképlet alapján a gáz, de ha az oroszok úgy akarják, akkor jöhet olcsóbban is.

Az oroszok kialakítottak ugyanis egy árnyékmodellt is. Bizonyos esetekben – látszólag a saját piacukat rombolva – bizonyos kedvezményezetteknek olcsóbban is adnak gázt. A modell úgy működik, hogy létrehoznak egy közvetítő kereskedőt, aki nyomott áron megveheti a Gazpromtól a gázt, és aztán eladja a kiszemelt piacon a hosszú távú szerződésnél olcsóbban, de azért tisztes haszonnal.

Az oroszok az ilyen közvetítő cégeket két okból működtetik: egyrészt ebből csorgatnak vissza saját embereik közül azoknak, akiket a Kreml éppen erre kiszemelt. Másrészt ezzel hozzák helyzetbe és tartják felügyelet alatt a célország oligarcháit, politikusait. Az oroszoknak nem csupán a célországbeli oligarchák megkenése miatt jó befektetés az ilyen közvetítő cégek működtetése. Általában is tudják az ilyen cégeken keresztül zsarolni a célországot, akkor is, ha valamilyen belpolitikai változás, belső leszámolás miatt partnereik elvesztik befolyásukat. Ha ugyanis egy országot rászoktatnak az olcsóbb gázra, akkor a mindenkori hatalom ezerszer is meggondolja, hogy a rezsi felemelése árán is felmondja e a szürke üzletet az oroszokkal, vagy csak beleüljenek az új emberek az előző ciklus oligarcháinak meleg székébe.

Nagyon sokat lehet ezzel keresni, lényegében munka nélkül. Ugyanazt adják ezek a közvetítőcégek mint a versenytársaik, ugyanabból a forrásból, csak egyszerűen olcsóbban jutnak hozzá. A papírmunkán kívül más feladatuk nincs is.

Néhány jel arra utal, hogy talán MET is részben e modell alapján működő cég. Erre ugyan nincs bizonyíték, de az energiaipart ismerő egyes hazai szakemberek szerint valószínűnek látszik, hogy a cég orosz tulajdonosainak köszönhetően tud olcsón gázt vásárolni Nyugat-Európában.

Hogy működik egy kifejlett modell?

A valaha létezett legnagyobb ilyen közvetítő kereskedelemmel foglalkozó cég az orosz-ukrán RosUkrEnergo volt, ami fénykorában, 2006-ban egyetlen év alatt 785 millió dollár profitot termelt (ez körülbelül a fele az osztrák ÖMV 2013-as profitjának). Csakhogy ehhez se finomítót, se benzinkutakat, se semmit nem kellett fenntartaniuk, csak Svájcban néhány jogásznak volt munkája az egésszel. A RosUkrEnergo az orosz – ukrán határ orosz oldalán kedvezményes áron vett gázt, majd a határ túloldalán eladta, közben persze a gázzal nem történt semmi, az adás-vételnek csak papíron volt jelentősége. A cég fele Dmitrij Firtas ukrán olgiarcháé volt, a másik fele pedig a Gazprom egy Svájcban bejegyzett leányvállalatáé.

A Reuters becslése szerint a Gazprom kétmilliárd dollárt (500 milliárd forintot) bukott azon néhány év alatt, hogy Firtasnak olcsóbb gázt adott. Csakhogy Firtas Ukrajna egyik legbefolyásosabb embere volt nagyon sokáig, a parlamenti képviselők mintegy fele szó szerint az irányítása alatt állt, és így a mindenkori orosz igényeknek megfelelően tudta alakítani az ukrán politikát.

2009-ben egy rövid időre Firtast kivették az üzletből, amikor Julia Tyimosenko lett az ukrán miniszterelnök. Aztán visszavették, majd Janukovics bukása óta megint kiesett a képből, jelenleg Bécsben van házi őrizetben, és legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmét, hogy közölte, magyar és román bérgyilkosok törnek az életére.

A magyar szál azonban nem csak így jelent meg Firtasnál. Ő volt a tulajdonosa az Emfesz nevű egykori magyar vállalatnak, ami fénykorában a magyarországi földgázszükséglet negyedét biztosította, és amelyik ugyanilyen modell szerint működött: a RosUkrEnergo olcsó gázával szerzett magának piacot Magyarországon. Az Emfesz alig néhány év alatt az ország 27. legnagyobb cégévé nőtte ki magát, a semmiből lett óriás. Ez is mutatja, hogy könnyű és hatalmas pénz van ebben az üzleti modellben.

A MET az új Emfesz?

Az Emfesz bukásával kihullott az árnyékmodell hazai szereplője, de úgy tűnik, hogy helyébe beléphetett kicsit másképpen egy új cég, a MET. A MET-ben 2009-ben jelentek meg tulajdonosként az oroszok. Ez volt az az év, amikor Firtast éppen kitúrták a gázkereskedelemből, és ezzel megpecsételődött az Emfesz sorsa is.

A MET éppen akkor, 2011 tavaszán lett nagy nyertese a KÁT utáni gázkompenzációnak, amikor a magyar és az orosz energetikai kapcsolatokban új fejezet nyílt. Akkoriban történt, hogy a magyar kormány megvásárolta az orosz Szurgutnyeftyegaztól a nála lévő Mol részvényeket, a cég 21,4 százalékát. A Szurgutnyeftyegaz tulajdonosairól nem lehet tudni, hogy kicsodák, de az bizonyos, hogy a Kremlhez közeli cégről van szó. Ez a cég szállítja például az orosz hadseregnek a benzint.

A Mol részvények megvásárlása akkoriban az oroszok legyőzésének tűnt: adminisztrációs eszközökkel blokkolták itthon, hogy az orosz tulajdonosok beleszólhassanak a Mol irányításába, és nemzetbiztonsági sikerként értékelte a kormány az üzletet. Azt mondták, hogy elintézték, ne legyünk kiszolgáltatva az oroszoknak. Utólag azonban inkább úgy látszik, hogy az üzlet egy új orosz – magyar energetikai együttműködés kezdete lehetett, amiben egymásra talált a két ország politikai vezetése is. Erre utal, hogy egészen addig a Fidesz kifejezetten gyanakodva tekintett Oroszországra, 2011 óta viszont egyre erősödik a két kormány barátsága, ami újabb és újabb együttműködési megállapodásokban mutatkozik meg.

A MET terjeszkedik

A MET mostanában látványosan erősödik, és jól látszik, hogy a cég ambíciója bőven túlmutat azon, hogy csak gázt hozzon be Magyarországra. Tavaly megvásárolták a Dunamenti Erőművet, ami gázból fejleszt áramot, és ez az ország második legnagyobb áramtermelő erőműve. Az erőmű majdnem csődbe ment, mielőtt beszállt a MET. A MET azzal tudta megmenteni az erőművet, hogy olcsóbb gázt tudott szerezni mint a franciák.

Szintén tavaly vette meg a MET a francia GDF Suez Energia Holding Hungary Zrt. áramkereskedőjét.

Az sem baj, hogy offshore

A magyar kormány hivatalosan ellenzi az offshore cégek terjeszkedését Magyarországon. Az új alkotmány szerint az állam nem üzletelhet olyan céggel, aminek nem átlátható a tulajdonosi szerkezete. A MET tulajdonosai között több offshore cég is van, mégis kényelmesen, hathatós állami segítséggel jutnak remek lehetőségekhez Magyarországon.

***

Címlapkép, grafika: Tbg