Az a baj, hogy továbbmennek

Bízom benne, hogy Magyarország egyszer még sikeres ország lehet, ahol sok szorgos kézre és okos fejre lesz szükség. Tudom, hogy a magyar kultúra, annak minden pozitív és negatív vonásával, az Ady Endrékkel és a házmesterekkel, megingathatatlan. Azt is tudom, hogy Magyarország akkor volt a legsikeresebb, amikor sokféle nép lakta.

Ezért azt szeretném, hogy Magyarországon ne csak átutazzon több százezer menekült, hanem itt is akarjanak maradni, és mi tárt karokkal fogadjuk őket.

A 2015 közepén Európába érkező menekülthullámtól lehet félni, mint minden új és idegen dologtól. Kétségbeeséstől és köpködéstől viszont senkinek sem lesz jobb, így mind Európa, mind Magyarország jobban tenné, ha inkább arra koncentrálna, hogy tudja a megváltozott körülményeket a maga javára fordítani. Illetve elnézést: először segítsünk a rászorulókon, utána pedig álljunk neki kitalálni, hogy miként lehetne nekünk velük együtt jobb.

SZÜLŐSZOBA

Magyarország elmúlt 26 éve nem sikertörténet. Sok gazdasági és társadalmi mutató szerint mára a szinte a teljes kilencvenes éveket elpazarló Szlovákia is megelőzött minket, és már az sem tűnik lehetetlennek, hogy belátható időn belül az éveken át háborúban szenvedő Horvátország is elénk kerüljön.

Teljesen mindegy, hogy erről ki tehet - egyébként mindannyian. Inkább csak fogadjuk el, hogy Magyarországon az utóbbi negyed században - ami már történelmi lépték - nem volt elég ész, erő és akarat ahhoz, hogy közösen jobbra tudjuk fordítani a sorsunkat. Sokan elég ügyesek voltak ahhoz, hogy saját maguk sikeresek legyenek, de Magyarország, mint közösség erre nem volt képes.

A kilátások a következő évtizedekre nem jók. Az ENSZ és a KSH adatai szerint Magyarország a demográfiai összeomlás felé halad. A 2050-es évekre, ha nem történik csoda, az ország lakossága kétmillió fővel fog csökkenni, és vannak ennél pesszimistább becslések is.

Belátható időn belül, amikor e cikk olvasóinak jelentős része még életben lesz, nyolcmillió embernek kellene megoldania a feladatot, ami most közel tízmilliónak sem sikerül.

A már most is vészesen öreg Magyarországon a korfák néhány évtizeden belül az egészséges piramisforma helyett felül szélesedő bunkósbotok lesznek. A már ma is kevés aktívan dolgozó magyar által eltartott nagy inaktív réteg arányaiban csak még nagyobb lesz. El fog jönni a pillanat, 2055-ben, 2065-ben, de ha pechünk van, akkor 2035-ben, amikor a rendszer teljesen fenntarthatatlanná válik, ha addig nem történik valami forradalmi változás.

Ennek a forradalmi változásnak a demográfiai folyamatokat kellene megfordítania, mert Magyarországnak friss vérre van szüksége. E friss vért lehetne úgy biztosítani, hogy a magyar állampolgárok elkezdenek olyan ütemben szaporodni, ahogy már nagyon régóta nem teszik, ám ez elképzelhetetlennek tűnik, hiszen ezen a trenden a rendszerváltás óta semmilyen szociális program nem tudott komolyan változtatni. Magyar anyák ezt az országot nem fogják teleszülni.

Így nincs más megoldás, külső segítségre szorulunk. Az utóbbi napokban sokat idézett 2001-es nyilatkozatában maga Orbán Viktor is ezt mondta, amikor arról beszélt, hogy

“ha fent akarjuk tartani a gyors gazdasági növekedést Magyarországon, ehhez 10 millió magyar nem elég, a soron következő néhány évben be kell fogadnunk néhány millió embert munkaerőként.”