• Szeptember 2-án debütál a szórakoztatóipar történetének egyik legambiciózusabb vállalkozása, A Gyűrűk Ura – A hatalom gyűrűi.
• Soha nem készült még ilyen drága sorozat vagy film. A sikere vagy a bukása hatással lesz a globális tömegkultúrára, és különösen az online streamingoldalak kilátásaira.
• J. R. R. Tolkien világa a nyugati kultúra egyik nagy meséje, amelynek alakulását évtizedek óta követik a rajongók milliói, akiknek magasak az elvárásaik.
• A sorozat regényes keletkezéstörténete mellett Középfölde mitologikus múltjába is betekintünk, mert anélkül nem igazán érthető semmi ebben a sztoriban.

A különböző listák élén általában A Karib-tenger kalózai 2011-es negyedik része szerepel, mint az eddigi legdrágább film (379 millió dollár), míg a háromrészes, 500 perces Hobbitra 623 milliót költöttek. Ugyanennyibe kerülhetett az egyik legdrágább sorozat, a Trónok harca nyolc évada, az utolsó magában 90 milliót kóstált.

Az Amazon ehhez képest csak a jogokért 250 milliót fizetett, az első évad produkciós költségei 468 millió dollárt tesznek ki, és a margetingköltések csak ezután jönnek. Utóbbiban olyan tételek sorakoznak, mint a Super Bowl szünetében vetített reklám, aminek árát 13 millió dollárra taksálják, és amit többen néztek meg egy nap alatt, mint bármit a Super Bowl legendás spotjai közül. Ezek alapján az ötévadosra tervezett új Tolkien-sorozat esetében a gyakran emlegetett egymilliárd dolláros összköltség súlyos alulbecslésnek tűnik. Mindezt úgy, hogy a pénz nem a gázsikra megy, hiszen igazi világsztárok nem lesznek benne.

link Forrás

Már jóval a premier előtt elkezdődött a vita, hogy mit jelenthet A hatalom gyűrűi az egész amerikai tartalomgyártás jövője szempontjából. Vagy hogy milyen fogadtatásra számíthat a százmilliókban mérhető rajongótábortól, és hogy milyen ideológiai és politikai vitákat válthat ki. Miközben az egyre nagyobb felhajtásban valószínűleg még a Tolkien-könyveket és/vagy a korábbi filmeket ismerők közül is sokan tanácstalanul állnak, hogy mi a bánat ez A Gyűrűk Ura című új sorozat, és mi köze a könyvhöz.

Meglehetősen szórakoztató módon a fenti kérdések megválaszolásához nem nagyon juthatunk közelebb, csak ha legalább bokáig elmerülünk egy évezredeken át hömpölygő mitológiában.

Eredettörténet

„Ez a mese egyre nőtt mesélés közben, míg végül a Nagy Gyűrűháború története lett belőle, sok utalással a megelőző idők még régebbi történetére. Nem sokkal azután kezdtem hozzá, hogy a Hobbit már elkészült, de még mielőtt 1937-ben megjelent volna, ezt a folytatást mégis abbahagytam, mert előbb az Óidők mitológiáját és legendáit akartam kiegészíteni és rendbe tenni, miután már évek óta foglalkoztattak. Ezt puszta kedvtelésből csináltam, hiszen nem látszott nagyon valószínűnek, hogy másokat is érdekelhet a munkám – különösen ha figyelembe vesszük, hogy elsősorban nyelvészeti ihletésből fakadt: a tündenyelvek »történetéhez« nélkülözhetetlen hátteret szerettem volna megrajzolni. Miután azok, akiknek kikértem a véleményét és a tanácsát, a »nem nagyon valószínűt« egybehangzóan »teljesen valószínűtlenre« módosították, visszatértem a folytatáshoz – erre biztattak olvasóim is, akik szerettek volna többet hallani a hobbitokról és kalandjaikról. De a történet mintegy a maga akaratából a régebbi világ felé kanyarodott, ennek a végét és elmúlását foglalta magába, mielőtt az elejét és a közepét elbeszélhettem volna” – ezzel kezdődik J. R. R. Tolkien előszava A Gyűrűk Urához.

Ma már tudjuk, hogy a szerző egész életében írta ezt a mitológiát, amely a Hobbit és A Gyűrűk Ura hátteréül szolgált, de soha nem készült el vele. Ahogy azt is tudjuk, hogy az első visszajelzésekkel szemben bizony tömegeket érdekelnek ezek a legendák, amelyeket a hagyatékot gondozó fia az apja halála után vaskos kötetekben publikált. Most pedig már ott tartunk, hogy a régi legendák apró töredékeinek jogaiért is milliárdokat kell fizetni.

A legendárium, ahogy Tolkien nevezte, a mi világunk képzelt régmúltját mutatja be. (A bolygó neve Arda, amelynek egyik kontinense Középfölde.) Megalkotásának egyik célja a görög vagy az északi mitológiákhoz, például a finn Kalevalához hasonló eredettörténet megírása, elsősorban az angoloknak. Tolkient viszont nemcsak ezek inspirálták, hanem buzgó katolikus hite is – ma már a szentté avatását is sokan szívesen látnák, a fia pedig pap lett, akinek megvan a saját sötét története.

Mint minden valamire való mitológia, ez is teremtéstörténettel kezdődik. Az egyetlen igaz istent Eru Ilúvatarnak hívják. Az ő tervének része minden élő, még az ellene lázadók is, akiknek gonosz tetteiből is jó fakad. Ilúvatar énekkel teremtette a semmiből az ainukat, akik eleinte a bibliai angyalokhoz hasonló szellemlények voltak, és saját szólamokkal gazdagították a világteremtő dalt. Majd a görög istenekhez hasonlóan testet öltöttek, leszálltak a földre, és úgymond szakterületet választottak (volt köztük kovács, vadász, a szelek vagy a vizek ura stb.). Ekkor már valáknak és (a kisebb hatalmúakat) maiáknak hívták őket – és ezen a ponton kell megjegyeznem, hogy Tolkien legendáriuma elképesztően bonyolult, és még ebbe a szuperrövid összefoglalóba is olyan durva leegyszerűsítéseket kell tennem, amitől egy tolkienológus falnak menne.

Persze ebből a mitológiából sem hiányozhat a bukott angyal: Morgoth megtöri az ének összhangját, viszályt szít, majd testet öltve háborúba kezd követői és torz teremtményei élén. A világban minden rossz belőle fakad, de ő is része az isteni tervnek. Érdekes adat: ebből a félistenekkel teli korból származnak a mágusok, Gandalf és Szarumán is, akik egykor maiák voltak, akárcsak Szauron. És ebből az ősidőből valók az új sorozatban is feltűnő balrogok és entek is.

Lesznek hobbitok?

Az új sorozat cselekménye a Másodkorban játszódik. Az Első Kor az emberek ébredésétől egy harminc évig tartó pusztító háborúig tart, amiben a valák, a tündék és az emberek legyőzték és az ürességbe száműzték Morgothot, ahonnan csak a végítélet idején térhet vissza. A rosszban sántikálás ezután legjobb tanítványára, Szauronra marad. Mint az A Gyűrűk Ura-filmek bevezetőjében is látható, a Másodkor szintén nagy csatával ért véget, amiben az emberek és tündék szövetsége legyőzte Szauront, miután Isildur levágta a kezéről az Egy Gyűrűt. A Hobbit és A Gyűrűk Ura a Harmadkor utolsó évtizedeit beszéli el, amely a változatosság kedvéért nagy csatával és Szauron legyőzésével ért véget. A Negyedkor az ember ideje, fokozatosan tűnnek el a világból a tündék és a szörnyek, és már a hobbitokat se veszi észre manapság senki.

A Másodkor mintegy 3400 évig tartott, tehát a sorozatkészítők legnagyobb kihívása az lehetett, hogy ezt a beláthatatlan időtávot és a szereplők végtelen sorát összesűrítsék egy mindössze 50 órában elmesélhető, összefüggő történetté. Nem segít a helyzeten, hogy a tündék örökéletűek, a halandó emberek viszont, legyenek bármilyen fontos figurák, folyamatosan cserélődnek. Ráadásul a kor nagy kérdése épp ebben a különbségben gyökerezik: az embereknek kezd derogálni a halandóság, és ettől pocsék hangulatba kerül mindenki.