Az a baj, hogy nem fognak idejönni

• Soha nem volt olyan alacsony a munkanélküliség a fejlett világban, mint 2023-ban.
• Kínától Európán át Amerikáig mindenhol a bevándorlás az egyetlen megoldás a demográfiai gondokra és a gazdasági fejlődés garantálására.
• Hamarosan eljöhet a korszak, amikor az országok egymásra licitálva igyekeznek magukhoz csábítani a bevándorló munkaerőt.
• Magyarországnak is be kellene szállnia ebbe a versenybe, de azt lehetetlen összeegyeztetni a kormány idegengyűlölő politikájával.
• A friss vendégmunkás-törvény igyekszik a magyarországi munkáltatók igényeit bevándorlókkal kielégíteni, de miért is jönne bárki a világból pont ide, ha mehet máshova is?

Június 13-án fogadta el az országgyűlés A vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásáról című törvényt. A jogszabály célja biztosítani a szükséges munkaerőt a magyar gazdaság számára, ami hiába küzd recesszióval, egyúttal munkaerőhiányban is szenved. És ha egyszer kikecmereg ebből a válságból, még inkább szüksége lesz azokra a munkavállalókra, akiket a demográfiai, oktatási és egészségügyi válsággal küzdő magyar társadalom már nem tud csatasorba állítani.

A kikecmergés optimista forgatókönyvét vázolta fel Orbán Viktor is márciusban, amikor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén arról beszélt, hogy „Magyarországnak a következő egy-két évben szüksége lesz 500 ezer főnyi új munkaerőre”. A miniszterelnök ezt azzal egészítette ki, hogy „világossá kell tenni, hogy az országon belüli tartalékok mozgósítására helyezik a hangsúlyt”.

Természetesen Magyarországon nincs 500 ezer főnyi új munkaerő. A KSH szerint az országos potenciális munkaerő-tartalék – ide tartoznak a munkanélküliek, az alulfoglalkoztatottak és a dolgozni képes, de munkát aktívan nem keresők – nincs 300 ezer fő, tehát még mindig 200 ezerrel kevesebb, mint amennyit a miniszterelnök óhajt. És ez a 300 ezer ember sem mind rendelkezik olyan kvalifikációval, vagy egyáltalán hajlandó oda költözni, ahol az Orbán reményei szerint érkező befektetők igényelnék őket.

Amennyiben Magyarországon tényleg szükség lesz félmillió munkavállalóra, az igényt kizárólag bevándorló vendégmunkásokkal lehet majd kielégíteni. Erről a miniszterelnök, aki politikai karrierjét többek közt a magyar társadalom idegengyűlöletének szítására építette, természetesen nem beszélhet. Az ilyen üzenetek közvetítése olyan közkatonákra marad, mint például Czomba Sándor, aki a Gazdaságfejlesztési Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkáraként kénytelen összeegyeztetni a magyar politika xenofóbiáját a magyar gazdaság munkaerőigényeivel.

Néhány évtizede egyébként maga Orbán is nyíltan beszélt arról, hogy „ha fenn akarjuk tartani a gyors gazdasági növekedést Magyarországon, ehhez 10 millió magyar nem elég, a soron következő néhány évben be kell fogadnunk néhány millió embert munkaerőként.” Ezt a híres 2001-es nyilatkozatát azóta sokszor a fejére olvasták, és az emberei azzal szokták pontosítani, hogy Orbán csak a határon túli magyarokra gondolt. Tekintsünk el attól az apróságtól, hogy már rég nincs „néhány millió” határon túli magyar, olyan meg végképp nem, aki piacképes munkaerejét pont a „gyors magyar gazdasági növekedés” szolgálatába akarná állítani. Attól is, hogy ha mégis mind Magyarországra jönnének, az a határon túli magyarság végső és teljes megsemmisülését jelentené.