• A sajátos nevelési igényű és fogyatékkal élő gyerekek oktatásáról többször írtunk a szeptemberi tanévkezdés óta.
• A közoktatási törvény miatti totális káosz, és a spórolás miatt ezeknek a gyerekeknek az ellátása sok helyen veszélybe került.
• A Gyengénlátók Általános Iskolájának iskolapszichológusa higgadt és elkeseredett levélben kérleli Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkárt, hogy tegyen valamit.
• A teljes levelet itt lehet megnézni.

Egy ország fejlettségét, erkölcsi állapotát azon lehet lemérni, hogyan bánik a gyengékkel és elesettekkel. A fogyatékkal élő gyermekek és az őket nevelő családok sorsa nem lehet közömbös a kormányzat számára.

Így kezdődik Fazekas Ágnes iskolapszichológus nyílt leve, amit Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkárnak és Soltész Miklós szociális államtitkárnak is elküldött.

A szakember a Gyengénlátók Általános Iskolájában dolgozik, ahol 85 éve segítenek élhetőbb és sikeresebb élethez gyengénlátó gyerekeket, idén 145-öt. Illetve idén már csak segítenének.

A gyengénlátás azt jelenti, hogy a gyermek látása segédeszközökkel korrigálva sem éri el az ép látás 30%-át. Az itt tanuló, és élő gyerekek (a diákok több mint fele kollégista) között sokan koraszülöttek, társult fogyatékossággal küzdenek, mint hallás- vagy mozgássérülés, 30 százalékuk halmozottan hátrányos helyzetű. Számukra az iskolai biztonságos, megtartó környezet sokkal fontosabb, mint ép társaik számára.

Fazekas, az iskola már nyugalmazott címzetes igazgatója, az ott dolgozó pszichiáter és a szülők egy része most ezt a biztonságos környezetet érzi veszélyben.

Megkezdődött a tanév, anélkül, hogy biztosat tudhattunk volna a pedagógiai munkát segítők létszámáról. Úgy kellett felvenniük a munkát, hogy nem tudták, hányan dolgozhatnak a következő héten. A pedagógiai asszisztensek jelenléte a sérült gyerekek oktatásában nem luxus, hanem létszükséglet, nélkülük az oktató tanár munkája válik lehetetlenné.

Van, aki 64 órát dolgozik egy héten, mert a gyerekek egyik imádott felügyelőjét nyugdíjba kényszerítette az új rendszer.

Iskolánkban a nyolc gyermekfelügyelő közül az egyik kiváló kolléga nyugdíjba kényszerült, annak ellenére, hogy ugyanúgy teljesített, mint a többiek, és a gyerekek nagyon szerették. Kollégáinak most szét kell osztaniuk a munkaidejét maguk között, volt olyan, aki az első tanítási héten önkéntesen 64 órát dolgozott. A gyermekfelügyelők szülőhelyettesként a legnehezebb helyzetekben állnak a gyermekek mellett, amikor a családjukat leginkább nélkülözik: este, éjszaka, étkezéskor, fürdéskor, orvosi vizsgálat esetén. A keretszámok további csökkentést, esetleg megszüntetést írnak elő. A gyerekfelügyelők hiánya az iskola működését veszélyezteti.

Egyre kevesebb a nővér, és fogynak a gyógyszerek is. A keret kimerült.

Egy olyan iskolában, ahol krónikusan beteg, halmozottan sérült gyerekek is laknak a kollégiumban, nincs lázcsillapító, nincs szemcsepp, asztmagyógyszer, epilepszia-gyógyszer a rászoruló gyerekeknek. Ha az ápolók száma tovább csökken, nem lesz éjszakai ügyelet. Ilyen körülmények között nem vállalhatjuk a gyerekekért a felelősséget, alapvető biztonságuk kerül veszélybe.

A szakember azt írja oktatás helyett a jelenlegi rendszerben legfeljebb gyermekmegőrzés folyik.

A köznevelési törvényben szereplő, gyermekfelügyelőkre, nővérekre, pedagógiai asszisztensekre vonatkozó keretszámok számunkra elfogadhatatlanok, az eddigi oktató-nevelő munkát legjobb esetben gyermekmegőrzéssé alacsonyítják. Gyógypedagógiai intézményben a pedagógiai munkát segítő dolgozók munkája létfontosságú az iskola számára. A belső logopédus, gyógytestnevelő és pszichológus munkakörök megszüntetése szintén az ellátás minőségét rontja...

Fazekas szerint ha hamarosan nem változik a helyzet, az visszafordíthatatlan károsodást okoz a gyerekek állapotában.

A probléma nemcsak a mi iskolánkat érinti! A gyógypedagógiának külön szabályozásra van szüksége. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, és kérjük a törvény módosítását, mielőtt visszafordíthatatlan károsodást okoz a gyermekek állapotában, az iskolák működésében.