Ukrajnában a kormányellenes tüntetések novemberi kezdete óta nem telik el hét anélkül, hogy valaki ne posztpolna Kijevben landoló orosz katonai gépekről a Facebookon. Ugyanennyire (értsd, semennyire) megalapozottan pletykálnak arról is, hogy az ország keleti határán doni kozákok gyülekeznek azért, hogy megszállják - vagy felszabadítsák, ez már nézőpont kérdése - Ukrajna keleti és déli részét. Ukrajna gazdasági szempontból kiemelkedően fontos két régiójában a magukat orosznak vallók aránya a harminc százalékot is eléri, az oroszul beszélők pedig abszolút többségben vannak.

A legfrissebb pletyka szerint a kozákokhoz már egy motorosbanda is csatlakozott, egyenesen Volgográdból.

De retteg a másik oldal is. Miután az ellenzék a nyugati országrészben több kormányhivatalt is megszállt, keleten elkezdték szögesdróttal körbevenni ezeket.

A pszichózist az orosz média is tüzeli. Ez gyakorlatilag szigorú állami ellenőrzés alatt van - az utolsó független hírcsatornát a napokban lehetetlenítették el -, így nehéz nem a hivatalos kommunikáció részének tekinteni az ott elhangzottakat.

És elhangzik ez-az. Napi szinten tárgyalják az "ukránkérdést". A szóhasználat nem véletlen, a retorika a második világháborúst idézi. Az ukránkérdés mellett volt szó már Anschlussról, Kelet- és Dél-Ukrajna Oroszországhoz csatolásáról is.

Andrej Illarjonov, aki a kétezres évek elején Vlagyimir Putyin gazdasági főtanácsadója volt egészen 2005-ig, amikor látványosan szakított az elnökkel - azt mondta, Oroszország megszűnt demokratikusnak vagy szabadnak lenni -, négy pontban foglalta össze, milyen orosz tervekről beszélnek az orosz médiában.

1. Bábállam

A terv egyszerű: le kell cserélni Janukovicsot egy még nála is oroszbarátabb elnökre. Lehetőleg még a 2015-ös elnökválasztás előtt. A szerepre az elnöki kabinetet vezető Andrij Kljujev jöhet szóba, vagy Viktor Medvedcsuk, aki Janukovics mentora, Leonyid Kucsma elnöki kabinetjét vezette. Medvedcsuk igen jóban van Putyinnal, aki a lánya keresztapja.

Az elképzelés buktatója, hogy Ukrajna középső és nyugati régiója egyértelműen az ellenzéket támogatja, így aligha lehetne nyugodt a hatalomátvétel.

2. Ukrajna föderalizálása

Az első terv buktatója adta az ötletet a második tervhez. Ha már Ukrajna úgyis ennyire megosztott, akkor osszák is régiókra. A szorosabb, vagy lehetőleg lazább szövetségi államforma aztán lehetőséget adna az orosz befolyás növelésére az eleve oroszbarátabb keleti és déli régióban.

3. Az oroszbarát régiók leszalámizása

Ha netán a föderalizációs terv is kudarcot vallana, még mindig van lehetőség az oroszok lakta városok feletti ellenőrzés átvételére. Odessza, Luganszk, Donyeck és a Krími-félsziget a legfontosabb célpontok.

4. Ha minden kötél szakad

Ha a harmadik terv sem valósulna meg, minimálprogramként megmarad a Krími-félsziget, azon belül is az orosz hadiflotta legfontosabb melegtengeri támaszpontja, Szevasztopol megszerzése. A tervet megkönnyíti, hogy itt abszolút többségben vannak a magukat orosznak vallók.

Mindennek komoly hitelt ad az, ahogy Putyin Ukrajnáról beszélni szokott. 2008-ban, a bukaresti NATO-csúcson például "történelmi félreértésnek" nevezte Ukrajnát, ami szerinte "orosz területen jött létre". És ez ügyben lehetnek is tervei. Nemrég a kiugortt KGB-ügynökök alapította amerikai Jamestown Foundation írt arról, hogy Moszkvában az ukrán ellenzék győzelme esetére Ukrajna szétesésével számolnak. Illarjonov meg nem nevezett forrásai szerint a Kremlben arról beszélnek, hogy

"ki kell várnunk a szocsi olimpia indulását, és utána megoldást találhatunk az ukránkérdésre".

Arra pedig már volt példa, hogy az oroszok egy olimpiát használjanak a figyelem elterelésére. 2008-ban a pekingi olimpia nyitónapján támadták meg Grúziát. Grúzia amúgy is adja magát párhuzamként. Itt az oroszok két szakadár köztársaságot, Dél-Oszétiát és az amúgy Szocsival szomszédos Abháziát is szponzorálják - nagyjából így képzelhető el Ukrajna feldarabolása is. (Via The Daily Beast)