• Nincs mindig igaza korunk nagy gondolkodójának, Britney Spearsnek.
• Norvégiában megjelent a függőség első reprezentatív kutatása.
• Ha az alábbiakban magadra ismersz, azonnal dobd el a szert.

Júniusban derült ki, hogy a románok és a görögök után a magyarok dolgoznak a legtöbbet Európában, ráadásul itthon a munkavállalók az év felében csak azért dolgoznak, hogy az államnak járó adókat és járulékokat kifizethessék, és ebben nincs is benne az a sok szívesség, amit az ismerősök kérnek. Persze ez még nem jelenti azt, hogy a függői is vagyunk a munkának, amit a mantra ellenére nem is feltétlenül szeretünk.

Főleg Nyugat-Európában és Amerikában sokan büszkén nevezik magukat munkamániásnak (angolul workaholic), ami a modern társadalomban gyakorlatilag azt jelenti: ha rengeteget dolgozol, és nincs semmi szabadidőd, akkor fontos és sikeres vagy, szükség van rád. De a munkamánia gyakran komoly és veszélyes függőség. Egy friss norvég kutatás így definiálja a munkamániát:

Amikor valaki túlságosan aggódik a munka miatt, és olyan erős, irányíthatatlan munkamotivációja van, illetve annyi energiát fektet a munkába, hogy az már károsan befolyásolja a személyes kapcsolatait, a szabadidős tevékenységeit és az egészségét.

Egyre több pszichológus ajánlja, hogy a munkamániát függőségként kezeljék. Most, hogy kijött a norvég kutatás, itt az első igazán reprezentatív vizsgálata annak, hogy a betegség mennyire elterjedt egy országban. Ebből kiderül, hogy – bár a skandináv országok híresek a nagyvonalú szociális hálójukról, ami alapján azt hinnénk, harmonikusabban osztják be a munkát a magánélettel – a norvégok 8,3 százaléka munkamániás lehet.

Nem hiába ők az elsők, akik összehasonlító teszttel vizsgálták a jelenséget. A korábbi vizsgálatok vagy kisebbek voltak, vagy nem reprezentatívak, vagy nem húztak éles határvonalat a munkamániások és azok között, akik simán csak sokat dolgoznak.

A norvégok a Bergen munkafüggőségi skálával határozták meg a munkamániát. 1124 dolgozónak hét tünetet kellett egy 1-től 5-ig terjedő skálán osztályozni (1: soha, 2: ritkán, 3: néha, 4: gyakran, 5: mindig), mindegyik pont a függőség egyik komponense. Aki a hétből legalább négy pontban 4-est vagy 5-öst adott, az munkamániásnak számít – zárójelben jelöljük, hogy a kérdésre a válaszadók hány százaléka felelt 4-essel vagy 5-össel.

1. Milyen gyakran gondolsz arra, hogy hogyan tudnál több időt felszabadítani a munkának? (10,4 %)
2. Milyen gyakran dolgozol sokkal többet, mint azt korábban tervezted? (30,5 %)
3. Szoktál azért dolgozni, hogy kevésbé érezz bűntudatot, kevésbé szorongjál, illetve ne érezd magadat tehetetlennek vagy depressziósnak? (6,4 %)
4. Előfordul, hogy azt mondják, kevesebbet kéne dolgoznod, de te nem fogadod meg a tanácsot? (8 %)
5. Stresszelsz, ha eltiltanak a munkától? (12,3 %)
6. Előnyben részesíted a munkát a hobbiddal, szabadidős tevékenységeiddel és a testmozgással szemben? (24,6 %)
7. Annyit dolgozol, hogy annak már rossz hatása van az egészségedre? (11,8 %)

A Quartz szerint több mint valószínű, hogy ha még a jólétre sokat költő Norvégiában is minden tizenkettedik ember munkamániás, akkor az arány máshol sokkal rosszabb lehet. A kutatók több mindent ajánlanak a függőknek 12 lépcsős programoktól viselkedésterápiákig, de hatékony gyógymód még nincs rá.

Egyelőre az a gond, hogy még a munkamániások sem veszik komolyan a függőséget, és a legtöbben nem érzik úgy, hogy változtatniuk kellene az életükön. Részben azért, mert a társadalom eleve mindenkitől elvár napi 8 óra munkát, míg például a játék-, a shopping- és a szexfüggést a legtöbben betegségnek tartják. Egy munkamániáson (saját magán kívül) a rokonok, a barátok és a munkáltató segíthet. De egy ideje egyre több vita van arról, hogy egyáltalán kell-e nyolc órát dolgozni egy nap, és nem lenne-e elég csak a fele.

Ha a fenti hét kérdésre válaszoltál, és az jött ki, hogy munkamániás vagy, emlékezz Michael Scott filozófiájára, amit a gyakorlatban magam is elsajátítottam:

Mindegy, hogy mi történik, soha, sehol, semmiért, senkinek ne csinálj semmit.

Amúgy is lehet, hogy 20 éven belül a mai munkahelyek jó részét számítógépek veszik át.