Kedves biciklisek, véreim, biciklistársak!

Kérném tisztelettel, hogy szálljunk le a bringáról, ha a járdán közlekedünk.

Elsősorban azért, mert szabálytalan,

másodsorban azért, mert illiberális,

harmadsorban pedig ezért:

Ezt a képet hétfőn lőttem a Margit hídon este 7 és 8 között. Egy néni feküdt a járdán, illetve az arról leválasztott biciklis sávban keresztbe, körülette rokonok, mentősök, egy halálra vált biciklista és néhány nézelődő.

A nénit egy biciklista sodorta el, nem is az a száguldozós, fiatal fajta, hanem a konszolidált, progresszív, nyugatos, az alternatív közlekedési módokkal barátkozós típus. Egy 35-40 év körüli nő.

Mint azt a szemtanúktól megtudtam, a baleset a következőképpen történt: A biciklista nem tudott a maga tempójában haladni, ezért jobbról előzött egy másikat, ezért elhagyta a biciklis sávot, letért a járdára, ahol a táskája elsodorta a nénit.

A néni elesett, beverte a fejét, a karját és talán a lábujjait is eltörte (röntgenfelvétel nem állt akkor rendelkezésünkre) UPDATE: Hozzátartozó közlése alapján 8 hét fekvőgipsz a gyógyulásig.

Ez persze mindennapos dolog is lehetne, miért állunk most meg egy szóra? (Azon túl, hogy a néni vejének elmondása szerint a szirénázó mentő harminc perc alatt volt képes kiérni az esethez, de ez most legyen mellékszál.)

Ahogy ott a mentősök bénáztak a hordágy célba juttatásával, álltunk és vártunk. A biciklisek pedig csak jöttek és jöttek a bringaúton, meg a járdán, és egyiknek sem, de egyetlen egy darab biciklistának sem jutott eszébe leszállni a biciklijéről, miközben kerülte ki a baleseti helyszínt.

Úgy, abban a tempóban ahogy érkeztek, úgy kerülték ki a nénit, a hordágyat, a mentőket, a rokonokat, a járda közepén, mit sem törődve a rendkívüli helyzettel, és azzal, hogy a járdán tilos biciklizni.

Erről tisztán rendelkezik a KRESZ, amely a következőt állítja:

Járdán tilos kerékpározni! Kivétel ez alól a 12. évnél fiatalabb gyerek, mivel ő főútvonalon még nem kerékpározhat, így a párhuzamos járdán haladhat, legfeljebb 10 km/h sebességgel. Lakott területen csak akkor szabad a járdán kerékpározni (legfeljebb 10 km/h-val), ha az úttest kerékpáros közlekedésre alkalmatlan (például földút). A hivatalos értelmezés szerint az, hogy az úttesten nagy a jármő forgalom, vagy tábla tiltja az úttesten a kerékpáros közlekedést, még nem jelenti, hogy szabadna a járdán tekerni.

Elsősorban tehát ezért nem kéne a járdán biciklizni.

De tegyük fel, hogy ön most biciklistaként azt gondolja, hogy hát az autókkal amúgy is tele van a város, rossz a levegő, nagy a forgalom, stb. tehát valójában joggal vagyok polgárilag engedetlen, és különben is lassan mozgok, óvatosan, hát szóval, hogy önnek szabad...

Mondok ezért egy erősebb érvet:

Azért is tolni kell a járdán a biciklit, mert hosszú távon ezzel mi, biciklisták is jobban fogunk járni.

Van ugyanis egy olyan dolog, amit bécsi egyezménynek hívnak. 1968-ban íródott, és Magyarország is ratifikálta 1980-ban. Ez lényegében megfogalmazza azt az alapvetést is, miszerint a gyengébb védelmének kell érvényesülnie a közlekedésben, tehát az erősebbnek kell vigyázni a gyengébbre, és nem fordítva. (Hogy ezeket a szabályozásokat miért nem vezették át a magyar KRESZ-be, az már egy fogósabb kérdés.)

Az pedig könnyen belátható, hogy egy kerékpáros, a hajtás, a 15 kilós váz és a lendület miatt, még tíz kilométeres óránkénti sebességgel is erősebb, mint a - bringához képest - totyogó gyalogos. Még akkor is idegesítő és nyomasztó a jelenléte a járdán, ha óvatos, ha csak csilingel, hogy menjünk arrébb. Nem kell ehhez baleset.

Ha a kerékpáros nem érvényesíti a gyengébb védelmének elvét, hogyan fogja számon kérni az autós társadalmon, hogy vigyázzon a biciklisekre a közúton, neadjisten elsőbbségben részesítse őket? Vagy ha éppen gyalogosként találkozik egy járdán száguldó biciklissel?

SEHOGY

Az a biciklis, aki a járdán teker, pontosan akkora bunkó, mint az az autós, aki leszorítja, ledudálja, megfélemlíti a biciklist, vagy az a BKV-sofőr, aki bünteti őt, vagy az a teherautós aki bevág elé, rárántja a kormányt stb. Aki közúton biciklizik, pontosan tudja, hogy miről beszélek.

Az persze egy dolog, hogy Magyarországon manapság a többségnek, az erősebbnek, és úgy általában a kormánynak van igaza, de talán ez is elmúlik egyszer.

Sőt valószínűleg hamarabb múlik el, ha az állampolgárok időnként észbe kapnak, és elgondolkodnak azon, hogy kinek, mikor, mihez és mennyi joga van.

Én örülök a legjobban, hogy ilyen eszméletlen módon terjed Budapesten a kerékpáros közlekedés. Ma már nemcsak a belvárosban, de a külvárosban is lehet munkába igyekvő kerékpárosokat látni. Éppen emiatt - nevezzük mozgalomnak -, lenne fontos, hogy a kerékpárosok legyenek a legjogtudatosabb polgárok a közlekedésben résztvevők között.

Küzdeni ugyanis még bőven volna miért, úgy azonban nehéz, hogyha a kerékpározás ma Budapesten úgy néz ki, hogy lehet a járdán csapatni a gyalogosok között. Önmagában a biciklizés nem jelent sem kulturáltságot, sem környezetvédelmet, sem progressziót, sem semmit.

Mert hogy tíz esetből kilencen a járdán bicikliznek, az sajnos tény. Csupán 5 percet kellett várnom az alábbi képek elkészítésére a belvárosban, a Margit körúton délután:

Persze tudom, hogy nem egyszerű. A kerékpárosokra sincs eléggé odafigyelve.

Mióta átadták Margit hidat, azóta aggódva figyelem, hogy mikor lesz nagyon nagy baj abból, hogy a gyalogosok mellett száguldoznak a biciklisek - kényszerből, a felújítás óta ugyanis ott fut a kerékpársáv. Vagy beszélhetnénk a konkrétan életveszélyes szigeti bejáróról, ahol a kerékpársáv átvezet a gyalogosok várakozási helyén stb.

De ugyanez a helyzet a budai felső rakparton is (a Szabadság híd és a Batthyány tér között), ahol megint a gyalogosok kapták meg a bringásokat, ahelyett, hogy a közúton haladna a kerékpárút az autók között.

A Margit hídon most így áll a közúti biciklis sáv, ahol egyébként szabályosan lehetne kerékpárral közlekedni, de nem csodálom, hogy a többség nem meri megpróbálni:

Lekopott a festés, alig látszik, ráadásul a sáv sincsen felfestve, prizmákkal leválasztva, hogy olyan finomságokról ne is beszéljek, amivel pl. Bécsben találkozhat az ember: az autósok figyelmét külön felhívják arra, hogy olyan útszakaszon, ahol nem fér el egymás mellett autó és biciklis, ott a biciklisnek (a gyengébbnek) van elsőbbsége.

Szóval lenne miért kaparni, csak akkor nehéz, ha a kerékpáros sem vigyáz a gyengébbre, és lustaságból a járdán sem képes leszállni a járműről.

***

A hozzátartózok szemtanúk jelentkézést várják ezen az emailcímen.