Magyarország külképviseleteinek vezetői minden nyáron tartanak egy értekezletet a Külügyminisztériumban. Ezeken Orbán Viktor rendszeresen előadást tart, ahol ugyan olyan ívű világmagyarázatok, mint Tusnádfürdőn, nem szoktak előfordulni, azt viszont általában megkísérli elmagyarázni a nagykövetenek és egyéb diplomatáknak, hogyan szálljanak szembe a magyar kormány intézkedéseinak kritikusaival a világban.

Idén a külképviselőkre ez különösen ráfér. Mivel a világ nagy részén jellemzően kevésbé követik Orbán meglehetős rugalmassággal változó magyarázatait, és annál többet olvasnak Washington Postot, New York Timest, és hasonlókat, könnyen alakulhatnak ki olyan helyzetek, amikor Magyarország diplomatáinak el kell magyarázniuk, mi a helyzet.

Orbán előadása szerint szerint ilyenkor a következő érveket kell elővenni.

1. Mindenekelőtt: a gazdaság

A magyar gazdaság helyzetének jobbra fordulása érthető módon az első számú kártya ilyen helyzetben. Orbán szerint a számok mostantól magukról beszélnek, „így nem az a dolgunk, hogy megvédjük ezt a teljesítményt, hanem, hogy bemutassuk a módszereinket”. Ez Orbán szerint arra az esetre is vonatkozik, ha külföldön a szokatlan módszereiunkről érdeklődnének - akkor is „mutassuk be, ez miért lehetőség, nem pedig veszély”.

2. Pápábbak vagyunk a pápánál

Ezt szó szerint így mondta, mert szerinte mi vagyunk az egyetlen ország az EU-ban, amit „töviről hegyire átvilágítottak”, megvizsgálták alkotmányunkat és politikai rendszerünket, ezek után már semmibe sem lehet belekötni. Sőt, még kettős mércét is alkalmaztak velünk szemben, mert olyasmit is elvárnak, amit mástól nem. Ezek után ebben az ügyben nincs magyarázkodnivalónk.

3. Nem elvek, hanem a magyar érdek mentén politizálunk

Nem követjük azt a külpolitikát, ami mindig az értékek kérdését állítja középpontba a szövetségi rendszeren kívül, mondta Orbán. Az ideológiai alapú politikát szerinte az okos országok találták ki a félnótásoknak. Mi nem azt nézzük, más országokban milyen a demokrácia helyezte, vagy a politikai berendezkedés, hanem azt, hogy a kölcsönös kapcsolatokból Magyarországnak milyen előnye származhat. Ettől függetlenül azért a nyugathoz való kötődésünk Orbán szerint nem kérdés.

4. És nem leszünk Oroszország, csak jóban vagyunk velük

Egyrészt az orosz modell Orbán szerint már csak azért sem lehet bevezetni, mert „itt nem tízmillió orosz él, hanem tízmillió rebellis magyar”. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne legyünk jóban velük. Ezt teszik mások is.

„Az Egyesült Államok államadósságát Kínával finanszíroztatja, egy norvég alap orosz segítséggel végzi a kőolaj-kitermelést, ezek után miért okoz nekünk fejfájást Paks politikai értelemben?”

- mondta. Ráadásul, míg a baltiak és a lengyelek Oroszországra csak biztonságpolitikai kérdésként tudnak tekinteni, nekünk ez legyen inkább gazdasági kérdés.

Nagyjából ezekkel kell érvelni tehát Orbán szerint a külképviselőknek, akiknek most „az aprómunka ideje jött el”, és minden nap reggeltől estig azon kell dolgozniuk, hogy munkahelyeket teremtsenek Magyarországon és gazdasági kapcsolatokat építsenek.

És nyitott egy olyan frontot is, amiben eddig ilyen határozottan ritkán fogalmazott: azt mondta, kőkemény menekültellenes politikát tervez. Amikor ugyanis megjelennek a menekültek azzal a táblával, hogy This is not a crime, azzal nem mondanak igazat, mert az illegális határátlépés igenis bűn. Ez viszont nem szívtelenség, szerinte erkölcsi érvek szólnak az illiberális bevándorláspolitka ellen. A bevándorlókból ugyanis Orbán szerint "nem az akadémia tagjai lesznek", hanem jellemzően olyan munkákat végeznek el, amikre a helyiek nem hajlandóak. Közben viszont van egy saját közösségünk, a cigányság, akik szintén nem jutnak képzéshez és munkához, így ezeket a lehetőségeket szerinte inkább nekik kellene biztosítani.