Ami tegnap Gdansk volt, az ma Donyeck lehet.

Ez a felütése lengyel éretelmiségiek kiáltványának, ami szeptember elsején, a második világháború kitörésének hetvenötödik évfordulóján jelent meg egyszerre számos nyugati lapban az Economisttól a Die Welten át a Le Mondig. A szöveg apropója viszont nem a visszaemlékezés, hanem a párhuzam az akkori helyzet és Putyin terjeszkedése között - vagyis hasonló szándékkal íródott, mint Anne Applebaum a napokban idézett cikke. Figyelemfelketés céljából.

A levél felidézi, hogy Nyugat-Európa sem akart beavatkozni 1939-ben, amikor a nácik Lengyelországot támadták meg. Miért haljunk meg Gdanskért, ez volt akkor a mondás, és ez a politika vezetett ahhoz, hogy Hitler Ausztriát, a Szudétavidéket, és Csehszlovákiát is különösebb következmények nélkül el tudta foglalni. De még akkor sem észleltek igazán a szövetségesek, amikor Hitler már ennél is nyugatabbra járt, csak akkor, amikor már Londont bombázta.

Európa soha többé nem lehet ilyen önző, és ilyen rövidlátó az agresszióval szemben

- áll a levében. Pedig a helyzet a szerzők szerint hasonló, Putyin úgy terjeszkedik Ukrajna területén, hogy annak egyelőre semmi igazán komoly következménye nincs.

Különbség azért van a szerzők szerint az akkori, és a mostani helyzet között. Míg 1939-ben a Nyugat Hitler “emberi arcában” hitt, a mostani agresszor az érdekein keresztül fogja meg a Nyugatot. Utóbbival kapcsolatban külön meg is szólítják Franciaországot - szerintük amit most csinálnak, az még rosszabb is, mint amit 1939-ben, mert akkor csak passzívak voltak, de most már hadihajókat adnának el Oroszországnak.

De írnak Németországnak is, ami szerintük egyre inkább függ az orosz gáztól, és aminek gazdaságában az orosz cégek egyre inkább meghatározó szereplők. Az EU-nak pedig azt üzenik: miközben évekig abban a hitben tartották Ukrajnát, hogy soha nem tudnak majd csatlakozni, ukránok voltak az elsők, akik EU-zászlóval a kezükben haltak meg a forradalom alatt. Ha az EU most nem lesz velük szolidáris, a francia forrdalom eszméit árulják el.

A szerzők szerint Ukrajnának sürgősen segítségre van szüksége. Gazdasága ki van véreztetve, miközben Kelet-Ukrajnában és a Krímen százezrek szorulnak humanitárius segítségre. Ukrajnának pedig joga van megvédeni magát, és területét - írják.

Egy dolog biztos - aki a mostani helyzetre úgy gondol, mint a megszokott ügymenet folytatására, az szemet sokezer ukrán és orosz halála felett, több százezer menekült és újabb országok megtámadásának lehetősége felett, írják a szerzők. Ami tegnap Gdansk volt, az ma Donyeck:

nem engedhetjük, hogy Európának megint évtizedekg egy nyílt, vérző sebbel kelljen élnie, zárul a levél.

Az aláírók: Władysław Bartoszewski, Jacek Dehnel, Inga Iwasiów, Ignacy Karpowicz, Wojciech Kuczok, Dorota Masłowska, Zbigniew Mentzel, Tomasz Różycki, Janusz Rudnicki, Piotr Sommer, Andrzej Stasiuk, Ziemowit Szczerek, Olga Tokarczuk, Eugeniusz Tkaczyszyn-Dycki, Magdalena Tulli, Agata Tuszyńska, Szczepan Twardoch, Andrzej Wajda, Kazimierz Wóycicki, Krystyna Zachwatowicz.