• Folytatódnak Hongkongban a tüntetések. A diákok a főminiszter távozását követelik, különben kormányzati épületeket fognak megszállni.
• Kína szerint ez nem jó ötlet.
• A tiltakozások azután törtek ki, hogy Kína nem egyezett bele, hogy a következő hongkongi választás szabad legyen, amin bárki indulhat.
• Denise Y. Ho, a hongkongi egyetem kínai karának tanára levelet írt a tüntető diákoknak. Ezt a Foreign Policy publikálta.

Miután az elmúlt három hét diákmegmozdulásai csendesen zajlottak az egyetemen, Denise Y. Ho komolyan meglepődött, amikor hétfő délután megérkezett a kampuszra. A tűző nyári nap alatt tizenháromezer diák gyűlt össze, bojkottra felhívó táblákkal kezükben.

Mielőtt vonulni kezdtek volna, Alex Chow és Lester Shum, az egyik hongkongi diákszövetség vezetői beszéltek arról, hogy az ott összegyűltek jelentik a város jövőjét, és hogy a jelek szerint a társadalom végre ráeszmélt arra, hogy a saját maguk uraivá kell válniuk. Shum arról beszélt, hogy Hongkong jelenleg gyarmat, amit mágnások és távolból a kínai Kommunista Párt irányít. De ezt a hatalmat most vissza fogják venni.

A vezetők beszédei után Ho beszámolója szerint több fiatal is a tömeg elé állt, és elmesélték, ők miért csatlakoztak a tiltakozásokhoz. Volt, aki szociális munkát tanul, és a városban tapasztalt szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségek láttán érezte úgy, hogy tennie kell a társadalmi igazságosságért.

Hót lenyűgözte az is, ahogy a diákok képesek voltak tanítani egymást, ahogy a vonulások után foglalkozásokat szerveztek, és ahogy képesek voltak szervezetten megszállni egy hétre a kormányzati negyed közelében fekvő parkot. A professzor is elment egy ilyen spontán tanítási eseményre, hogy ott tartson egy előadást. Beszéde közben folyamatosan fontos megjegyzéseket tettek, az előadás végén pedig kisebb csoportokban beszéltek a cselekvésről, a polgári engedetlenségről és a tiltakozás mibenlétéről, és hogy a bojkott hogyan segített nekik megérteni mélyebben a társadalmat.

"Melyik tanár nem telne el örömmel, ha látná, hogy a diákjai ennyire önállóan, és ekkora szenvedéllyel sajátítják el a tananyagot?"

- kérdezi Ho, aki azzal folytatja:

"Ha mi meg is könnyeztük ezt a pillanatot, az csak azért van, mert megláttuk, hogy többet nincs szükségetek ránk, hogy képesek vagytok magatoktól tanulni és cselekedni."

Ugyanakkor a boldogságába félelem is vegyült.

Ahogy egy régi diákját nézte a színpadon, ahogy arról beszélt, hogy Kínát térdre kell kényszeríteni, Ho elmondása szerint félelem költözött a szívébe. Abban a pillanatban nagyon öregnek érezte magát.

"Féltelek titeket. Az a legkevesebb, hogy letartóztatnak vagy megsérültök. Sokkal jobban félek attól, hogy mi történik, hogy ha az a világ, amit most teremteni szeretnétek, nem jön el."

- írja Ho nyílt levelében.

"Azt kívánom, bárcsak lehetne másképp, és talán a mostani közfelháborodás és támogatás a vasárnapi erőszak után elvezet minket ehhez: egy demokratikusabb és egyenlőbb Hongkonghoz. De félek, amikor látom a közönyt, amikor a metrókban lévő kijelzőkön megbilincselt diákokat mutatnak, akiket polgári ellenállásért tartóztattak le, és mindennek semmiféle hatása nincs, senki nem néz fel a mobiltelefonjából."

Hasonló esetek felidézése után írja azt az amerikai állampolgár Ho, hogy fél, a fiatalok elveszíthetik a hitüket.

Számára az jelenti a reményt, hogy látja, a diákok remélnek. Hogy ki akarják nyitni mindenki szemét, tanítani magukat és egymást.

"Azt írtátok, hogy a bojkott majd ahhoz vezethet, hogy osztálytársaitok kitörhessenek a hagyományos módszerű tanulás keretei közül, és majd értékelhetik a politikai tudatosságot, és első kézből tanulhatjátok meg, mit jelent szemtől szemben állni a politikai hatalom erőszakjával."

És ez mind igazzá is válhat a tanár szerint, hiszen Hongkong utcáit ellepték a rohamrendőrök, könnygázzal felszerelve.

"Remélem, hogy jobban meg fogjátok ismerni Hongkongot, akkor is, ha közben felfedi majd számos sötét oldalát."

"A félelmeim azon alapulnak, hogy túl fiatalnak látlak titeket, a reményeim pedig azon, hogy képesek lesztek kiállni magatokért. Az elmúlt pár hétben sokat tanulhattam tőletek, és már tudom, hogy nem vagytok naivak. Remélem, hogy végig fogjátok gondolni, mit tehettek Hongkongért, és ez a tapasztalat élettel telíti majd meg azt, ahogy tanulmányaitokat és jövőtöket keresitek. Nem mindannyitokból kell, hogy aktivista legyen, de remélem, hogy mind aktívak lesztek,

hogy a láng, amit ma hordoztok, be fogja világítani az utatokat."

- zárta levelét Ho.

Felső kép: PHILIPPE LOPEZ / AFP