Most, hogy teljesen összeomlott a kőolaj árfolyama, szinte biztos, hogy Oroszországban beüt a recesszió. Már eddig is ennek a határán billegtek a korábbi áresés és a szankciók miatt, szóval ez nem feltétlenül újdonság. Ami új, az az, hogy ha minden így megy tovább, akkor

a folyamatok könnyen kezelhetetlenné válhatnak, és egy hagyományos fizetési mérleg válság is kialakulhat.

Az orosz GDP elég szorosan mozog együtt a kőolajjal, mivel Oroszország gazdaságának egyetlen versenyképes ágazata a nyersanyagtermelés. Amiben egyébként gyakorlatilag semennyi hozzáadott érték nincs, ezért a gazdaság lendülete mindig épp a fő nyersanyag világpiaci árától függ. Az orosz gazdaság éves bővülése (piros vonal) és kőolaj árának éves változása (fekete) így alakult az utóbbi években:

(Oroszország kőolajexportját nem a Brentben vagy a WTI-ben, hanem Uráliban számolják, de ennek árfolyama nagyon szorosan együtt mozog a Brenttel.)

Miután nem sikerült kikönyörgni az öbölbeli olajmonarchiáktól, hogy csökkentsék az olajtermelésüket (ezzel is megállítva az olajár zuhanását), most igazi pánik van. Borulni fog a költségvetés, ahol a bevételek fele gázból és olajból ered.

Elég ránézni a rubel grafikonjára, ami mutatja, rohamosan értéktelenedik el az orosz fizetőeszköz, nagyjából az olaj árzuhanásával párhuzamosan. (A dollár/rubel itt fordított tengelyen van.)

Ez egyébként enyhíti a sokkot, ami az olajárcsökkenés miatt Oroszországot éri, az ország helyzetét mégis sok szempontból rontja. Soha nem is adtak még ilyen sok rubelt egy dollárért:

Az orosz devizatartalék apadása se akar megállni. Oroszország a jó években a kőolaj, földgáz és egyéb nyersanyag-bevételeiből hatalmas mennyiségű tartalékot hozott össze. A csúcson közel 500 milliárd dollár volt a devizatartalék, ami mostanra mindössze 370 milliárd dollárra apadt. Most ugyanis mindenki, a nyugat vállalatok mellett az orosz oligarchák is inkább kiviszik a pénzüket a szenvedő orosz gazdaságból. És közben a külkereskedelem többlete is eltűnőben van a zuhanó olaj- és gázárak miatt. (Ráadásul a hivatalos devizatartalék-számokat eleve csúnyán kozmetikázzák, valójában csak egy töredéke igazi, használható pénztartalék.)

Így változott a hivatalos devizatartalék havonta az utóbbi hónapokban; amióta megindult az ukrajnai feszültségek miatt a kimenekítés, gyakorlatilag folyamatosan csökken a mérete:

A tőkekimenekítés megállítására eddig semmi nem volt elég. Az orosz jegybank dollár tízmilliárdokat szórt el, és többször egymás után is pánikszerűen kamatot emelt, hogy megállítsa a rubel zuhanását, és lassítsa a tőke kiszívódását, mindhiába.

Nem csoda: most már mindenki látja, hogy egyszerűen iszonyatosan gyengék a gazdaság alapjai.

Most tehát ott tart Oroszország, hogy már a kormány se számít növekedésre, sem idén, se jövőre. Az infláció viszont egyre nagyobb. A szankciók és a gyenge rubel miatt áruhiány is van, például a boltokban nem lehet kapni hajdinakását (ami az alapvető köret az orosz konyhában). A cégek beruházásai pedig elmaradnak.

Olyan, korábban megingathatatlannak tűnő cégek állami kérnek segítséget a költségvetésből, mint a tavaly még 55 milliárd dollárért terjeszkedő, ezért eladósodott Rosznyeft, vagy az állami bankok, a VTB és a Szperbank. Ezek a cégek már el vannak zárva a nemzetközi tőkepiacoktól, ezért alig tudják tovább finanszírozni magukat. Van, aki csak a terjeszkedését állítja le, mások viszont tarthatatlan pénzügyi helyzetbe sodródtak.

Ebben a helyzetben hirtelen egy sor eddigi nagy orosz projekt megvalósulása sokkal kevésbé tűnik valószínűnek. 70 dollár alatti olajárak mellett a Déli Áramlat megvalósulása rögtön megkérdőjeleződik, és talán a kelet-ukrajnai helyzettel kapcsolatos katonai kiadásokat is jobban meg fogják fontolni. Ha ilyen ütemben romlik Oroszország pénzügyi helyzete, akkor talán már a Paks-II finanszírozása körül is lesznek kérdőjelek.

Oroszország számára azért is fontos az erő látszata, hogy az európai országokkal folytatott gázártárgyalásokon, és a még nem létező, de hosszú távon fontossá váló kínai gázvezetékről folyó egyezkedésén jó pozícióból tudjon a magasabb árak mellett érvelni. A pénzügyi gyengeség tehát csak gerjeszti az energiadiplomáciai kiszolgáltatottságot.

Otthon még népszerű Putyin rezsimje, ebből a szempontból nem volt teljesen fölösleges az imperialista hangulatkeltés, és egyelőre a jóléti helyzet romlása sem okozott indulatokat. Vannak, akik szerint éppen azért kezdett bele a Kreml a nagyhatalmi keménykedésbe, hogy ezzel elterelje a figyelmet arról, hogy a jóléti transzfereket nem tudja tovább növelni.

A szankciókkal és a kőolajár zuhanásával viszont most már érezhetően nem tudnak mit kezdeni Putyinék. Ha egy 1998-as IMF-csomaghoz hasonlóra nem is kell feltétlenül számítani, de arra mindenképp, hogy a finanszírozhatatlanná váló nagyhatalmi nyomulásból vissza fognak venni.

De van még egy fontos csavar a történetben.

A kőolaj világpiaci ára az egyik legfontosabb kiegyenlítő szelepként működik a világgazdaságban. Az olajár részben éppen azért zuhan, mert a kereslet nem elég erős, amihez egyébként hozzájárulnak a geopolitikai kockázatok, meg az európai-orosz kereskedelem visszaesése is. Ha Putyinék összeszednék magukat, és az orosz gazdaságot mégse nulláznák le, akkor valószínűleg optimistább lenne a világpiaci hangulat is, ami önmagában emelné az olajárakat is.