Talán emlékeznek még arra a kiváló pályázatra, amivel 1,3 milliárd forint közpénzt nyert amerikai lobbizásra a Századvég vezette konzorcium a Miniszterelnökségtől. Arra, amiben egy oldal volt a kézzelfogható, szakmai vállalás, és aminek elnyerése után nem sokkal az alapítvány elnöke, Lánczi András így bizonygatta, hogy valódi eredményeket ér el csapata:

"Állítom, a Századvég ugyanolyan sikeres a saját területén, mint a Prezi az informatikában."

Kedden este a Centál Kávéházban rövid időre be lehetett pillantani a kormány agytrösztjének működésébe. Abba, hogyan lehet okosan képviselni mindenféle magyar álláspontokat az amerikaiak felé. A Common Sense Society (CSS) nevű amerikai-magyar szervezet hívta meg beszélgetni Lánczit és André Goodfriend amerikai ügyvivőt a liberalizmus helyéről a magyar (és az amerikai) társadalomban.

A közönségben vegyesen voltak külföldiek és magyarok, köztük sok itt tanuló diák. Olyanok, akik feltehetően nem utasítják el élből a magyar kormány politikáját, akik akár őszintén kíváncsiak lehetnek rá, hogy mit gondol a világ fontos ügyeiről a magyar jobboldal. És akikből évek múlva majd fontos külföldi szövetséges lehet.

Szóval itt aztán lehetett volna mit lobbizni.

A beszélgetés angolul zajlott, ami egyáltalán nem érdektelen. Eszmetörténetről, politikai filozófiáról érdemben vitatkozni valószínűleg az emberek 99 százaléka anyanyelvén sem tud, nemhogy egy idegen nyelven. Lánczi valószínűleg jól tud angolul, de egy ilyen beszélgetéshez, ahol kell, hogy minden szó a helyén legyen, ahol az embernek nagyon pontosan kell tudnia elmondani, hogy mire gondol, szóval ehhez nem tudott eléggé. Ez valószínűleg őt is zavarta, többször egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen lehetett követni, hogy pontosan mit akar mondani.

"Toleration or moderation"

- ismételgette Lánczi, mintha "tolerancia" és "mértékletesség" egymással ellentétes dolog volna, vagy az egyik szükségszerűen kizárná a másikat.

Aztán kiderült, hogy a párizsi támadásokról lesz szó.

(Igyekszem a lehető legpontosabban visszafordítani magyarra, amit Lánczi angolul elmondott.)

"Amit az ősök javasoltak, az a mértékletesség. Nem a tolerancia, hanem a mértékletesség. Ha megnézzük mi történt 2 hete Franciaországban, akkor meg tudjuk ítélni a különbséget. Az ősök a mértékletességet javasolták, a modernek a toleranciát. De toleranciával más lesz a vége. Ha az ember mértékletes saját magával, akkor bizonyos dolgokat nem tesz meg. Ha tolerálsz valakit, az azt jelenti, hogy bárki megtehet bármit, amit akar, aztán jönnek a következmények. Az én kérdésem, hogy melyik a jobb?"

Azon túl, hogy itt az állítások egy része tényszerűen nem igaz, az sem valószínű, hogy ezzel a szöveggel be lehetne vágódni az amerikaiaknál. Nem gondolom, hogy a lobbizás, vagy akár egy ilyen beszélgetés miatt mást kellene mondania Lánczinak, mint amit amúgy gondol, de azt igen, hogy koncepciózus egyszerűsítések helyett nem árt pontosan fogalmazni, és főleg nem hülyének nézni a hallgatóságát.

Lánczi bizonyos szempontból ugyanazt a tracket próbálta erőltetni, mint Szijjártó Péter külügyminiszter, miszerint a mostani amerikai-magyar konfliktus alapja a Fidesz új alkotmánya. Az asztalnál ülő Goodfriend ügyvivő ugyan erről egy szót sem szólt, és az sem világos, hogy a 2011-ben elfogadott alaptörvény miért 2014 vége felé kezdett el látványos balhékat kirobbantani, de Lánczi többször előhozta a dolgot.

"Minden ember egyenlő, de..."

Innen már lehetett tudni, hogy izgalmas rész jön. A kérdés, hogy házasság csak egy férfi és egy nő köteléke lehet-e.

"Igen, minden ember egyenlő, de vannak sajátos helyzetek. A házasság egy megörökölt intézmény, ami a természeti törvényekkel van összefüggésben. A család [intézménye] nem modern, már régóta velünk van, bár nem állítom, hogy egyáltalán nem változott. A házasság egészen a kezdetektől velünk van. Most az, hogy egyenlőek vagyunk, az azt jelenti, hogy én indulhatok az olimpián 100 méteres síkfutásban a nemzeti csapatban? Az egyenlőség elvét tekintve miért nem? Miért csak annak a másik embernek van joga indulni, nekem miért nincs? Nem tudom ez segít-e megvilágítani, hogy mit gondolok a családról."

Jaj.

Volt egy nehezebben érthető, de hasonlóan erős eszmefuttatás a nemek közötti egyenlőségről, amiből az derült ki, hogy Lánczi szerint aggasztó, hogy egyre több társadalmi csoport számára kell egyre több jogot biztosítani. Itt a férfi-nő ügyekkel a szép-csúnya és a kövér-sovány ellentéteket sikerült párhuzamba állítania a Századvég elnökének.

Egyébként Lánczi mentségére el kell mondani, hogy ezeket nemi kérdéseket nemcsak ő, hanem a házigazda CSS vezetője, Marion Smith is erőltette. Ebből is kiderült, hogy ő biztosan a konzervatívokhoz sorolható az amerikai politikában. Meg abból, ahogy kimondta, az "Obamacare" szót, meg abból, hogy a konzervatív Heritage Foundation munkatársa volt.

És innen egy pillanatra felvillant, hogy továbbra is milyen drámai félreértésben vannak Láncziék az amerikai-magyar viszonnyal kapcsolatban.

Továbbra is az a téves vélekedés, hogy az Egyesült Államok baloldali, demokrata vezetése most pártpolitikai okokból szenyózik a Fidesszel, de a jobboldali republikánusok barátságosabbak lesznek, amikor ők kerülnek majd hatalomra. Már az előtt lehetett tudni, hogy ez hülyeség, hogy a külpolitikai ügyekben egyik legbefolyásosabb republikánus politikus, John McCain december elején konkrétan neofasiszta diktátornak nevezet Orbán Viktor miniszterelnököt.

Van, akinek ez sem szegte kedvét.

A kedd este látható volt, hogy kb. a beszélgetést szervező Marion Smith-re gondolnak a Századvégnél, amikor a magyar kormány amerikai jobboldali szövetségesei jelennek meg a lelki szemeik előtt. Továbbra sem néznek szembe azzal, hogy az Egyesült Államok meghatározó politikai szereplői akkor sem fogadnák el a magyar vezetéstől, hogy NATO tagként Putyinékkal barátkozik, ha a homoszexuálisok jogaival kapcsolatban egyébként 100 százalékig egyetértenének. Ahogy egyébként az orosz vonalat Smith is sérelmezte már a bevezetőjében.

Az már csak a hab a tortán, hogy a nemi-házassági kérdésekben is pont ezekben az években fordul nagyot Amerika, nyitnak a republikánusok is, mert változik a társadalom. Persze nincs arról szó, hogy ez kint egy lefutott kör volna, vagy ne osztaná meg az ügy a politikát, de az irány elég egyértelmű. Szóval magyar lobbistaként 2015-ben arra kezdeni építkezni, hogy

legyünk együtt homofóbok,

nem biztos, hogy a legjobb Amerika-stratégia.

Az is bájos volt, ahogy Lánczi Goodfriend mellett ülve előadta: nagyon meglepte őket, hogy így megerősödtek az Amerikai-ellenes hangok Magyarországon az utóbbi időben. Mintha az egyik ilyen hang nem pont a Századvég stratégiai igazgatójáé lenne, vagy mintha Lánczi ne látná át, hogy ha a miniszterelnök gyávázza egy ország hivatalos képviselőjét a Parlamentben, és osztja Amerikát a rádióban, annak mindenféle következményei lehetnek a közgondolkodásban is.

Andre Goodfriend egyébként végig kerülte a konfliktust a beszélgetés alatt, nagyjából ugyanazokat mondta, amiket ilyen helyzetben szokott: vannak alapvető emberi jogok, közös értékeink, azok megvalósulásáról érdemes beszélni, ez nem jelenti, hogy Amerika rá akarná kényszeríteni az értékrendjét másokra. Az egész este struktúrája olyan volt, hogy a meghívott előadók inkább egymás mellett, mint egymással vitatkoztak, nem lehetett direktben reflektálni arra, amit a másik mondott.

Miközben Lánczi hosszan beszélt, az amerikai ügyvivő gyakran zavartan pislogott. Néha valószínűleg azért, mert nem értette kristály tisztán, hogy mit akar mondani a Századvég vezetője. Néha meg azért, mert igen.

UPDATE:

Nem tartottam be a Chatham House szabályt

Nemrég hívtak a CSS-től, hogy le kell szedni a cikket, mert nem tartottam be a Chatham House szabályt. Ennek az a lényege, hogy a vita nyilvános ugyan, de a résztvevőit nem lett volna szabad név szerint idézni. Sajnos mostanáig nem ismertem ezt a szabályt, így hiába említették az elején, hogy "a beszélgetésre a Chatham House szabály vonatkozik" nem tartottam be, mert nem tudtam, hogy mit jelent. Ezért a szervezőktől elnézést kérek.

Cikket viszont általában nem veszünk le a 444-ről, és ezt sem fogjuk, ha csak bíróság nem kötelez rá. Képtelenség lett volna úgy írni erről, az egyébként nyilvános, előre meghirdetett beszélgetésről, amire ~100 ember ment el, és amin tudható volt, hogy Andre Goodfriend és Lánczi András vesz részt, hogy ne legyen teljesen egyértelmű, hogy melyikük mond mit. Akkor is teljesen világos, hogy Lánczi vagy Goodfriend szerint van összefüggés a melegházasság és olimpiai síkfutás joga között, ha nincsenek nevek. Ez nem egy minisztériumi háttérbeszélgetés volt, annak meghirdetve, hanem egy nyilvános vita.

Ennél is fontosabb, hogy mások mellett Lánczi alapítványa, a Századvég képviseli nem kevés közpénzből a magyar állam érdekeit Amerikában, a cikk elején említett 1,3 milliárd forintos lobbimegbízás szerződését személyesen ő írta alá konzorciumvezetőként. Ezért erős közérdek fűződik hozzá, hogy nyilvános legyen, ő hogyan képviseli a magyar álláspontot az amerikaiak előtt, így az is, hogy miket mondott kedden este a goodfriendes beszélgetésen. Ebben az értelemben Chatam House-nál erősebb szabályokat is hajlandó lennék megszegni, ha segítségükkel pontosan bemutatható lenne, hogyan gondolkodnak a kormány megbízottjai magyar-amerikai viszonylatban.