A közmunka csapdába zár, és újraépíti a feudalizmust
2014 november 04., 07:17
Tévésorozatbeli közmunkaprogramon háborog az amerikai sajtó
- Figyelmeztetés: Ez az írás ugyan csak a House of Cards harmadik szezonjának egyetlen apró történetszálára koncentrál, de még így is spoilereket tartalmazhat. A főbb eseményeket meg fordulatokat semmiképp nem fogjuk lelőni, de aki nagyon érzékeny a spoilerekre, az óvatosan olvasson tovább.
Február 27-én mutatta be a Netflix a House of Cards című sorozatának harmadik szezonját. Ebben a Kevin Spacey alakította kvázi-szociopata, hatalommániás Francis Underwood már az Egyesült Államok elnöke, akinek egyszerre kell megküzdenie zuhanó népszerűségével és a közelgő elnökválasztás rémével. Bár a sorozat 13 epizódja elsősorban külpolitikai kérdésekre (felbukkan benne egy Putyin-utánzat is) és az elnök és felesége kapcsolatára koncentrál, hangsúlyos szerep jut annak a politikai programcsomagnak is, melynek segítségével Underwood növelni szeretné népszerűségét a választók között.
Ez pedig az America Works (AmWorks) névre keresztelt foglalkoztatáspolitikai program, aminek célja több millió új munkahely megteremtése és a munkanélküliség felszámolása, mindezt a szociális juttatások megvágásának árán.
A sorozat idején, egy fiktív 2015-ös Amerikában a munkanélküliség 10 százalék körül mozog (ezt az egyszer még a sorozat kedvéért a Daily Show asztala mögé visszaülő Stephen Colbert árulja el), ennek lefaragása tűnik a legfontosabb belpolitikai feladat. Ebből nő ki az Underwood-féle közmunkaprogram.
Ami az egészben a legizgalmasabb, hogy az amerikai sajtó (nem a filmbeli, hanem a valódi!) mekkora felháborodással fogadott egy sorozatbeli közpolitikai javaslatot. Ráadásul egy olyan sorozatról van szó, ami eddig sem a hiperrealizmusáról volt ismert.
Az amerikai lapok viszont beleálltak a dologba: sorra szólaltattak meg közgazdászokat és jelentettek meg elemzéseket arról, hogy miért akkora hatalmas hülyeség Francis Underwood munkahelyteremtő, részben közmunkára épülő programja. Amit Underwood következetesen a New Deal jelentőségéhez hasonlított. Mindezt annak ellenére, hogy a sorozat készítőinek nem lehetett célja, hogy nagyon alaposan bemutassák az AmWorks részleteit.
Szocialista rémálom
Ami kiderül az AmWorks alapjairól, azt a Washington Post szedte pontokba:
- A munkanélkülieknek regisztrálniuk kell a kormánynál, hogy munkát kapjanak.
- A kormány új munkahelyeket teremt: közintézményekben, például karbantartói vagy köztisztasági feladatokkal, de lesz munkahelyteremtés a védelmi szektorban is.
- De egyben beszállnak a magánszektorba is: minden munkaadó, aki felvesz egy AmWorks-programból érkező jelentkezőt, 45 ezer dollárt kap az államtól bérköltségre.
- A költségek a szociális kiadások megnyirbálásából jönnek, egész pontosan a nyugdíjak (Social security) és az idősek (Medicare) valamint a szegényebbek egészségügyi támogatásának (Medicaid) csökkentése révén.
- A program várható költsége 500 milliárd dollár.
- És tízmillió új munkahelyet remélnek ettől.
A Washington Post megkérdezte az American Enterprise Institute kutatóját, Stan Veugert, hogy az ismert részletek alapján hogyan működhetne az AmWorks a valóságban. Szerinte meglehetősen rosszul.
„Jellemzően szocialista országok szoktak hasonlót tenni”
- mondta. A sorozatbeli foglalkoztatáspolitika, olyan, mintha az egekbe emelnénk a minimálbért. Azaz az infláció teljes elszabadulásához vezethetne.
De a segélyezési rendszer drasztikus megvágása sem tűnik életszerű forgatókönyvnek. A nagyszerű Monkey Cage blogon ír csodálkozik azon Seth Masket, hogyan lehet ennyire elhibázott politikai elképzelést bemutatni egy tévésorozatban: „Talán ez egy vígjáték. Vagy egy gonosz politológus írja, aki nagyon pontosan ismeri, hogyan működik az amerikai politikai rendszer, de nagyon hatásosan trollkodik a többi politológuson. Vagy csak egy tunya adaptációja a brit politikának...”
A képtelenségeket felsorolva aztán arról ír:
az emberek sosem tűrnék, hogy elvegyék a társadalombiztosításukat vagy a nyugdíjukat.
Az underwoodi program egyik központi eleme az Egyesült Államokban relatíve jól működő, és épp ezért tabuként kezelt szociális transzferek megkurtítása. Ez pedig minden elemző szerint meglehetősen népszerűtlen lépés lenne. Egy ilyen program sosem mehetne át a Demokrata Párton, főleg nem olyan könnyedén, ahogy Underwood ezt lenyelette velük.
A segélyezési rendszer megvágásának módja miatt háborgott Jeb Lund a Guardianben is. (Még egyszer: egy sorozat forgatókönyvében felbukkanó foglalkoztatási programról van szó.) Szerinte a harmadik évadot még az eddigieknél is nehezebb komolyan venni, és ennek egyik oka épp az AmWorks. A tízmillió új munkahely megteremtését célzó program bevezetésével párhuzamosan pedig Lund szerint Underwood szétverné az addigi rendszert:
„Még mielőtt eszedbe jutna, hogy Underwood állítólag demokrata, ennek az egésznek minden eleme őrültség”
– írja Jeb Lund, aki azzal érvel, hogy a munkanélküliség természetes jelenség, ami a gazdaság állapotának megfelelően alakul, és
sokkal olcsóbb az embereknek segélyt adni, és várni a gazdaság talpra állására, mint hatalmas költségen kamumunkahelyeket fabrikálni nekik.
Meg hogy a hadiipari költések megnövelése munkahelyteremtésként elhibázott lépés, mivel ez a szektor olyan terméket állít elő, ami nehezen forgatható vissza a gazdaságba. És hogy a Medicaid és Medicare kivéreztetése csak akkor értelmezhető, ha az elnök cserébe valami csoda folytán minden olyan fogyatékkal élőt, akit állapota akadályoz a munkában állásban, meggyógyít, illetve ha biztosítani tudná, hogy minden létrehozott munkahely mellé járjon egészségbiztosítás.
A teljes foglalkoztatottság hülyeség
Viszont azt Lund szerint el kell ismerni a sorozat javára, hogy a republikánus többségű Kongresszus itt is ugyanúgy kiakadt, mint ahogy tették ezt Obama 2009-es reformprogramját látva. Underwood a republikánusok ellenállását látva amúgy trükkhöz folyamodott, és elérte, hogy a munkanélküliségre hivatkozva hirdessenek katasztrófahelyzetet, és ezután beindíthatta a programot a rendkívüli helyzetekre félretett Fema-alapból. Hogy ez a valóságban előfordulhatna-e, arról szintén izgalmas vita folyik éppen az amerikai sajtóban, ebbe itt lehet betekinteni. Ebbe amúgy maga a kormányzati szerv is megszólalt, Twitteren üzentek a sorozatbeli elnöknek.
A legrészletesebb kritikát a programról eddig Danielle Kurtzleben írta meg a Voxban. Ő is főleg azzal foglalkozik, amit már említettünk: a munkanélküliséget nem lehet teljesen felszámolni, ez nem lehet racionális politikai cél. A teljes foglalkoztatás ugyanis nem 0 százalékos munkanélküliségi rátát jelent, egy normálisan működő gazdaságnak szüksége van emberekre, akik épp nem dolgoznak, hanem munkahelyek között vannak, megfelelő állást keresnek, épp lakhelyet váltanak.
A hivatalos amerikai (nem a sorozatbeli!) kormányzati álláspont szerint a teljes foglalkoztatás eléréséhez 5,4 százalékra kell csökkenteni a munkanélküliséget. Az amerikai gazdaság amúgy elég jól teljesített az elmúlt években, komoly léptekkel haladnak efelé, jelenleg 5,7 százalék ez az arány.
Szalad az infláció, de hol a jegybankelnök?
Az AmWorks-nek ráadásul egyenes következménye lehetne az infláció elszabadulása. Számos közgazdász egyetért abban, hogy a munkanélküliség egy bizonyos szint alá süllyed, az infláció az egekbe nő. Ezt jelöli a NAIRU-szint. Az emögött álló magyarázati modell meglehetősen egyszerű: csökkenő munkanélküliség hatására a munkaadók egyre kevesebb munkavállaló közül válogathatnak az üres álláshelyekre, a már munkában álló alkalmazottak pedig sokkal jobb alkupozícióba kerülnek, emiatt
a bérek elkezdenek emelkedni, ami miatt megszaladnak az árak, a végén pedig az egészből kialakul egy ár-bér spirál.
Szintén hitelteleníti a történetet Kurtzleben szerint (hahó, egy sorozatról van szó!), hogy egy hasonló potenciálisan infláció-növelő program felbukkanása esetén a Fed-elnöknek már rég hangosan tiltakoznia kéne a Fehér Házban. Ehhez képest a jegybankelnök egyszer sem bukkant fel a sorozatban, még csak utalás szintjén sem.
És akkor még egyszer a segélyek. A társadalombiztosítás, a Medicare és a Medicaid éves kiadása 2013-ban 1,9 ezermilliárd dollár volt. Underwood saját elmondása szerint 500 milliárdot vonna ki ebből, hogy keresztülvigye a munkahelyteremtő programját. Bár a megszorítás részleteiről nem derül ki semmi, de az világos, hogy ez nagyon drasztikus vágás, aminek következménye lehetne akár az is, hogy ahelyett, hogy csökkentik a munkanélküliséget, nyugdíjasokat terelne vissza az álláskeresők közé.
Arról nem is beszélve, ahogy Benjamin Studebaker írja blogján, a nyugdíjak megvágásával olyan emberek is bajba kerülhetnének, akik már képtelenek visszatalálni a munkaerőpiacra. Pedig az Egyesült Államok 65 év feletti lakosságának jelenleg is tíz százaléka él már a szegénységi küszöb alatt, azaz ez egyenesen vezethetne egy humanitárius válsághoz.
Másrészt pedig az AmWorks mögött húzódó munkafogalom borzasztóan XX. századi. Az automatizálás, az internet és a robottechnológia terjedésével folyamatosan nő a termelékenység, tehát növekvő gazdasági teljesítményhez kevesebb munkáskézre van szükség. Ha ehhez nem tud alkalmazkodni a politika, akkor abból hasonlóan képtelen ötletek sülhetnek ki, mint amivel a sorozat előállt.
És hogy mi a tanulság?
Egyrészt hogy Frank Underwood közfoglalkoztatási programja alapvetően hülyeség. Másrészt hogy szerencsés az az ország, ahol egy tévésorozatban felbukkanó közfoglalkoztatási programról ekkora társadalmi vita indul, és ilyen alapos érvekkel mutatják meg annak gyenge pontjait. Míg ismerünk olyan országot is, ahol a magánszektorra sokkal kevésbé támaszkodó, félfeudális közmunkaprogram futhat úgy, hogy annak alapos kritikája sem érdekel senkit a döntéshozók közül.
Erről szóló részletes cikkünket itt lehet elolvasni.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.