• Az orosz hadsereg most megmutathatta, hogy mit tud. Akkorát bombáztak Szíriában kedden, hogy olyat a 80-as évek óta nem látott tőlük a világ.
  
• A francia kormány igyekszik összehozni a Nyugat és Oroszország fegyveres koalícióját.
  
• Az oroszok közben továbbra is bombázzák a Nyugat szíriai szövetségeseit.

A párizsi merényletek katonai a szempontból kapóra jöttek Oroszországnak. Szeptember végén avatkoztak be a szíriai polgárháborúba, és azóta folyamatosan kritizálták őket Nyugatról, hogy valójában nem az Iszlám Állam ellen harcolnak, hanem a szunnita felkelők ellen. Minden arra utalt, hogy Irán és Oroszország összefogtak, hogy megmentsék Bassar el-Aszad elnököt, akinek elmozdítása a Nyugat egyik stratégiai célja ebben a háborúban.

Éppen ezért az orosz beavatkozás tovább mélyítette az ukrán konfliktus miatt egyébként is kiélezett NATO-orosz ellentétet. Ez a háború azért is fontos lehetett Putyinnak, hogy Oroszország nagyhatalmi igényeit érvényesíthesse, és hogy az ország erejéről saját közvéleményét is meggyőzze. 

A szíriai orosz beavatkozás azonban kezdett egyre kényelmetlenebbé válni. Látványos katonai eredmények nem jöttek, és a NATO egyre kritikusabb lett az orosz beavatkozással szemben. Az orosz utasszállító repülőgép elleni egyiptomi merénylet pedig nem tett jót a háború hazai népszerűségének. Nem véletlen, hogy az orosz kormány csak a párizsi merénylet után ismerte el, hogy a 9268-as járatot felrobbantották. 

Párizs után sok minden megváltozott

Péntek 13. óta megváltozott a helyzet: a nyugatiak megengedőbbek lettek az orosz beavatkozással, hiszen az Iszlám Államhoz képest Aszad rezsimjének túlélése egyre elfogadhatóbb forgatókönyvnek látszik. 

Másrészt az oroszok Párizs után átpozicionálták a szerepüket: azzal, hogy elismerték, hogy a repülőgépüket a terroristák robbantották fel, erkölcsi szempontból a franciákéhoz hasonló helyzetbe kerültek.

Ettől a héttől az oroszok számára nem a sebezhetőség szimbóluma a repülőgépük elvesztése, hanem fokozódó háborújuk indoka: ha Franciaország bekeményíthet, akkor nekik se szólhat senki. Nem is szól.

Francia - orosz egymásra találás

Érdekes körülmény, hogy október végén Nicolas Sarkozy, a francia ellenzék vezetője Oroszországban járt, ahol Putyin is fogadta. Sarkozy a 2017-es választáson szeretne újra francia elnök lenni. Oroszországban arról beszélt, hogy a szír rendezésbe sokkal komolyabban be kell vonni az oroszokat, mint azt eddig a Nyugat tette. Ezt akkoriban erősen kifogásolták a francia baloldalon. Hollande elnök pont azon a héten vett részt egy olyan párizsi Szíria-konferencián, amire a szaúdiakat meghívták, de az oroszokat nem.

A párizsi merénylet után Putyin azonnal látványos gesztust tett Franciaország felé. Utasította az orosz hadsereget, hogy kezelje szövetséges erőként a francia flottát és légierőt Szíriában, és azt is ígérte, hogy a franciákkal egyeztetnek majd a hadműveletekről. 

Ez azért is volt érdekes, mert az USA szeptember óta panaszkodik, hogy az oroszok alig egyeztetnek velük, és ez nagyon veszélyes egy olyan helyzetben, amikor mindkét ország gépei bombáznak Szíriában. 

A kedvező francia válasz nem maradt el. Hollande francia elnök ezen a héten már arról beszélt, hogy nagykoalíciót kell kötni az Iszlám Állam ellen, és arra akarja rávenni Obamát és Putyint, hogy működjenek együtt ebben a háborúban.

A francia politikának figyelemre méltó gesztusa, hogy nem kérték, hogy a NATO vágjon vissza az Iszlám Államnak. A NATO alapszerződésének 5. cikkelye alapján bármely tagállam kérheti a közös válaszcsapást, ha támadás éri. Az USA erre a cikkelyre hivatkozva hívta háborúba a szövetségeseit 2001-ben Afganisztán ellen, a WTC elleni terrortámadások után.

Ehelyett a francia kormány az EU-hoz és az ENSZ BT-hez fordult segítségért. Az EU-nak azonban nincs értelmezhető hadserege, eddig csak békefenntartói szerepet vállalt, ez a kérés inkább szimbolikus. Az ENSZ BT-nek pedig tagja Oroszország is. A NATO kihagyása arra utal, hogy a franciák nem akarják megkerülni az oroszokat.

Az eddigieknél sokkal konstruktívabb hangulatot jelzi, hogy Hollande bejelentette, a jövő héten Moszkvába látogat. Komoly nyugati vezető május óta nem járt Moszkvában, akkor Angela Merkel a második világháború európai lezárásának 70. évfordulója alkalmából ment koszorúzni, de a nagy katonai parádét ő is kihagyta. Hollande tavaly decemberben töltött néhány órát Moszkvában, de csak azért, hogy közölje, a szankciók miatt nem szállítják le az oroszoknak a hatalmas hadihajójukat. Hollande jövő heti látogatása az európai szankciós politika alkonyát jelentheti. 

A párizsi merénylet nyomán már a hétvégi G20 találkozón látszott, hogy a nyugatiak nyitottabbak az oroszok felé, mint addig. A 2014-es G20-ról Putyin a tervezettnél korábban hazament, miután mindenki beszólt neki az ukrán háború miatt, és Angela Merkel német kancellárral különösen összeveszett. A mostani G20 hangulata teljesen más volt. Putyinnak senki sem szólt be nyilvánosan, külön tárgyalt Obamával, Cameronnal és Merkellel is, és a hivatalos nyilatkozatok mind a szolidaritásról, összefogásról szóltak. Putyin is tett egy gesztust: az antalyai csúcson bejelentette, hogy hajlandó átütemezni Ukrajna 3 milliárd dolláros tartozását, ami a napokban járt volna le.

Mindent bevetettek

A megváltozó hangulatban kedden az orosz hadsereg bekeményített.

A Kaszpi-tengeren és a Földközi-tengeren lévő hajóikról rakétázni kezdték Szíriát. És a 80-as évek óta először vetették be nagy hatótávolságú bombázóikat. Ez látványos kiterjesztése eddigi hadműveleteiknek. 

A hatalmas orosz bombázók közvetlenül a grúz határ közeléből szálltak fel, és repültek Szíria fölé Iránon és Irakon keresztül. Ez a gesztus azért is érdekes, mert 2008-ban Grúzia ellen vívtak egy gyors háborút, és a grúzok azóta is szeretnének a NATO tagjai lenni. Másrészt az útvonal azért is érdekes, mert az orosz bombázók eddig csak szír területről szálltak fel. Azzal, hogy most már Irak felett is elrepülnek katonai gépeik, tovább bonyolítják a helyzetet, hiszen Irakban az amerikai, a brit, a francia, a holland és a török légierő is végez hadműveteket. Mivel utóbbiak mind a NATO tagjai, ezért ezek egyeztetett csapások. Az oroszok most kedden szóltak előre, hogy jönnek, de arra nincs garancia, hogy mindig szólni fognak. Az orosz hadsereg újabb harci gépeket vezényelt a szíriai bázisukra is.

A keddi, minden korábbinál hevesebb orosz bombázások részben az ISIS-t sújtották. Ám a célpontok nagyobb része nem az ISIS által ellenőrzött területeken voltak. 

A legtöbb csapás Aleppo és Idlib tartományokat érte, ahol Aszad és szövetségesei (iráni önkéntesek, Heszbollah) hetek óta heves harcot vívnak a szunnita felkelőkkel (akik egyébként a Nyugat támogatását élvezik).

(Az orosz légicsapások célpontjait az Institute for the Study of War nevű kutatóintézet térképén lehet például megnézni. Az intézet a szír, az orosz és a nyugati kormányok hivatalos közelményein kívül a szíriai ellenzék beszámolóit is figyeli, és csak a megalapozott, lehetőség szerint fényképekkel és videóval megerősített beszámolókat fogadja el hitelesnek, illetve jelzi, hogy az egyes csapásokról szóló híreket mennyire tekinti megalapozottnak.)

Óvatos üdvözlés

Hivatalosan az amerikai kormány most először szólt pozitívan az oroszok szíriai beavatkozásáról. A Pentagon szóvivője a keddi támadás után azt mondta, hogy „üdvözlünk minden valós orosz igyekezetet, ami a konstruktívabb részvétel irányába mutat” és azt is elismerte, hogy a legújabb orosz csapások célpontjai között volt az Iszlám Állam is. 

Több amerikai politikus – köztük az oroszokkal szemben eddig keményebb szankciókat követelő szenátorok is – most elkezdtek arról beszélni, hogy a második világháborúhoz hasonlóan a közös ellenség legyőzése érdekében félre kell tenni a vitákat Washington és Moszkva között.

Ám az amerikai hadsereg újságjában megszólaló katonai szakértők arról beszélnek, hogy az orosz bombázások új hulláma elsősorban erőfitogtatásként értelmezhető. Szerintük a hadihajókról kilőtt rakétákkal és a nagy bombázókkal képtelenség pontosan célozni, az ilyen támadásoknak sokkal több civil áldozata lehet, mint az eddigi nyugati csapásoknak. E bombázások katonai jelentősége szerintük csekély ahhoz képest, hogy mennyire látványosak. Szerintük az oroszok elsősorban a NATO-nak akarják megmutatni, hogy mire képesek.

A francia hadsereg is lépett

A francia légierő ugyan régóta bombázza az Iszlám Állam állásait, de a pénteki merényletig szinte csak iraki célpontokat támadtak. A franciák több mint 1200 bevetéséből csak 2 érintett szír területeket mostanáig, holott az Iszlám Állam központja itt van.

Vasárnap viszont a franciák tíz bombázóval (és két ezeket támogató géppel) csapást mértek az Iszlám Állam szíriai központjára, Rakkára és környékére, jelezve, hogy kiterjesztik eddigi műveleteiket. Szerdán pedig útnak indították a szír partok felé az egyetlen francia anyahajót, fedélzetén 26 repülővel.

Hogy az oroszokon és a franciákon kívül más országok is fokozzák-e a háborús erőfeszítéseiket, az még nem világos. Az USA folyamatosan bombázza az Iszlám Államot, főleg Irakban, már több mint 40 ezer bevetésen vannak túl. Obama viszont a hétvégén kizárta, hogy szárazföldi csapatokat is küldjenek a térségbe. A német kormány azt jelezte, hogy a kurdoknak szállítanának fegyvereket legszívesebben, ez ellen viszont a törököknek még lehet néhány szava.