Jó lenne valahogy megdönteni az Iszlám Államot, ezt a vérengző világvége-szektát, gondolják sokan világszerte, különösen a párizsi terrortámadások óta, de szárazföldi haderőt senki nem akar bevetni a cél érdekében. Vagy erő nincs, mint a kurdoknál vagy az Asszad-féle kormányerőknél, vagy akarat, mint a külső nagyhatalmaknál. Nem marad hát más, mint elvágni a finanszírozási csatornát, és megvárni, hátha elvérzik magától a szervezet.

Ezért sokan próbálják most összerakni, hogyan működik pénzügyileg a terrorállam. Nincs könnyű dolguk az elemzőknek, hiszen egy terrorszervezetből lett kváziállamról van szó, bármiféle értelmezhető adatszolgáltatás nélkül. Éppen ezért igazán érdekes, hogy mit lehet megtudni a néhány kiszivárgó információmorzsából a kívülről nehezen átlátható szervezetről.

Nagyjából ekkora területet ellenőriznek most:

A fő kérdés az, hogy lehetséges-e megroppantani a terroristákat azzal, hogy elvágják őket a külföldi bevételi forrásoktól. Ehhez érdemes felfogni a szervezetet, mintha egy gazdasági cselekvő – egy háztartás, egy cég vagy egy állam – lenne, bevételekkel és kiadásokkal. Ha több bevétel van, mint kiadás, akkor az adott tevékenység pénzügyileg biztosan fenntartható.

Bevételek

Az Iszlám Állam egy egészen példa nélküli módon változatos, vagy MBA-nyelven diverzifikált bevételi csatornákkal rendelkező, államszerű funkciókkal fellépő terrorszervezet. Bár kapnak pénzt külföldi donoroktól, nincsenek kiszolgáltatva államoknak (mint a Hezbollah Iránnak) vagy gazdag mecénásoknak (mint az al-Kaida az alapító bin Láden család vagyonának): megállnak a saját lábukon.

Szíria olaj- és gázkincse az arab világban nem számít nagynak, de ami van, annak nagy részét az IÁ uralja, a lényegesen nagyobb iraki mezőknek pedig a tizedére (köztük a legnagyobb iraki gázmezőre) tehették rá a kezüket. A legelterjedtebb becslés szerint olajból napi másfél millió dollár körüli bevételt realizáltak az utóbbi hetekben beindult légicsapásokig. Megtermelnek napi 35-40 ezer hordónyi kőolajat, de ezt csak masszív diszkonttal tudják értékesíteni, és persze maga az olajár és fele- sőt harmadakkora, mint néhány éve. Az értékesítés ráadásul csúnyán be fog szakadni most, miután az eddigi, nagyjából zavartalan tevékenykedés másfél-két éve után az oroszok, az amerikaiak és a franciák egymással versengve bombázzák az IÁ olaj-infrastruktúráját.

Az alábbi videót az iraki védelmi minisztérium tette közzé egy augusztusi támadásáról, amiben 16 kamiont semmisítettek meg (ennek a támadásnak nem lehetett érezhető hatása a csempészetre, a párizsi merényletek után indult tömeges orosz légicsapásoknak már annál inkább):

Az amerikaiak eddig arra hivatkozva nem lőtték a dzsihádisták olaját felvásárló kamionosokat, mert aggódtak, hogy az túl sok civil áldozattal járt volna, sőt, arra számítottak, hogy az IÁ hamar megbukik, és Szíria újjáépítéséhez sokat segítene, ha az országnak jövedelmet adó olaj-eszközökben nem esne kár. Vannak arra utaló jelek is, hogy sokáig alaposan alábecsülték a termelést, és csak néhány megszerzett számviteli könyv alapján jöttek rá erre. Az utóbbi hetekben viszont már bombáznak keményen kamionokat is, bár előtte állítólag szórólapokkal jelzik a közelgő légicsapást.

Az IÁ olaj-infrastruktúrája egyébként nem légicsapásokkal könnyen kiiktatható olajvezetékekből és finomítókból áll, mint egy fejlettebb olajtermelő ország esetében. Az olajmezőket az IÁ állami monopol olajvállalata üzemelteti, tőlük viszont maszek kereskedők veszik meg a nyers kőolajat. A kereskedőknek dolgozó kamionok gyakran napokig, kilométereken keresztül feltorlódnak az olajmezők előtt. Értékesítésben nem válogatnak, a szíriai polgárháború egyik legabszurdabb jelensége, hogy az IÁ-val harcoló kurdok esetenként csak az IÁ-tól tudnak benzint beszerezni. Maguk az olajmezők egyébként öregednek, és hiába dolgoznak képzett szakemberek is az IÁ-nak, érezhetően romlott a termelés mennyisége (ezt főleg a metánégetésről szerzett műholdas adatokból lehet levonni).

De nem csak olajat vagy gázt termelnek itt, van egészen komoly mezőgazdaság és foszfáttermelés is, amit szintén saját tulajdonaként kezel az IÁ, és évente akár milliárd dollárt közelítő bevételt is szerezhet ebből. És ott vannak még a beeső pénzek:

a területi terjeszkedéssel párhuzamosan folytatott rablás

a feketepiacon eladott nyersanyagokkal és termékenyekkel összemérhető pénzügyi hasznot hoz. Amikor az IÁ elfoglalta az észak-iraki nagyvárost, Moszult, az ottani bankokban lévő készpénz és betétek bekasszírozásával félmilliárd dollárra becsült egyszeri bevételt húztak be. Igaz, az nem valószínű, ezt meg tudnák ismételni: délen Bagdad, nyugaton Aleppó vagy Damaszkusz már túl nagy falatnak tűnik, és nem reális, hogy legközelebb bárki elkövesse azt a hibát, hogy úgy menekül ki az adott nagyvárosból, hogy nem viszi magával a könnyen mozdítható, értékes eszközöket.

(A sajtóban súlyához képest nagy visszhangot kap a tússzedés és a lopott műkincs-kereskedelem adóztatása is, de a szervezet költségvetésében ez aprópénz.)

De ez még mindig a bevételek egy kisebb része csak. Az IÁ ugyanis területet ellenőriz, így ezerféle sarcot, adót, járulékot, illetéket, vámot szed. Központosított adóhivatal ugyan nincs, de a helyi IÁ-főnökök nagyon csavarosan találják meg, honnan lehet pénz beszedni. Például megcsapolják az iraki és a szíriai, a központból továbbra is fizetett kormánytisztviselők bérét, horribilis vámokat szednek, rengetegen védelmi pénzzel váltják ki az életüket, pénzt kérnek a szemét elszállításáért és az iskolákért is. Esetenként véletlenszerűen koboznak el vagyonelemeket, vagy másként fogalmazva, "adományokat" zsarolnak ki. 

Van tranzakciós illeték is, egyes források szerint minden készpénzfelvétel után 5 százalékot kell fizetni.

Igaz, ezek egyelőre nem keltik egy egységes gazdaságpolitika beonyomását, városról városra teljesen máshogy szedik ki a pénzt a lakosságból és a cégekből. Ezért nehéz megbecsülni a bevételeket is, de ahogy javulnak az adószedési módszereik, még komoly tartalékok lehetnek ebben. Más kérdés, hogy a kapitalista, intézményekkel szabályozott üzletszerű működést nagyjából lehetetlenné teszi a terrorállam, és nem csak hosszú távon.

Fontos az is, hogy ha államként vagy cégként fogjuk fel az IÁ-t, akkor egy elég fontos dologtól – valószínűleg – teljes mértékben el vannak vágva: nincs hozzáférésük a nemzetközi tőkepiacokhoz. Nem nyújtózkodnak tehát tovább a takarójuknál, ha visszaesnének a bevételeik, akkor a kiadásokat is ugyanúgy meg kell vágni. Legfeljebb a nemzetközi pénzügyi rendszert megkerülve, mindenféle trükkökkel (pénzmosás, Bitcoin) tudják összeszedni azt a korlátozott mennyiségű támogatást, amit a külföldi támogatóik összekalapoznak nekik.

Kiadások

Azt még a bevételeknél is hozzávetőlegesebben lehet csak tudni, hogy valójában hogyan költi el a terrorszervezet a dollár-százmilliókat.

Sok helyen üdvözölték az Iszlám Állam bevonulását, mert azt várták az elmaradott vidékeken, hogy majd több erőforrást osztanak újra a szegényebbeknek. Akik ebben bíztak, biztosan csalódtak: az IÁ az adók emelése mellett nem növelte arányosan az állami szociális kiadásokat, sőt, gyakorlatilag megszüntette azokat.

Valójában egy egészen brutális megszorító csomagot hoztak.

Több jel is arra utal, hogy az IÁ egyszerűen nem fektet be fizikai infrastruktúrába. Nem építik újra a korábban szétlőtt kórházakat és iskolákat, és nem fizetnek saját állami hivatalnokokat sem. Ehelyett egyszerű, könnyen kommunikálható pénz- vagy segélyosztások, és lentről, egészen spártai körülmények között létrehozott állami szolgáltatások vannak, például a saría vad változata alapján ítélkező tanácsok, amire összehasonlíthatatlanul kevesebbet költenek, mint egy bürokratikus modern állam.

Az is a megszorító csomag része, hogy nem támogatják tovább a lakossági benzin- és fűtőolaj-árakat, sőt, adóztatják. Emiatt az öt-tízszeresésre emelkedtek a megszállt területeken a rezsiárak. Az IÁ premodern államelképzelésével jár az is, hogy egy modern közműszektor vagy áramellátás működtetésére vagy nincs szakemberük, vagy nem tudják megfelelően koordinálni őket, ezért ezzel várhatóan egyre komolyabb gondok lesznek.

Annyira fegyverre sem kell költeniük. Az IÁ hadserege nem a legmodernebb haditechnikát használja, az általuk folytatott sivatagi gerillahadviselésben erre nincs is szükség, és eddig amit csak lehetett, zsákmányoltak a jól felszerelt, de annál kevésbé motivált iraki kormányerőktől. Hétköznapi terrorizálásra megteszi a használt Kalasnyikov, amiből rengeteg van a régió feketepiacain, nagyjából ötszáz dollárba kerül egy darab. A hadsereg ellátásához szükséges benzinből eddig nagyjából önellátó volt a szervezet, ez most változhat a légitámadások után, de továbbra sem lesz kifizethetetlen kiadás.

A New York Timesban megjelent egy egészen szórakoztató cikk arról, hogy mekkora hülyét lehet csinálni az IÁ pénzzel rendesen kitömött beszerzőiből, akik minden követ megmozgattak, hogy hozzájussanak az ütődött babonák és suttogva mesélt pletykák világában létező vörös higanyhoz (amiből reményeik szerint fapados tömegpusztító fegyvereket csináltak volna) – de arról nem szól a cikk, hogy valóban fizettek volna a kamuanyagért.

Sőt, az IÁ fő marketingeszközei, mint médiapropaganda vagy a nemzetközi terrorizmus finanszírozása sem kerülnek annyira sokba. A párizsi támadások elkövetői például egészen alacsony költségvetésből szerezhették be a fegyvereket, a robbanó mellényegben pedig az otthon, fillérekből is összeüthető TATP volt. Nem a szeptember 11-típusú, látványos és költségigényes luxusterrorimusról van szó (erre becslések szerint legalább félmillió dollárt ráköltött az al-Kaida), hanem rongyos low budget terrorizmusról. Az IÁ védjegyszerű propagandatermékei, például egy mobilal lefilmezett, aztán Twitteren terjesztett brutális lefejezés semennyi pénzbe nem kerül.

Katonákra viszont költenek rendesen.

Van egy elemző, Ben Bahney a RAND Corporationtől, aki szerint ez gyakorlatilag az egyetlen érdemi tétel az IÁ kiadási listáján. És még ez sem olyan sok, a becslések alapján évi háromszázmillió dollár körüli pénzt költhetnek rájuk, egyébként dollárban.

Ez maga is feszültségeket teremt, hiszen az IÁ által ellenőrzött területeken pénze is csak azoknak van – a harcosoknak –, akik egyébként is élet-halál urai. Rakkában vagy Moszulban szinte csak az IÁ terroristái tudják megfizetni az utcai kebabosokat, a belső utcák lakói is kicserélődtek. Viszonylag sok katona ráadásul külföldről jött a terroristák propagandájának hatására, nekik egészen versenyképes zsoldot adnak. Ebből ők a nyugatihoz fogható életszínvonalon élnek, egész csempészhálózatok élnek abból, hogy mindennapi használati cikkeket hozzanak az IÁ külföldi harcosainak. A katonák bére egyébként adómentes, ami miatt még jobban utálják őket a tehetetlen helyiek.

Más szempontból viszont kifizetődő a terror. Például sokan arról számoltak be, hogy a korábbi szíriai és iraki rezsimekhez képest a mindennapi korrupció tere visszaesett, vagy legalábbis más fajta járadékszedés váltotta fel.

Bevételek – kiadások = ???

Az IÁ éves költségvetése sokkal nagyobb, mint egy szokásos terrorszerveztnek, de kisebb, mint egy államnak. A kétmilliárd dollár, amit behúznak, elmarad attól, ami mondjuk Fejér megyéből beáramlik a magyar költségvetésbe (a fejéri GDP 2012-ben volt 1120 milliárd forint volt, de azóta nőtt, ennek nagyjából a felét fizetik be a magyar államkasszába). De alig nagyobb pénzből gazdálkodik az IÁ, mint Tolna megye éves GDP-je, vagy mondjuk a koldusszegény hétszázezres himalájai királyságé, Bhutáné.

Ki lehet hozni egy tízmilliós népesség felett őrködő államot Fejér megye költségvetéséből?

Ehhez az IÁ esetében legalább két dolognak kell teljesülnie. Egyrészt ki kell találniuk nagyon-nagyon innovatív, költséghatékony megoldásokat az alapvető állami szolgáltatások megszervezésére. De még ekkor is igazolniuk kell azt az aránytalanul sok pénzt, amit a fegyvereseikre és saját magukra költenek a többi állami szolgáltatás rovására – és ehhez az ő esetükben a terrornak is működnie kell, amit a lakosság felett érvényesítenek.

És ez csak a rezsim fennmaradásához kell. Az afganisztáni táliboknak többé-kevésbé működött a fapados kváziállam működtetése, de ott egy intézményi szempontból iszonyatosan elmaradott országon uralkodtak a terroristák.

Ha gazdasági sikerben mérjük az IÁ-t, akkor nyilvánvalóan nem fognak jól teljesíteni. Nincs semmi olyan intézmény, ami segítené egy terület gazdasági növekedését, például kiszámítható gazdaságpolitika, hitelpiac, intézmények, piacbarát jogrendszer, ilyesmi.

Az is jól látszik, hogy a dzsihádisták intellektuálisan sincsenek felkészülve egy gazdaság irányítására, elég a Kalifa Új Aranydínárjára gondolni, amit nagy PR-ral bemutattak egy videóban, ami szerint az egész USA-centrikus globalokrata világrend bedöntése lenne a nemesfém-kosár árfolyamához kötött pénz feladata. Ezzel újra feltalálták a múlt század elejéig nem túl jó hatásfokkal működő aranystandard rendszert, de az az IÁ pragmatizmusát dícséri, hogy azért még mindig dollárban fizetnek a harcosoknak.

Ezzel együtt most nem tűnik úgy, hogy az IÁ egy olyan rablószervezet lenne, ami gyorsan fel is éli az elrablott pénzt, ezért folyamatosan terjeszkednie kell. Sőt,

az IÁ-nak most valószínűleg egészen komoly készpénztartalékai vannak, amiből akár új bevételek nélkül is kihúzhatják évekig.

A becslések alapján az jön ki, hogy a néhány százmillió dolláros kiadásokra jön sokszor sokszázmilliós bevétel. Ha ezeket valahogy megvágják a külső nagyhatalmak, akkor is finanszírozható marad a dolog. Akkor már csak a politikai-legitimációs bázisukat adó szunnita törzsek támogatását kell biztosítaniuk.

A terroristák a látványt, a propagandát és a terrort megoldják olcsón, okosba', a modern állam feladatait pedig annyira hanyagolják, hogy a normális államszerű működésre fordított pénz töredékéből is kijönnek. Ha ezt pénzügyileg fenntarthatóan, a folyamatos többleteiket megőrizve, az új információs technológiákat és saját ideológiai erőforrásaikat felhasználva hatékonyan képesek működtetni, abból egy annál is nagyobb és maradandóbb kihívás lehet, mint amit most belelátunk a terrorista államba.

(További olvasnivaló: Financial Times, Bloomberg, Washington Post, Foreign Policy, New York Times, Atlantic, Terrorism Analysts, Thomson Reuters Accelus, FATF)