Csütörtökön Budapestre érkezik David Cameron, brit miniszterelnök. Magyarországon kezdi a győzködési kampányát, amelynek célja, hogy a februári csúcson az EU-s országok vezetői elfogadják a követeléseit.

Cameronnak az a legfontosabb, hogy Orbán Viktor belemenjen, hogy a Nagy-Britanniában dolgozó külföldiek az első négy évben ne vehessenek fel segélyt.

A brit szavazókért megy ez

David Cameron már két éve azzal kampányol otthon, hogy Nagy-Britanniána át fogja íratni az EU szabályait, újabb kivételeket szerez a szigetországnak. Elszántságának elsősorban belpolitikai okai vannak: a közvélemény egyre kevésbé elégedett a tagsággal. A tagságot leginkább támogató liberálisok nagyon meggyengültek, a kilépést követelő UKIP viszont nagyon jól szerepelt a 2014-es EP-választáson. 

A 2015-ös parlamenti választás kampányában Cameron felemelte a tétet: már nem csak kivételeket követelt, hanem azt ígérte, ha a konzervatívok nyernek, akkor ügydöntő népszavazást ír ki a kilépésről. Májusban a várakozáson felül szerepelt a pártja, és simán győzött. Elkerülhetetlenné vált, hogy belátható időn belül megtartsák a népszavazást, aminek várható időpontja idén nyáron lesz.

Az EU legtöbb politikusa rosszul van ettől az egésztől. Az euróválság és a menekültválság így is bőven elég gondot okoz, az európai konstrukció recseg-ropog. Tavaly egész évben húzták-halasztották, hogy a brit igényekről tárgyaljanak. Végül csak a decemberi csúcson beszéltek róla érdemben, és akkor annyira jutottak, hogy a februári csúcson igyekeznek majd megoldást találni. A hangulatot jól jellemzi, hogy Cameron a decemberi csúcs előtt azt mondta, hogy ő nem kompromisszumot, hanem megoldást akar.

Cameron zsarolása a többi tagállam felé úgy hangzik, hogy csak akkor buzdítja a választókat a tagság melletti szavazásra, ha teljesülnek követelései. 

Számos tagállam vezetője, és az EU-s intézmények jogászai is arra figyelmeztetnek azonban, hogy a brit követelések összeegyeztethetetlenek a közösségi joggal. Ez különösen akkor aggasztó, amikor más országok is jelezték, hogy nem hajtanak végre bizonyos EU-s döntéseket, például Magyarország és Lengyelország ki akarnak maradni a kötelező kvótákon alapuló áttelepítési programból, amit a belügyminiszterek tanácsa minősített többséggel szavazott meg szeptemberben. Rémisztő lenne, ha egy nagy tagállam példát statuálna azzal, hogy csak úgy szembe mehet a közösségi joggal. Van azonban egy ennél nagyobb ördög is festve a falra: mi lesz ha Nagy-Britannia tényleg kilép? Ez hatalmas vesztesége lenne az egyébként is gyengének látszó uniónak.

Négy nagy követelés

Cameron egy november 10-i, Donald Tusk tanácsi elnöknek küldött levelében foglalta össze, hogy mit akar azért, hogy a népszavazáskor a maradást támogassa. Négy nagy ügyben vannak követelései.

• Az eurón kívüli élet garantálását!
  

A mostani alapszerződés szerint Nagy-Bitannián és Dánián kívül minden tagállamnak kötelező egyszer csatlakozni a közös pénzhez, bár a 28 tagállamból eddig csak 19 vezette be. Az eurózóna országai egyre szorosabban kötik össze a gazdasági kormányzásukat, de a britek azt akarják, hogy ezek garantáltan ne csorbítsák a zónán kívüliek jogait. 

Ennek érdekében azt követeli, hogy az eurózónára vonatkozó szabályok meghozatalakor a zónán kívüliek is kapjanak vétójogot. Például ne szenvedhessen hátrányt egy zónán kívüli ország cége a közös piacon. Garantált mentességet kérnek továbbá a bankunió és az EKB felügyeleti rendszere alól.

Ezek egyébként a gyakorlatban nagyjából most is így vannak, Cameron csupán örökre intézményesíteni akarja a rendszert.

• Kevesebb szabályt!
  

Cameron ígéretet akar arra, hogy az EU csökkenti a bürokratikus kényszereket, hogy a cégek és a szolgáltatások még egyszerűbben működhetnek egy másik tagállamban. Itt nincsenek konkrét felvetések, inkább egy általános kiállás a „versenyképesség növelése” mellett.

• Több szuverenitást!
  

Az EU alapszerződése előírja, hogy az unió tagállamai arra törekszenek, hogy egyre mélyítsék az integrációt. Cameron azt akarja, hogy ez a kitétel Nagy-Britanniára ne vonatkozzon. Erről külön törvényt akar. 

Nagy kérdés, hogy ebben az esetben szükség van-e az alapszerződés módosítására. Valószínűleg igen, ami egyáltalán nem volna egyszerű menet, Írországban például népszavazást kellene tartani róla.

Azt is akarja, hogy ha a tagállamok parlamentjeinek egy része elutasít egy EU-s törvényt, akkor az érvénytelenné váljon. Hogy pontosan hány parlamentnek, vagy az EU lakosságának hány százalékát képviselő parlamenteknek lenne ilyen vétójoga, azt nem tisztázza, hanem későbbi tárgyalásoktól tenné függővé.

Általános irányelvnek ezt javasolja: „európai megoldást ahol szükséges, nemzeti megoldást ahol lehetséges”, vagyis az legyen az alap, hogy mindenki otthon maga hozza meg a szabályait.

Továbbá garanciát akar arra, hogy örökre megmarad a britekre vonatkozó kivétel, ami alapján belbiztonsági és igazságügyi kérdésekben kivonhatják magukat az EU-s szabályok alól.

• Az EU-s bevándorlás korlátozását!
  

Messze ez a legvitatottabb része a brit követeléseknek, és emiatt kell Cameronnak az EU keleti felén, így Budapesten is győzködnie a helyi vezetést.

Cameron azzal érvel, hogy nem bírnak az évi 300 ezer bevándorlóval. Az EU-n kívülről érkezők számát már korlátozták, de az EU országaiból érkezőkkel nem tudnak mit kezdeni. A szabad mozgás ugyanis az EU egyik alapja. Az unión belül mindenki oda megy, és ott vállal munkát, ahol csak akar. Ezt kívánja Cameron valahogy mégis korlátozni.

Cameron azt akarja, hogy az érkezők az első 4 évben ne legyenek jogosultak a brit munkavállalóknak járó támogatásokra, lakhatási segélyre, továbbá a nem Nagy-Britanniában élő gyerekeik után se vehessenek fel segélyt. Azt is akarja, hogy a bevándorlók a nem EU-s állampolgárságú házastársaikat ne hozhassák magukkal.

Nagy volt az ellenállás

Jean-Claude Juncker bizottsági elnök ugyan decemberben azt mondta, hogy mind a négy követeléscsoportban vannak nagyon nehéz ügyek, de az is egyértelműen látszik, hogy az EU-s bevándorlók életének nehezítése a legdurvább az egész csomagban.

Részben azért, mert ellentmond az EU-s jognak. Ilyen diszkriminációt az érvényes szerződések alapján a britek nem alkalmazhatnának. Részben pedig azért, mert a keleti és a déli tagállamok, ahonnan nagyon sok ember ment dolgozni Angliába, nem akarnak ebbe beleegyezni.

A legutóbbi EU-csúcson a portugál, a spanyol, a litván és a lengyel vezetők különösen élesen keltek ki a brit tervvel szemben, és elvi alapon elfogadhatatlannak tartotta a felvetést a belga kormányfő is. 

Orbán enged?

Orbán Viktor arról beszélt a csúcs után, hogy nem érti, miért pont négy év korlátozást akarnak a britek, de nyitottnak mutatkozott a tárgyalásokra. Leginkább arra tűnik Orbán nyitottnak, hogy elfogadja, hogy a nem Nagy-Britanniában élő gyerekek után a kint dolgozó szülők ne vehessenek fel támogatást. A decemberi csúcs után úgy tűnt, hogy a visegrádi országok közül a magyar a legnyitottabb a brit követelésekkel szemben.

Logikusnak tűnhet, hogy a magyar kormányfő az engedékenységért cserébe azt kérje Camerontól, hogy támogassa bevándorlásellenes közdelmét, például a kötelező kvóta eltörlésének ügyében. Csakhogy itt legfeljebb informális szerep hárul a britekre. A fent már említett belbiztonsági kivételek miatt a britekre egyébként sem vonatkoznak a kvóták, nincsenek benne a schengeni övezetben és a dublini szerződés sem hatályos rájuk. Vagyis a bevándorlás európai kezelésébe is csak kívülről szólhatnak bele.

Ugyanakkor a nagyobb nemzeti szuverenitás, vagy a zónán kívüliek jogainak biztosítása fontos lehet a magyar kormánynak is. Kérdés, hogy ezek az inkább csak szimbolikus követelések eléggé fontosak-e ahhoz, hogy elfogadják a több százezer Nagy-Britanniában dolgozó magyar jogainak megnyirbálását. 

Megoldási javaslatok

Az EU jogi osztálya kidolgozott egy javaslatot, ami alapján be lehetne illeszteni a közösségi jogrendbe a segélyügyi brit igényt. Eszerint a brit kormány kérhetné az EU-tól, hogy ideiglenesen jogot kapjon az új bevándorlók szociális támogatásainak felfüggesztésére. Ezután az Európai Bizottság vizsgálatot indíthatna, és ha bizonyítottnak látja, hogy az ellátórendszerük túlterhelt, akkor megadhatná a felmentést egy bizonyos időre. Az ötlet a brit kormánynak nem tetszik, mert ez csak ideiglenes, ráadásul Brüsszel jóindulatától függő megoldás lenne. Ők rendszerszintű, saját hatáskörben intézhető megoldást akarnak.

Az EU két erős kormánya, a német és a francia egész engedékenynek tűnik. Merkel és Hollande állítólag már abba is belemennének, ha Cameron négyről három évre csökkentené a moratóriumot. Nem mintha különösebb gyakorlati értelme lenne e módosításnak, hanem azért, hogy a britek engedjenek valamit, és így  legalább messziről kompromisszumnak nézzen ki az alku.

És ha engednek?

Arra sincs azonban garancia, hogy ha teljesülnek Cameron követelései, akkor majd a nyáron a britek többsége az EU-ban maradásra szavaz. A decemberi felmérések szerint a britek 47 százaléka a kilépés mellett van, és csak 38 százalék akar a tagságra szavazni (15 százalék még nem tudja, vagy nem szavazna). 

Nincs arra garancia, hogy Cameron meg tudja-e fordítani a közhangulatot, és egyáltalán köthet-e olyan alkut a többi tagállammal és az EU-s intézményekkel, hogy azt teljes győzelemnek tudja otthon eladni.

Ebben az idei küzdelmében lesz fontos állomás a csütörtöki budapesti tárgyalás.