
A december végi sátoraljaújhelyi időközi választás előtt pár nappal megkérdeztem a függetlenként induló Gánóczi Gábort arról, hogy mekkora esélyt ad magának a győzelemre, mire gondolkodás nélkül rávágta: „Meg fogom nyerni”.
Nem kis magabiztosságra vallott ez egy olyan városban, ahol utoljára 23 évvel ezelőtt, 2002-ben nyert nem fideszes jelölt az önkormányzati választáson, parlamentin meg még régebben, 1994-ben. A jeget Gánóczi törte meg, nem is akárhogyan. A szavazatok 57 százalékával győzte le a fideszes Zelina Zoltánné nyugdíjas óvónőt, mellesleg a társasházi ajtószomszédját.
Honnan jött ez a magabiztosság, kérdeztem tőle most, hogy már önkormányzati képviselőként is szerzett némi tapasztalatot egy olyan testületben, ahol a 12 képviselőből 8 fideszes.
„Fejben összeraktam, hogy mi kell ahhoz, hogy nyerjek. Kell egy jelölt, aki nem kell, hogy túlképzett legyen, csak ismerje mindenki, és jóban legyen az emberekkel. A másik meg, hogy ne legyen sok jelölt.”
A későbbi győztesen és a fideszes jelöltön kívül csak a volt szocialista, a választásokra a Fideszhez egészen közel húzó Szabó János indult, aki összesen 6 szavazatot kapott. Gánóczi a kampánya előtt megkérte a helyben számító pártokat, egyesületeket, hogy senkit ne indítsanak, mert csak így van esély legyőzni a Fideszt. Egy az egyben vagy sehogy, amit egyébként Magyar Péter is el szokott mondani a fórumain.
Gánóczi Gábor az a fajta helyi arc, akire szinte szóról szóra ráillik a Qubitnak a magyar vidék átalakulásáról éppen kedden nyilatkozó Kovách Imre szociológus jellemzése: „Egyértelműen kivált a magyar társadalomból egy olyan vidéki társadalmi csoport, ami már nemcsak a klasszikus vidéki elitet, a földbirtokost, a polgármestert vagy az iskolaigazgatót foglalja magában, hanem egy jóval szélesebb réteget. Olyan emberekről van szó, akik különféle tőkéket tudtak felhalmozni, és nemcsak vagyoni és jövedelmi, hanem kulturális, kapcsolati és szimbolikus tőkét is. Ezek az emberek a presztízsük révén is jelentős befolyással bírnak a vidéki társadalomra, mert képesek őket megszervezni, és egyre inkább politikai értelemben is öntudatra ébrednek. Ma már nélkülük politikát csinálni nem lehet.”
Gánóczi Gábor tősgyökeres újhelyi, bár 2000 és 2015 között Budapesten élt, feleségével a gyermekük születése miatt inkább hazaköltöztek. „A mai napig nem kerestem idehaza annyit, mint amennyi a 2015-ös pesti bérem volt” – mondta. Odahaza kármegelőzési és biztonsági szakértőként dolgozott a Tescóban, recepciósként a Rákóczi Hotel, Tábor és Rendezvényközpontban, majd idén januárig a Hegyalja Televízióban volt operatőr és vágó. Munkája és munkahelye alig két héttel azután szűnt meg, hogy megnyerte a körzetét. Munkanélküli járadékra a 130 ezer forintos képviselői tiszteletdíja miatt nem jogosult. Más munkája nincs, a tartalékjaiból él.
Beágyazottságát nemcsak az segítette, hogy itt született és dolgozott, hanem a szenvedélye is, és a kapcsolati mellett alighanem ez az a kulturális és szimbolikus tőke, amiről a szociológus beszélt. Nagy kutatója ugyanis a városa múltjának. Újhely éppen annyira multikulturális város volt, mint a közeli Kassa, az egyik Zemplén, a másik Abaúj-Torna vármegye székhelye volt. A Facebookon újhelyi históriákat dolgoz fel, régi bulvártörténetek után nyomoz. És módszeresen dolgozza fel a város gazdag zsidó múltját. Itt van Titelbaum Mózes sírja, ahová a haszidok minden évben nagy számban látogatnak el. „Újhely nem is létezne, ha nem lettek volna itt a zsidók. Az 1840-es években elégett a belváros, amit a zsidók építettek újjá – mesélte. – A házak nevei is erről árulkodnak, Roth-ház, Rosenberg-ház.”
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!