Az iskolák államosítása, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) 2012-es létrehozása óta nem volt olyan tiltakozási hullám a közoktatásban, mint amilyen az elmúlt pár hétben, a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levele után elindult.

Pedig az írásban szinte semmi újdonság nincs, rögzíti, ahogy a kormány(ok) az elmúlt években (évtizedekben) gyakorlatilag porrá őrölték a magyar közoktatás rendszerét.

Sok pedagógussal beszélgettünk a hermanos levélről és az iskolák állapotáról. Egészen abszurd, élhetetlen rendszerek alakultak, sokszor nem csak a pénzhiány, de az elképesztő dilettantizmus miatt sem lehet rendesen dolgozni.

Első ránézésre nem a legfontosabb ügyek miatt robbant ki mostani elégedetlenség, de ettől függetlenül súlyos következményei lehetnek, ha a kormány figyelmen kívül hagyja, amit a tanárok kérnek.

Mégis kinek a tonere

A legtöbb napi probléma az iskolák fenntartásának kettőssége miatt van. A szakmai munkáért, a dolgozók fizetéséért a Klik felel, az épületek viszont az önkormányzatoknál maradtak, azoknak kell az iskolákat fenntartani.

Ez nem valami absztrakt jogi kérdés, olyan ügyeken van a vita, hogy ki fizesse a fénymásoló tonerét.

• Dolgozatokat másoltak vele, az szakmai feladat, a Klik fizessen!
  
• A toner fenntartási ügy, adjon az önkormányzat pénzt!
  

Amíg a hivatalok egymással leveleznek, és a hatáskörökön rágódnak, addig nincs toner, és nincs fénymásolás.

Pedig a mai magyar iskolák egy részében a fénymásolás a tanári munka egyik legfontosabb része.

A mára betiltott, régebbi tankönyvekből kell példákat kifénymásolni, hogy (titokban) abból taníthassanak. Mert az új, kísérleti könyvek továbbra is használhatatlanok.

„Az a jó példa, ami közel van a diákok életéhez. Erre látom, hogy az új könyvben a gyerekeknek pengőben kellene számolni forint helyett. Ez nem is pénzkérdés, ez dilettantizmus.”

Ezt egy szakközépiskolai matektanár mesélte az új könyvekről, ő is titokban fénymásolt, betiltott matektankönyvekből tartja az óráit.

Így aztán hiába ingyenesek az új, kísérleti könyvek az iskoláknak, sok helyen csak falból rendelik meg, és aztán sose használják őket. Így a kiadásukra költött minden forint felesleges volt.

Legkésőbb 14 éves korodban bukod az esélyt egy jobb életre

A leginkább nyomasztó átalakítások a szakiskolák körül történnek. Tavaly itt elemeztük hosszan, hogyan és miért akarja a kormány csökkenteni az érettségiző gyerekek számát, és koncentrálna inkább a szakképzésre.

Az akkor körvonalazódó változásoknak ma már naponta látszanak a következményei.

„A mi sulinkban nem lehet majd érettségit szerezni. Már nem indul szakközepes osztály csak szakiskolai. Eddig ha egy szakiskolába járó gyereken láttuk, hogy többre képes, akkor áttettük a szakközépbe, és megszerezhette az érettségit. Ma már nem, az új rendszer miatt legkésőbb 14 éves korukban eldől az egész életük.”

Arról, hogy érettségi nélkül miért sokkal rosszabbak a gyerekek kilátásai, itt olvasható a Magyar Tudományos Akadémia kutatóinak tanulmánya. A kutatás vezetője szerint, pont a legszegényebbeket vágják el ezzel a felemelkedés esélyétől.

Nem a legfontosabb ügyeken

Mégsem a közoktatás ilyen alapkérdései miatt indult a mostani balhé, hanem ennél látszólag kisebb ügyek miatt. A tanárokkal beszélgetve úgy tűnt, hogy nem is konkrét intézkedés indította el a tiltakozási hullámot. Két tényezőt mégis gyakrabban említettek az okok között:

Egyrészt a szeptemberben kezdődött tanév megint egy kicsit rosszabb volt, mint az előző. Megint új bizonytalanságok jöttek, például az érettségik legújabb rendszerével kapcsolatban.

Ennél fontosabb lehetett, hogy most látszott először gyakorlatban a tanári előmenetel, a minősítések rendszere, és a tapasztalatok lesújtóak voltak.

Nem csak a konkrét informatikai rendszer volt működésképtelen (órákat kellett azzal elpazarolni, hogy újra és újra megpróbálják feltölteni a kért dokumentumokat), magát az eljárást találták megalázónak.

„Van egy több diplomás, díjazott, eredményes tanár, aki évtizedek óta remekül dolgozik, a szülők és a diákok imádják, és most űrlapokon meg esszékben kell bizonygatnia egy sóhivatalnak, hogy ő egy több diplomás, díjazott, eredményes tanár, aki évtizedek óta remekül dolgozik, a szülők és a diákok imádják.”

Nézd, már csak ez az egy dolog működik! Szedjük szét!

Az elmúlt évek (sőt évtizedek) teljesen felőrölték a magyar közoktatás intézményeit. Mára csak a legelkötelezettebb, legfanatikusabb tanárok tartják össze a rendszert, pont őket kezdték el direktben szívatni.

Amikor a Klik vagy az önkormányzat miatt nincs toner, akkor ők másoltatnak a saját pénzükön. Eleve ők veszik a fáradtságot, hogy titokban a jobb könyvből tanítsanak. Ha van egy jobb képességű gyerek, aki ma szakiskolába kerülne, akkor egy elkötelezett tanáron múlhat, hogy mégis elintézze neki valahogy, hogy érettségizhessen, mikor a rendszer már régen lemondott róla.

Szóval hiába tűnhet a minősítési rendszer felületes kellemetlenségének a többihez képest, az egyetlen még működő részbe kezdtek itt belepiszkálni.

Még simán lehet ennél is rosszabb

Ebből talán a kormány is érzékelt valamit, Balog Zoltán emberminiszter fürgén sietett Miskolcra leülni a tanárokkal, akikhez már országszerte több tízezren csatlakoztak.

Balog látogatásának megítélése felemás.

Volt, aki látott pozitív jeleket, például a tanfelügyelet kikönnyítését. Mások annak örültek, hogy nem fenyegette meg a tanárokat, csak elmondta, hogy ő nem szereti az utcai demonstrációt. Volt, aki szerint csak színjáték volt az egész, konkrétumokról alig esett szó.

A közoktatás rendszerét biztosan nem fogják átalakítani a mosatni tiltakozások miatt, nem mondanak le a szakiskolás tervekről, és nem fognak érdemben többet költeni, mint eddig. De a tanárok bizonyos követeléseit ezekkel együtt is teljesíthetik, csökkenthetik a papírmunkát, a kötelezően bent töltött órák számát.

Két szempontból is komoly következménye lehet a kormány következő lépésének.

Vannak, akik már most az érettségire időzített sztrájkról beszélnek, amire korábban sosem volt példa. Ha ilyesmi történne, az nagyon érzékenyen érinthetné a kormányzati a politikusokat. Ez lehet a kormány számára a legrosszabb rövid távú hatás.

A hosszabb távú hatás még fenyegetőbb.

A tanári kar már most is vészesen öregszik.

A ma 40-50 éves pedagógusok már nehezen mozdulnak, nem váltanak pályát, nem tudnak külföldre menni. De a most gimnáziumba járó fiatalok közül ki megy majd tanárnak, ha már most azt látják, hogy a legjobb tanáraikat csuklóztatják, munkakörülményeik évről évre romlanak?

Így 10 év múlva garantáltan nem lesz senki, aki összetartsa, ami a magyar közoktatásból addigra marad.