Sokezren üzenték néma csendben a Kossuth téren, hogy betelt a pohár

Hiába voltak sok-sok ezren a Kossuth téren szombat délelőtt, még az esőcseppek kopogását is lehetett hallani a tüntetést lezáró utolsó öt percben. Ez volt az egész tiltakozás legerősebb része: Sándor Mária, a feketeruhás nővérként ismertté vált ápoló felhívására öt percen át néma csöndben állt mindenki.

Ez a csendes kiállás válasz volt Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszternek, aki a csütörtöki kormányinfón arról beszélt, hogy a tanároknak balhézás helyett inkább a kormánnyal kéne tárgyalniuk. A tanárok, illetve az ügyük mellett kiálló Sándor is azt üzente meg szombaton, hogy szó nincs balhéról, de betelt náluk a pohár. 

Fotók: Botos Tamás / 444

Lázár másik visszatérő felvetése az volt csütörtökön, hogy a tanárok elsősorban fizetésemelésért tüntetnek, 2011 óta pedig a kormány jelentősen növelte a pedagógusok bérét, ezért más társadalmi csoportokkal szemben is méltatlan lenne, ha most ismét az ő bérük növekedne. 

A szombati tüntetés egyik helyszíni tanulsága épp az volt, hogy ugyan sokan valóban elégedetlenek a fizetésükkel, de nem ez vitte ilyen tömegesen az embereket az utcára. Hanem az, hogy a Klik bevezetése óta ellehetetlenültek a tanítás feltételei az iskolákban. 

Csak az elmúlt pár napból emelve ki történeteket, ilyen volt, amikor a gyöngyöstarjáni iskolában a Klik késése miatt kapcsolták ki a gázt, vagy amikor a Klik szegedi tankerületi igazgatója úgy nevezett ki egy kollégiumi igazgatót, hogy a jelölt a tantestülettől egyetlen szavazatot sem kapott. 

Ezek mind apró, lokális ügyek, de a miskolci Miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárainak levelét követő országos tiltakozóhullám épp azt mutatta meg, hogy ezek az egész országot beszövik, nem hibák a Klik működésében, hanem ez maga a Klik működése. 

Ez a közös felismerés volt a tüntetés legerősebb momentuma: szombaton a borzasztó barátságtalan időjárás ellenére is teljesen megtelt a tér és a környező utcák. Voltak vidéki városok, ahonnan egész tantestületek buszoztak fel közösen, de egy miskolci tüntető szerint a hajnali gyorsra is alig lehetett felférni, annyira sokan indultak meg Budapestre. 

Tényleg külső erő áll mögöttük

A színpadon felszólalóknak és a tömegben állóknak is visszatérő panasza volt, hogy a kormány úgy próbálja meg beállítani a helyzetet, mintha a tiltakozások a semmiből, hirtelen pattantak volna elő. Kiszivárgott hírek szerint Orbán Viktor is erre alapozva beszélt arról a Fidesz-frakció zárt ülésén, hogy külső erők gerjeszthetik a pedagógustüntetéseket. Pedig a tanárok személyes tapasztalata évek óta az, hogy egymást érik a panaszok, folyamatosan próbálták jelezni, hogy ellehetetlenült az oktatás az iskolákban. Csak idáig senki nem figyelt oda rájuk. 

Ezekre a tüntetést gerjesztő külső erőkre reagált Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke is, aki beszédében elmondta, hogy ezek valóban léteznek. Csakhogy ez az erő a kormány, amelyik nem érti, mi zajlik Magyarországon, nem értik, mi történik az oktatásban. 

Pedig Mendrey szerint nincs min meglepődni, elég például egy iskolába járó gyerekkel beszélni ahhoz, valós képet kapjunk. Ők még őszinte emberek, elmondják otthon, hogy megint fáradt volt a tanár, megint milyen eszközök hiányoztak a munkához. De ahhoz, hogy a gyerekek álmait megvalósíthassák, kevesek lesznek a szakszervezeti vezetők vagy az ellenzéki pártok vezetői, ehhez mindenki támogatására szükség van. Komolyabb konkrétumok említése nélkül, de Mendrey közös sztrájkbizottságokat és tömeges munkabeszüntetés lehetőségét vetette fel. 

Dackorszakba lépett a kormány

A szombati tüntetés magját a tiltakozó iskolák által megfogalmazott 25 követelés adta. Olyan dolgok ellen tiltakoznak, mint a túlzott központosítás, a tanítás rovására menő adminisztráció, az egymással összeférhetetlen változtatások, a túl sok óraszám, az állandóan változtatott alaptantervek és a szűkített tankönyvválaszték. 

Ezekhez csatlakozott Pukli István, a tüntetéshullámhoz korán csatlakozó budapesti Teleki Blanka Gimnázium igazgatója is, aki a színpadról arról beszélt, követelik, hogy az igazgatók lehessenek újra igazgatók intézményvezetők helyett, azaz kapják vissza gazdálkodói és a munkáltatói jogköreiket, az iskolák pedig kapják vissza autonómiájukat. 

Majd jött a nap legváratlanabb skandáltatása, amikor Pukli azt ismételtette meg a tömeggel, hogy a GDP hat százalékát fordítsa az állam a közoktatás finanszírozására. (Arról, hogy hogyan csökkent az elmúlt években, a fejlett országok közül szinte példanélküli módon az oktatás finanszírozása, itt lehet többet olvasni.)

"Az iskola mára nem több, mint a szervezet egy eldugott, alagsori ablaktalan szobája, amiben fuldokolnak a gyerekek. De a szervezet papíron működik, ez a lényeg. Igaz, papír az már nincs" - foglalta össze a helyzetet Pukli. 

Az iskolaigazgató szerint már látszik, hogy a hatalmat most csak a félelem táplálja, nem értik, hogy mi történik, kapkodnak és beléptek a dackorszakba. Most a tüntetők feladata az, hogy megmutassák a hatalom számára, milyen lesz a XXI. századi Magyarországon az oktatás. 

Pukli István

A tüntetés a tanárok melletti kiállásról is szólt, a Kossuth teret megtöltő tömegben is sokan voltak, akik csak szülőként, szimpatizánsként voltak kinn, és a színpadra is állt ki szülő, más szektorból érkező szakszervezeti vezető és diák is. 

Utóbbi a 17 éves Dávid Gyula Márton volt, aki elég precízen belőtte, hogyan kell tömör és hatásos beszédet mondani. Arról beszélt, hogy mennyire elege van abból, hogy napi nyolc órát kell iskolában ülnie, közben látja, hogy tanárai fáradtak. Ő pedig boldog, motivált tanárokra vágyik, akik a diákokat is tudják motiválni. 

Itt az ideje, hogy diákok és tanárok összekapaszkodjanak, és megmutassák, hogy egy boldog, sikeres, összetartó Magyarországon szeretnének élni. 

- mondta erről. 

Tanárok és diákok egymásra utaltsága amúgy is visszatérő eleme volt a tüntetésnek, erről beszélt Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke is, aki szerint a kormány nagy reformja egyszerre lett rossz a gyerekeknek, a tanároknak, a kisegítő személyzetnek és a szülőknek is. 

Pedig a szegénységből való kitörés egyetlen útja épp a tudás megszerzésében lenne, a jelenlegi helyzetet Gallóné szerint ezért nem lehet máshogy érteni, mint hogy a hatalom tudatosan taszítja a szegénységbe a felnövő nemzedék nagy részét. 

Rendszerszintű átalakításokra van szükség, a hangulatjavító intézkedések már nem elegek, mondta Gallóné, aki szerint amíg a társadalom a tanárok mellett áll, addig ki fognak tartani, és folytatják a tiltakozásukat. 

A legnagyobb tanárszakszervezet vezetője nem vár sokat a kormánnyal folytatott tárgyalásoktól, hiszen szerinte a köznevelés átalakításának ötlete Orbán Viktortól származik, minden kérdésben ő dönt, így a tárgyalásokon a kormányt képviselők csak azt mondhatják, amire engedélyt kaptak, nem lehet velük érdemben egyeztetni.

Orbánnak ezért Gallóné egy dakota közmondást üzent:

"Ha döglött lovon ülsz, szállj le róla."

Tényleg betelt a pohár

A tiltakozás legnagyobb sztárja a tanmesével érkező miskolci Pilz Olivér mellett a feketeruhás nővér, Sándor Mária volt, aki egy év alatt feltűnően jó szónokká vált. Ő nagyjából egy éve kezdte meg tiltakozását, és szerinte a helyzet annyit változott azóta, hogy mostanra tényleg betelt a pohár.

Milyen ország az, ahol a tanár, az ápoló, az orvos, a védőnő folyamatosan segítségért kiált, de semmilyen választ nem kapnak? - kérdezte, majd azzal folytatta, hogy az egészségügy és az oktatás lerohasztása nemzetrontással ér fel. Ez ellen csak közös összefogással lehet tenni, és ebben Sándor szerint példamutató most a tanárok esete, akik nem engedtek az őket megosztani igyekvő erőknek, és képesek voltak közösen erőt mutatni. 

A kétórás rendezvényen valójában semmiféle új követelés vagy szempont nem hangzott el, a huszonöt pontos követeléslista maradt az, amihez a tiltakozók ragaszkodni fognak a jövőben is. Mégsem volt hiábavaló a tüntetés: azzal párhuzamosan, hogy a kormány azt próbálja meg kommunikálni, hogy okafogyottá váltak a tüntetések, a pedagógusok erőt tudtak mutatni azzal, hogy ekkora számban jelentek meg szombaton, megüzenve a kormánynak, hogy ezt ebben a formában nem viselik el tovább.