“A vagyon olyan mértékű elkülönülésére kerül sor, amely alapján az is megállapítható, hogy az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét.”

Az idézet a Magyar Nemzeti Bank adatait titkosító törvényjavaslatból származik (hétfőn nyújtotta be Bánki Erik fideszes képviselő, kedden már szavaznak is róla). Azt jelenti, hogy ha az MNB alapítványokba teszi a pénzét, az a pénz onnantól már nem közpénz. Elég nagy ügy ez önmagában is, legalább 250 milliárd forintról van szó, de semmiség ahhoz képest, hogy ez a kifejezés úgy fogja meg a Nemzeti Együttműködés rendszer lényegét, ahogy korábban senkinek sem sikerült.

A vagyon

elveszíti közvagyon jellegét.

• Elveszíti. 
  
• Jellegét.
  

Ebben a kategóriában eddig Lánczi András volt a legerősebb az “amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája"-megfejtéssel, de ez bárdolatlan századvéges tanulmány ahhoz a stílusbravúrhoz képest, amit Bánki Erik elrejtett a törvényszövegben.

Az első, ami feltűnik az embernek, miután tudatosul benne a szófordulat csiklandozó zsenialitása, hogy micsoda eufemizmus ez a lopásra. De minél tovább ízlelgetjük ezt a mágikus erejű három szót (van, amikor közvagyonnal, máskor köztulajdonnal szerepel), annál több rétege bomlik ki.

A maga száraz törvénymódosítás-nyelvén ez tulajdonképpen valami természeti átalakulást ír le, ami szükségszerűen megtörténik. 

A Magyar Nemzeti Bankban az alapítványokba utalt pénz úgy veszíti el közvagyon jellegét, ahogy petéből lárva lesz, lárvából pedig báb. Matolcsy György körül a közvagyonnak a halmazállapota is megváltozik, de ez nem valamiféle aktív cselekvés, a vagyon csak sodródik az élet nagy körforgásával.

Másfelől ezt az úri finomságot bármikor oda lehet vetni a jellegvesztés láttán egyre idegesebb állampolgároknak, akár teljesen nyilvánvaló bizonyítékokkal szemben is.

- Képviselő úr, maga lop.
- Fogja vissza magát, fiatalember. Csak annyi történt, hogy az általam felügyelt köztulajdon elveszítette közvagyon jellegét.

És ez működik bármilyen témában. Amikor például a Szépművészeti Múzeumból Ibiza alsót csináltak ingyen, hát ott bizony a vagyon olyan mértékű elkülönülésére került sor, hogy

a múzeum elveszítette köztulajdon jellegét,

ami egyáltalán nem azonos a hűtlen kezelés elavult fogalmával. 

A földpályázatok ügyében lehet számolgatni, hogy kinek mennyi jutott, de sokkal egyszerűbb kimondani, hogy

Fejér megye elveszítette köztulajdon jellegét.

Természeti jelenségekkel szemben pedig ugye egy ügyészség még akkor is tehetetlen lenne, ha egyébként nem bohócsipkában ülne a felcsúti lelátón. Ez a szófordulat önmagában simán megért 250 milliárd forintot.