"FBI AGENT SUSPECTED IN HILLARY EMAIL LEAKS FOUND DEAD IN APPARENT MURDER-SUICIDE"
Szóval megölték azt az FBI ügynököt, aki Hillary emailjeit kiszivárogtatta.
Durva.
Ez a hír november 5-én, három nappal az amerikai elnöválasztás előtt kezdett el terjedni a Facebookon. Az első forrás egy bizonyos Denver Guardian nevű újság, de aztán átvette egy rakás másik oldal, mint a Freedom Daily, a National Insider Politics vagy a Viral Liberty.
Van, aki úgy osztotta meg a dolgot kedden délben, a választás napján, hogy ez a 13. haláleset csak idén (!) ami Hillary Clinton lelkén szárad.
Killary Clinton Cartell
A dologból persze egy szó sem igaz. Nem öltek meg semmilyen FBI ügynököt, és valójában nincs is olyan újság, hogy Denver Guardian. Az, ahogy a többi felsorolt is, totál kamu híroldal. Minden alap nélküli, teljesen kitalált álhírekről írnak, az oldalaikat pedig telepakolják a Google automatikus hirdetési rendszereinek reklámjaival. Ezeken egyenként csak filléreket lehet keresni, de ha elég nagy a site-on a forgalom, és elég sok ilyen kamuoldalt üzemeltet valaki, akkor azért jöhet belőle pénz.
A BuzzFeed pont egy nappal az FBI ügynök kitalált halál előtt, november 4-én mutatta be a Macedóniában található Veles városát, ahol egy csomóan élnek abból, hogy ilyen angol nyelvű kamuoldalakat működtetnek. Mint kiderült, Macedóniában egy egész iparág épült a hamis amerikai választási hírek köré. Az ottaniakat egyébként állítólag egyáltalán nem érdekli az amerikai politika: pár hónapja Bernie Sanders rajongóinak kedves álhírekkel próbálkoztak, de azokat nem kattintották annyira, mint a Trump-tábort igazoló, a gyilkos Clintonokról szóló kitalációkat, így végül az amerikai szélsőjobbos összeesküvés-elméletekre rendezkedtek be.
Sarkadi Zsolt pont november 5-én írta arról, (aznap, mikor ez az utolsó Hillary-s gyilkosságos sztori jelent meg), hogy az interneten már nincs olyan, hogy igazság, mert a különböző politikai táborok már nem csak a jelenségek értelmezésében, de a legalapvetőbb tényekben sem tudnak megegyezni. Szeptemberen Horváth Bence írt az igazságon túli politikáról, ahol Európában például az lesz a No go-zóna, amire Szijjártó Péter külügyminiszter rámondja, függetlenül attól, hogy egyébként mi történik ott.
Visszatérve a nemlétező FBI ügynök kitalált halálához: Donald Trump győzelme az amerikai elnökválasztáson nyilván millió tényezőből állt össze, de valószínűleg a képtelen hazugságok kőkemény valóságként történő elterjedésének is köze volt hozzá.
Az, hogy a politikai küzdelemben a résztvevők hazugságokat terjesztenek egymásról, nem új jelenség.
Még a legfejlettebb demokráciában is simán kiálltak / kiállnak politikusok a közönségük elé, és hazudnak valamit az ellenfelükről. Nem olyan durvát, hogy az tegnap megöletett egy kitalált rendőrtisztet, ekkora hazugságon könnyű lenne őket rajtakapni. Valami általánosabb dolgot, mondjuk hogy "idegen hatalmak szolgálatában állnak". Aztán ferdít a pártos sajtó, a kampány végén megjelennek névtelen szórólapok, amiken már tényleg igazi képtelenségek szerepelnek.
Ami az elmúlt években ebben az ügyben megváltozott, az nem a hazugságok minősége, vagy a politikusok hajlandósága, hogy ilyen eszközhöz nyúljanak.
A Facebook elképesztő népszerűsége miatt a hazugságokkal könnyedén elérhető emberek mennyisége nőtt meg drámaian, és létrejött egy olyan rendszer, ami politikai elfogultságtól egyébként függetlenül is segíti a hülyeség terjedését.
A közügyek megértésének szempontjából tragikus következménye lett annak, hogy az emberek jelentős része a Facebookon keresztül tájékozódik a világról, ahol a valódi, megtörtént eseményekről szóló hírek, és az alaptalan kitalációk pontosan ugyanolyan súllyal jelennek meg. Sőt.
Mikor az ember felmegy a Facebookra, akkor ott először a "newsfeed-et" vagy "hírfolyamot" látja maga előtt. Ott sorakoznak a bejegyzések egymás alatt, képek az ismerősök kirándulásáról, egy videó az előző esti valóságshow-ból, és például egy újságcikk linkje, talán éppen ezé.
Azt, hogy ki, milyen posztokat lát a saját newsfeedjében, a Facebook "Edgerank" nevű algoritmusa dönti el. A Facebook célja, hogy olyan bejegyzéseket pakoljon az emberek elé, amik valamiért izgalmasak nekik, érdeklik őket, mert akkor fognak sok időt a site-on tölteni, és másnap is visszajönni. Ha sok időt töltenek a Facebookon és gyakran járnak vissza, akkor sok reklámot is megnéznek, a közösségi oldal pedig ezzel keres hihetetlen pénzeket.
A dolog másik oldalán az újságoknak is nagyon fontos a Facebook. Ha egy cikket elkezdenek sokan osztani, akkor annak óriási lesz az olvasottsága. Ahogy a Facebook, az újságok is jellemzően reklámból élnek, minél több az olvasó, annál nagyobb a bevétel. Így aztán a Facebook elterjedésével párhuzamosan bekerült egy új szempont a szerkesztésbe: olyan címe legyen, amire a Facebookon rákattintanak, olyan sztori legyen, amit sokan fognak osztani.
Ez már önmagában sem biztos, hogy mindig jó tett a hagyományos újságírás minőségének. Mára viszont megjelentek olyan szereplők, akik a rendszert kihasználva teljes valótlanságokkal indulnak az olvasók figyelméért. Ez nem csak politikai hazugságokat jelent, a Facebookon terjednek ma minden eddiginél gyorsabban a chemtrail, az autizmust okozó oltás, meg millió más ostobaság "hírei". Ráadásul ha nem is szempont, hogy a dolog igaz legyen, akkor lényegesen könnyebb olyan címet adni, amire rányomnak az emberek.
Nem fogja elhinni, melyik egzotikus gyümölcs védi meg a rák ellen. Mutatjuk.
A macedón kamuoldalakon is használt automatikus hirdetési rendszereknek, és a Facebook algoritmusának köszönhetően szabályos hazugságipar épült fel, ahol a szereplők egy része nem is feltétlen politikai befolyást keres, nem az amerikai választást akarja eldönteni, hanem egyszerűen úgy tud a legkönnyebben pénzt keresni, ha a sorozatgyilkos Hillary Clintonról és a citromlé rákgyógyító erejéről kamuzik.
Azt is érdemes fejben tartani, hogy a Facebook (és egyébként a Google is) elképesztő ütemben porszívózza fel a reklámpénzeket a digitális piacon, emiatt az újságok, hírportálok bevételei relatív alacsonyabbak. Egy kamuoldalt összerakni, és a Facebook segítségével pörgetni, lényegesen olcsóbb, mint egy igazi szerkesztőséget fenntartani. A rendszer közvetve így is a hazugságoknak kedvez, hiszen egyre kevésbé lesz a pénz valódi újságírókra, emiatt egyre kevesebb igaz hír versenyzik majd az olcsón előállított hülyeséggel.
A Facebook rendszere, ami eldönti, hogy milyen hírek (és álhírek) kerülnek az emberek elé, átláthatatlan módon működik. Nincs egy leírás sehol, amit meg lehetne nézni, hogy milyen tényezőket vesz figyelembe a cég, pontozza-e például egyes hírforrások megbízhatóságát, és ha igen, minek alapján.
Részben érthető, hogy ezek a cég üzleti titkai, de mikor az emberek jelentős része náluk értesül a világ dolgairól, akkor azért nagyon nem mindegy, hogy ők milyen szempontokat vesznek figyelembe a tájékoztatásánál.
Mi egy technológiai cég vagyunk, nem média
- ezt a szöveget mantrázza Mark Zuckerberg főkancellár, hogy ők csak egy semleges platform, ami segít az embereknek megosztani az információkat egymással. Lehet, hogy ő így szeretné látni a dolgot, de ettől még óriási a felelősségük. A cég pont a hírek "közvetítése", a tájékoztatás miatt óriási pofonokba szaladt bele az elmúlt egy évben.
Teljesen abszurd, hogy a világ legbefolyásosabb, legtöbb embert elérő médiumát senki sem szerkeszti, miközben a mögötte lévő automatizált rendszer nem hogy büntetné, de kifejezetten preferálja a hazugságokat.
A Washington Post-ba Anne Applebaum tavaly decemberben írta le, hogy milyen károkat okoz a Facebook a demokráciának, amikor a tényeket ellenőrző média kiiktatásával helyzetbe hozza a hamis, manipulált híreket. Applebaum pont Trump hazugságait hozza fel példaként, és azt írta, hogy az emberek el fognak fordulni a közügyektől, ahogy egyre kevésbé lehet majd tudni, hogy melyik hír igaz, és melyik kitaláció.
A Facebook ráadásul több szempontból iszonyú képmutatóan viselkedik.
Miközben az első látásra is kamu hírek kiszűrésére sajnálják az erőforrást, addig egy történelmi fotót is hajlandóak napokra letiltani, mert egy kisgyerek meztelenül szerepel rajta. Egy olyan cég kezében van százmilliók tájékoztatása, amelynek munkatársai képtelenek megkülönböztetni egy háború szörnyű mementóját a gyerekpornótól.
Idén áprilisban rendezték a Facebook fejlesztőinek legfontosabb konferenciáját, az F8-at, ezen tartott nagyon politikai hangulatú beszédet Mark Zuckerberg. Bár Trump nevét nem említette, de érezhetően vele szemben foglalt állást, a menekültek és bevándorlók, a környezet védelmében, a demokráciáért.
Közben az látszik, hogy ezek a hangzatos elvek a 30 perces fellépés erejéig érdekesek. Ha utána az derül ki, hogy káros hazugságok terjesztésével lehet fenntartani bizonyos emberek érdeklődését, akkor arra is simán rámennek.
Sőt, a Facebook a fejlődő világban gond nélkül lepaktál a hatalommal.
A Foregin Polcy október végi cikkében meséli el a Facebook afrikai terjeszkedésének történetét. Ebből kiderül, hogy a cég "Free Basics" néven úgy visz korlátozott internetet 23 afrikai országba a helyi kormányok és állami befolyás alatt lévő telekom cégek együttműködésével, hogy a rendszerben csak a helyi hatalomnak kedves híroldalak lesznek elérhetőek. Persze ez így nincs egyértelműen kimondva, a Free Basicshez névleg bárki csatlakozhat, aki megfelel a Facebook technikai előírásainak. Csak közben nem nehéz elképzelni, hogy egyes országokban ilyen "technikailag megfelelő" híroldalt építeni csak a hatalmasoknak van lehetősége, a kormány retorziójától tartó anonim bloggerek pedig kiszorulnak abból a nyilvánosságból, amelyik a legtöbb embert eléri.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.