Médiakonferencia zajlik kedden a Művészetek Palotájában, ahol a Kreatív által szervezett kerekasztal-beszélgetések előtt rövid előadást tartott Frederik Obermaier, a müncheni Süddeutsche Zeitung újságírója, akit később a Főszerkesztők Fórumát vezető Weyer Balázs kérdezett.

Obermaier azzal szerzett gyors világhírt magának, hogy ő indította útjára az elmúlt évek legjelentősebb nemzetközi tényfeltáró munkáját, a Panama-iratok feldolgozását. Azért is érkezett Magyarországra, mert most jelent meg az iratok feldolgozásáról szóló könyve magyarul.

Egy John Doe álnév mögött megbújó forrás nagyjából 2,6 terrabájtnyi információt juttatott el a legnagyobb elérésű német SD-nek - egész pontosan munkatársának, Bastian Obermayernek - a panamai Mossack Fonseca ügyvédi irodától.

A kimondottan offshore-ügyekre specializálódott irodából kiszivárogtatott adatokat egy éven keresztül dolgozta fel több mint száz szerkesztőség, 400 újságíró - köztük a magyar Direkt36 és Pethő András - mielőtt közösen a nyilvánosság elé álltak vele. Doe veszélyben érezte az életét, ezért soha nem fedte fel személyazonosságát.

Obermaier gyakorlatilag egy promóciós előadást tartott az oknyomozó újságírás mellett, amiben azt hangsúlyozta, hogy az olvasók részéről tapasztalható általános bizalomhiányra muszáj reagálniuk a kiadóknak, és szerkesztőségeknek.

Az ideális válasz Obermaier szerint röviden az lenne, ha a tulajdonosok és szerkesztők, - akár annak árán, hogy a könnyedebb, olvasmányosabb tartalmakból kevesebb készül - nagyobb szabadságot és anyagi támogatást biztosítanának a tényfeltáró újságíróknak. Az oknyomozás jó befektetés.

A súlyosabb, bizonyítékokkal megtámasztott feltáró anyagok bizalmat keltenek az olvasókban, akik az elmúlt évek negatív folyamatai során, elsősorban a kamuhírek terjedésével, elbizonytalanodtak a tradicionális csatornákban.

Az egyes médiumok érdekei is abba az irányba mutatnak, hogy minél nagyobb számban állítsanak elő exkluzív anyagokat, mert ezek képesek olyan helyzeteket előidézni, mint mikor Siggmundur Davíð Gunnlaugsson izlandi miniszterelnök egy interjúhelyzetben feláll, és elhagyja a stúdiót, csak mert váratlan és kellemetlen kérdést kap.

Az ilyen sztorik nemcsak presztízst kölcsönöznek a lapnak, de forgalmat is generálnak - ha nem is olyan gyorsan, mint a szenzációhajhász tartalmak, de középtávon feltétlenül. A hetente hatszor megjelenő Süddeutsche Zeitung forgalmát több százezerrel megdobta a Panama-ügy, mert ugyan sokan átvették a sztorit tőlük, a az emberek elsőkézből, exkluzív tálalásban akarták követni a nyomozást.

Szinte minden piaci médium esetében probléma a forrás- és időhiány, még a müncheni újságnál is szükség volt megszorításokra és elbocsátásokra, de Obermaier szerint a legszerényebb lehetőségekkel rendelkező lapoknak is érdemes akár csak 1-2 fős oknyomozó szekciókat létrehozniuk.

"Bízzatok az újságíróitokban, ne akarjatok mindent tudni arról, mit csinálnak épp, csak adjatok nekik időt"

- üzente a jelenlévő szerkesztőknek és kiadóvezetőknek, az asztal túloldalán üldögélő újságíróknak ennél is egyértelműbb tanáccsal szolgált:

"ha nem hagynak időt az oknyomozásra, alapíts saját lapot, csináld magad!"

Vicces volt a Weyerrel való beszélgetés során, amikor Obermaier külön felhívta a figyelmet, hogy az offshore- és egyéb iratokban való keresgélés során sokat segít, ha az újságírók eleve vezető politikusok családtagjai, például vejei után keresgélnek.

Fontos tanulság, hogy minden tényfeltáró újságírónak készen kell állni olyan helyzetekre, mint amikkel az SD-nél szembesültek, amikor valaki nagyon gyorsan szeretne anonimitását megőrizve nagy mennyiségű információt eljuttatni hozzá. Nem csak a titkosított csatornákra utalt: Obermaierék olyan tárhelyeket használtak és olyan gépeken dolgozták fel az anyagokat, amik soha nem érintkeztek az internettel.

Két, 120 GB RAM (!) memóriával és gigantikus ventillátorokkal felszerelt számítógépen kezdték meg az információk feldolgozását, amiket végig elzárva tartottak a külvilágtól, letakarták a helyiség ablakait, és még a főszerkesztő sem tudhatta a zár kódját, ami az ajtót nyitotta.

A projekt legnagyobb nehézségét a nemzetközi együttműködés jelentette, és az SD újságírói szerint az eset másik nagy tanulsága az, hogy az ilyen nagy formátumú esetekben elkerülhetetlen az együttműködés a különböző csatornák között. Ez viszont precíz és aprólékos szervezési munkát igényel.

Az SD az Újságírók Nemzetközi Konzorciumát (International Consortium for Investigative Journalism - ICIJ) kérte fel a koordináció megszervezésére. 107 különböző médium több mint 400 újságírójának munkáját kellett úgy irányítaniuk, hogy ne szivárogjanak ki információk. A jellemzően nagy egóval megáldott újságírók terelgetése komoly feladat volt, mert a kidumálás nem csak a feltárás sikerét, de a veszélyesebb helyeken - Oroszország, Törökország, Dél-Amerikai és afrikai országok - az újságírókat is veszélybe sodorhatta volna.

A Panama-iratok feltárása abban a tekintetben is különleges eset - mondjuk Edward Snowden szivárogtatása vagy a Chelsea Manningnek köszönhető Wikileaks-ügyhöz képest -, hogy a forrás anonimitása miatt az adatokat eleve fenntartásokkal kellett kezelni, és még alaposabb ellenőrzésnek alávetni. Az újságírók sokáig abban sem lehettek biztosak, hogy valamilyen hírszerző szolgálat igyekszik megtéveszteni az újságírókat.

Arról, hogy kapcsolatban van-e Doeval, és veszélyben van-e még, Obermaier nem akart beszélni. Sokáig úgy hitték, hogy egy komplett csoporttal kommunikálnak rajta keresztül, de az egy éven keresztül zajló kommunikáció alapján most már szinte biztosak benne, John Doe egy személy, akinek ráadásul egész jó humora van.

A Panama-iratok feltárásának jelentősnek mondható politikai következményei is voltak. Belebukott a spanyol ipari miniszter, a szivárogtatás nyomán sarokba szorított izlandi miniszterelnök, fény derült arra is, kik és hogyan mozgatják Vlagyimir Putyin legbelső körének pénzügyeit, de magyarázkodnia kellett az argentin miniszterelnöknek, FIFA-hivatalnokoknak, és David Cameron egykori brit kormányfőnek is. Magyar szála is volt a történetnek: nem csak Csányi Sándor, Spéder Zoltán és Szemerey Tamás neve került elő, offshore-számlái miatt Boldvai László kilépett az MSZP-ből, a fideszes Horváth Zsolttól pedig elhatárolódott a Fidesz.