• Sajtóértesülések szerint néhány napja meghalt Ghaith Pharaon, és vasárnap a bejrúti Four Seasons Hotelben volt a gyászszertartása.
• A szaúdi üzletembertől rengeteg híres, gazdag és befolyásos ismerőse búcsúzott.
  
• Kapcsolathálója az egész világra kiterjedt, a hetvenes évek óta politikai vezetőkkel, filmsztárokkal, gazdag mágnásokkal és újságírókkal barátkozott.
• Magyarországon két év alatt közel került a miniszterelnök családjához is.
• A kapcsolatépítésben azért volt ennyire sikeres, mert rutinból csinálta: korábban majd egy tucatnyi államban játszotta el ugyanezt, és a módszerei alig változtak.

2014-ben Magyarországra érkezett Ghaith Pharaon, és két év alatt a Fidesz vezetőinek bizalmába férkőzött. Tiborcz Istvánhoz köthető céggel és a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal is üzletelt, külügyminisztériumi tisztviselők ajánlgattak neki befektetéseket, kastélyokat vett, és megvásárolt egy villát is Orbán Viktor szomszédjában. Közben találkozott magával a miniszterelnökkel, és jó eséllyel Mészáros Lőrinccel is, mikor Mészáros és Pharaon jachtjai együtt parkoltak egy adriai kikötőben.

Pharaon nagyon gyorsan szerzett nagyon sok magas rangú barátot Magyarországon, annak ellenére, hogy az FBI és az Interpol is körözte csalásért és terrorizmussal kapcsolatos vádak miatt.

A szaúdi üzletember gyakorlatilag akadály nélkül kapaszkodott fel a magyar politikai élet legtetejéhez,

a magyar hatóságok pedig csak akkor kezdték feszegetni, hogy ki is ő, amikor már a hazai sajtó is írt sötét ügyeiről.

Ez a felkészületlenség azért is furcsa, mert Ghaith Pharaon nem először férkőzik egy ország vezetőinek bizalmába: a 80-as években a BCCI nevű maffiabank strómanjaként

éppen ez volt a feladata.

Az Egyesült Államokban, Paraguayban vagy Argentínában szinte pontosan ugyanazt csinálta, mint amit az elmúlt két évben Magyarországon.

A magyar politikusoknak és a hatóságoknak nem lett volna más dolguk, mint áttekinteni egy kicsit Pharaon múltját, és rögtön sokkoló párhuzamokat találtak volna az üzletember magyarországi viselkedése és aközött, amit a felsorolt országokban művelt.

Mindent a betétekért

A BCCI gyakorlatilag törvényen kívüli bank volt, csalásokból tartotta fönn magát, és valószínűleg nem is volt soha megfelelő szavatolótőkéje. A bank szívesen üzletelt bűnözőkkel, fegyver- és drogkereskedők pénzét segített tisztára mosni, terroristákat finanszírozott, és diktátorok pénzét menekítette ki lángba boruló államokból. A BCCI ezek ellenére a 80-as évekre már a világ több mint 70 országában tartott fenn bankfiókokat.

A terjeszkedésének évekig senki nem feküdt keresztbe, és ennek oka elsősorban az volt, hogy a banknak komoly kapcsolatai voltak politikai döntéshozókkal szinte minden országban, ahol megjelent, és szívesen együtt dolgozott az amerikai, a pakisztáni, a brit, a francia és a szaúd-arábiai titkosszolgálatokkal is. A kapcsolataik mindenhol a legmagasabb politikai körökig értek, az Egyesült Államokban és a dél-amerikai államokban elnökökkel, Nagy-Britanniában és Pakisztánban miniszterelnökökkel, az arab országokban pedig a legbefolyásosabb sejkekkel barátkoztak.

Ghaith Pharaonnak kulcsszerepe volt a BCCI kapcsolatépítésében. A gazdag és befolyásos családba született üzletember francia és amerikai iskolákban tanult, nyelvtudása és modora kifogástalan volt, és harvardi diplomázása után alapított cége, a REDEC is nagyon szépen fejlődött. Pharaon annyira fényűzően élt, hogy még a szaúdi királyi család rosszallását is kiváltotta, és az uralkodó figyelmeztette is, hogy Szaúd-Arábiában nem nézik jó szemmel, ahogyan világszerte a szaúdi királyi kapcsolataival kérkedve szórja a pénzt.

De a hetvenes évek második felében, mikor a zuhanó olajárak miatt elapadt a Szaúd-Arábiába áramló tőke, Pharaon cége is befuccsolt. Az üzletember egyetlen szerencséje az volt, hogy a hetvenes években megismerkedett a pakisztáni Aga Hasszán Abedivel, a BCCI alapítójával.

Abedi úgy alakította ki a BCCI vállalati szerkezetét, hogy a bankra egyetlen központi banknak se legyen teljes rálátása: a fontos anyavállalatokat a központi bankkal nem rendelkező Luxemburgban és a Kajmán-szigeteken jegyeztette be. Nem tudni biztosan, de nagyon valószínű, hogy Abedit már ekkor is bátorította az amerikaiakkal szövetséges szaúdi és pakisztáni titkosszolgálat egy átláthatatlan nemzetközi bank létrehozására, sőt a CIA is ott ólálkodott Abedi körül a BCCI felállításakor.

A bank nagyon gyorsan terjeszkedett, de mivel a tényleges banki tevékenységein inkább csak bukott, a vállalat hamar elkezdte dézsmálni a számlatulajdonosai pénzét. Így egyre nagyobb lyuk keletkezett a könyvelésben, amit csak úgy lehetett továbbgörgetni, ha újabb és újabb betéteket húznak be. Ehhez pedig újabb és újabb országokban több és több bankfiókot kellett nyitniuk.

Abedinek el kellett hitetnie a világgal, hogy a BCCI mögött komolyan vehető, gazdag befektetők állnak.

Így lett a BCCI egyik legfontosabb kijáróembere Kamal Adham, a szaúdi titkosszolgálat ismert vezetője, Khalid bin Mahfuz, a legfontosabb szaúdi bank vezetője és Ghaith Pharaon is. Ők csak frontoltak a BCCI-nek, azaz a bank helyett eljárva fektettek be, és névleg a bank részvényesei voltak. A saját pénzüket azonban sosem kockáztatták, csak a nevüket adták az üzletekhez.

A modern fáraó

Ghaith Pharaon kiemelkedett a többi stróman közül, ugyanis a hetvenes években világszerte ő lett a bulvársajtóban a dúsgazdag arab olajmilliárdosok megtestesítője. Az újságok rengeteget foglalkoztak vele, ő pedig még rá is játszott erre a képre, és mindenki el is hitte, hogy Pharaonnál alig van gazdagabb ember a világon. Nyugati neveltetése, nyelvtudása és megnyerő modora miatt pedig pompásan tudott kapcsolatokat építeni.

Pharaon a BCCI nevében vett meg az Egyesült Államokban egy georgiai, egy kaliforniai és részben egy washingtoni bankot is. Ezek mind olyan pénzintézetek voltak, amiket a BCCI nem vehetett volna meg, mert a Fed valószínűleg nem engedélyezte volna a gyanús bank amerikai terjeszkedését.

Pharaon mindent megtett azért, hogy úgy tűnjön, a saját jogán a saját pénzét fekteti be. Megvette Georgia államban Henry Ford autógyáros fényűző téli birtokát, és a helyiek nagy örömére teljesen felújította. A nyolcvanas években elegáns partikat tartott itt, amiken washingtoni ügyvédek és magas rangú politikusok voltak a vendégek. Szenátorok, képviselők, filmsztárok, CIA-vezetők, bankfelügyelők is rendszeres vendégek voltak, sőt még Jimmy Carter is járt itt, igaz, csak az elnöksége lejárta után.

A BCCI-nek azonban tovább kellett terjeszkednie, és ki is szemelték maguknak a dél-amerikai piacot, ahol rengeteg drogbáró és csempész dúskált a készpénzben, hiszen nem nagyon volt olyan bank, amelyik hajlandó lett volna kezelni a vagyonukat.

Paraguay

A csempészparadicsomnak számító Paraguayban elég hamar működési engedélyt kaptak, de nem értek vele sokat, ugyanis a helyiek nem siettek számlát nyitni a számukra ismeretlen bankban, még annak ellenére sem, hogy a BCCI a versenytársaihoz képest elég magas kamatokat kínált. Ennek oka, hogy a pénzes, drog- vagy autócsempészettel foglalkozó paraguayiak többnyire Brazíliában vagy Argentínában intézték a bankügyeiket, nem bíztak ugyanis az évtizedek óta Alfredo Stroessner elnök által diktatórikusan vezetett állam bankjaiban.

De Abedi hamar rájött, mi menthetné meg a paraguayi BCCI-t: a Stroessner-kormány és a diktátorhoz közel álló üzletemberek pénze. A bankár természetesen a legjobb strómanját, Ghaith Pharaont küldte az országba, hogy a politikai elit bizalmába férkőzzön.

Pharaon emberei 1987 elején híresztelni kezdték Paraguayban, hogy hamarosan az országba érkezik a főnökük, aki a mesés vagyonának jelentős részét Paraguayban szeretné befektetni. Mikor a szaúdi 1987 utolsó hónapjaiban a magángépén megérkezett Asunciónba, a helyi sajtó már a nevétől zengett.

A cikkekben rendszeresen „a világ leggazdagabb embereként” hivatkoztak Pharaonra.

A szegény országban olyan nagy szám volt Pharaon érkezése, hogy az üzletembernek azonnal bejárása lett Alfredo Stroessner elnökhöz, 1988 elejére pedig már a diktátor személyes barátja volt. Azzal hitegette az elnököt, hogy hatalmas befektetéseket tervez az országban, megígérte például, hogy

300 millió dollárból Disneyland-szerű élményparkot épít a diktátorról elnevezett városba.

A barátkozás közben természetesen folyamatosan ajánlgatta a BCCI szolgáltatásait Stroessnernek és az elnök környezetének. Pharaon azzal reklámozta a bankot, hogy az ki tudná vinni a diktátor pénzét az országból. Ez akkoriban nehézkes volt, a véres diktatúrát vezető és náci háborús bűnösöknek (köztük Dr. Mengelének) menedéket adó Stroessnerre és rokonaira ugyanis több államban is szankciókat vetettek ki, ami tiltotta, hogy bankok a pénzüket kezeljék. Pharaon annyira sikeres volt, hogy nemcsak Stroessner és köre nyitott számlákat a BCCI-nél, de még a paraguayi devizatartalék jelentős részét is a BCCI-nél helyezték el.

Pharaon paraguayi befektetéseiből természetesen nem lett semmi, Stroessner pedig 1989-ben megbukott. Mikor a kilencvenes évek elején világszerte eljárás indult a BCCI ellen, a paraguayi állam rengeteg pénzt bukott. Egy Rogelio Garcia Lupo nevű paraguayi újságíró 1989-ben könyvet is írt Stroessner uralmáról, amiben egy külön fejezet foglalkozott Pharaon és a diktátor kapcsolatával. Lupo a könyvben elsőként írta le, hogy a BCCI egy pénzmosással foglalkozó, bűnöző bank, Pharaon pedig politikusokat korrumpál. A szaúdi beperelte ezért az újságírót, és be akarta zúzatni a könyvet, de nem járt sikerrel.

Argentína

A BCCI másik komoly komoly célpontja Argentína volt, és itt is Pharaon volt Abedi kijáróembere. Az üzletember itt azzal kezdte, hogy az egyik amerikai cégéhez felfogadta tanácsadónak a neves argentin közgazdászt, Alberto Calvót. Pharaon már a paraguayi tartózkodása idején is többször járt Argentínában, ahol Calvo és Szaúd-Arábia Buenos Aires-i nagykövete mutatta be az ország vezetőinek különböző fogadásokon.

Megismerkedett az argentin elnök, Raúl Alfonsín fő gazdasági tanácsadójával, Javier González Fragával. Pharaon zsíros megbízásokat adott Fragának a saját és a BCCI nevében is, így egyre közelebb került a közgazdászhoz, és rajta keresztül az elnökhöz is.

Az 1989-es választás azonban elnökváltást hozott, Alfonsínt Carlos Menem váltotta a poszton. Pharaon nem esett kétségbe, hamar utat talált Menemhez is az egyik tanácsadóján, Alberto Kohanon keresztül. Könnyen megtalálta a közös hangot az arab származású Menemmel és feleségével, Zulema Yomával. Nem volt nehéz dolga, Menem, Yoma és Pharaon családjai is szíriai gyökerűek, erre alapozva egészen szoros barátságot kötött a párral.

A befolyása tovább nőtt azzal is, hogy az ő unszolására a leköszönő Alfonsín elnök és Menem megegyeztek abban, hogy az argentin jegybank következő vezetője Pharaon embere, Javier Fraga lesz. Fraga épp Menem beiktatásának napján, 1989 júliusában foglalta el a posztját. A BCCI innentől kezdve minden szükséges engedélyt megkapott, az argentin jegybank egy csomó pénzt helyezett el a bankban, és megkötött egy bonyolult adósságügyletet is a BCCI-vel. Erről az ügyletről később kiderült, hogy az argentin állam érdekeit semennyire nem szolgálta, kizárólag a BCCI-nek volt jó, és Pharaonnak.

Utóbbinak azért, mert a jegybanki üzleten elért nyereségből a BCCI adott egy komoly hitelt Pharaonnak, aki a pénzből vett Argentínában egy hatalmas jojobaültetvényt, és épített egy Hyatt-hotelt Buenos Aires központjában. A helyiek ellenezték a beruházást, Pharaon ugyanis egy régi parkban kezdett építkezni, ahol rengeteg, több mint 100 éves fát kellett kivágni a hotelberuházás miatt. Az engedélyekkel persze semmi gond nem volt: ekkor már a teljes argentin politikai elit Pharaon tenyeréből evett.

A szaúdi üzletember még argentin állampolgárságot is szerzett, ráadásul úgy, hogy legalább egyszer hazudott az állampolgársági kérelmében, hiszen azt állította, hogy a BCCI részvényese, holott ekkor már hivatalosan nem volt az.

1991-ben azonban az Egyesült Államokban eljárás indult a BCCI anyavállalatai ellen, és az argentin ügyészség is elkezdte átvilágítani a bankot. Hamar rájöttek, hogy Pharaon lényegében abból a pénzből építkezett, amit az argentin jegybank helyezett el a BCCI-nél, és kiderült az is, hogy

az elnök feleségének rokonai közül többen is nagyon kedvező, nem egyszer kamat nélküli hiteleket kaptak a BCCI argentin leányvállalatától.

Menem elnök, a felesége és Javier Fraga hamar elfordultak Pharaontól, aki a botrány miatt rövidesen el is hagyta az országot, csak hogy Chilében kezdje el ugyanazt a politikai kapcsolatépítést, amit Paraguayban és Argentínában már végigvitt. Menem elnök végül nem bukott bele a botrányba, a felelősség nagyobb részét a feleségére és Fragára hárította, akit 1991-ben le is váltott a jegybank éléről.

A régi reflexek

Pharaonnak tehát a már a nyolcvanas években is kifejezetten az volt a munkája, amit Magyarországon is csinált. Ide szintén híresen gazdag befektetőként érkezett meg 2014-ben. A nemzeti kereskedőház hamar lecsapott rá, és el is kezdtek neki befektetési lehetőségeket ajánlgatni, például a Quaestor Dunacity-projektjét. Pharaon közben kastélyokat vásárolt az országban, azzal az ígérettel, hogy majd hatalmas fejlesztésekbe kezd az ingatlanokon.

Közben a politikai vezetők közelébe férkőzött, és könnyen el is jutott a miniszterelnök családjáig. Orbán el is ismerte, hogy találkozott a szaúdival, de azt mondta, hogy csak egy fogadáson futottak össze. Azt azonban a miniszterelnök sajtósa nem hajlandó elárulni, hol volt Orbán aznap, amikor Pharaon jachtja Mészárosé mellett parkolt az Adrián. Pharaon jachtja gyakran sodródik olyan hajók mellé, amik tulajdonosaival Pharaon tárgyalni akar: a szaúdi királyi család tagjaival is általában így találkozik.

Az persze rejtély, miért engedték ezt a magyar titkosszolgálatok, hiszen míg Argentínában, Paraguayban, az Egyesült Államokban vagy Chilében Pharaon úgy szerzett befolyásos barátokat, hogy nem vádolta senki bűncselekmény elkövetésével, Magyarországra már eleve nemzetközileg körözött bűnözőkét érkezett.

Hogy Pharaon Magyarországon is kijáróemberként járt-e, azt valószínűleg soha nem fogjuk biztosan megtudni, az viszont látszik, hogy korábban más országokban hasonlóképpen férkőzött politikusok bizalmába, mint nálunk. Azt sem tudni, hogy kinek az érdekeit képviselte, de az előélete alapján valószínűleg amerikai, arab vagy pakisztáni csoportok állhatnak mögötte. Már csak ezért is érdemes figyelni, milyen külföldi cégek kapnak a közeljövőben nagy magyar állami megbízásokat.

(A cikkben a BCCI történetére vonatkozó részek többsége korabeli cikkekből meg Peter Truell és Larry Gurwin 1992-es False Profits - The Inside Story of BCCI, the World's Most Corrupt Financial Empire című könyvéből származik.)