Előző írásom folytatásaként arra teszek kísérletet, hogy áttekintsem, mi az, amit tudunk az ukrán ellentámadásról. Egyetlen cikk kereteit természetesen meghaladná minden stratégiai, hadműveleti és harcászati tanulság levonása. Így elemzésem első részében azt igyekszem bemutatni, hogy tíz héttel az offenzíva megindítása után az ukrán vezetés – valószínűsíthetően – hogyan gondolkodik az ellentámadásról.

Ennek feltérképezését nem könnyíti meg az ukrán katonai vezetés legendás titkolózása; a konkrét tervekről a legközelebbi szövetségesek sem mindig kapnak részletes tájékoztatást, ami szokott is feszültségeket okozni Kijev, illetve Washington, London és Varsó kapcsolatában. Mivel a pontos tervek nem ismerhetők meg, ezért a problémát a másik irányból, az output oldaláról célszerű megközelíteni, megvizsgálva, hogy abból, ahogyan Ukrajna folytatja az ellentámadás műveleteit, milyen következtetéseket lehet levonni a szándékaira vonatkozóan.

Gyors váltás a második héten